- Az 1952-es családjogi törvény szerint a házasság akkor bontható fel, ha az véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlik. Tapasztalata szerint milyen okok vezetnek manapság ehhez az ”állapothoz”?

- Nagyon változó indokokkal találkoztam praxisom során. Leggyakrabban egyszerűen elhidegülnek egymástól a felek, de sokszor az alapvető életfelfogás –, és szemléletbeli különbségek vezetnek a közös jövőkép elvesztéséhez, az eltávolodáshoz. Megfigyelhető tendencia, hogy rendkívül magas a száma azoknak a válásoknak, ahol még egészen picik a gyerekek, és néhány évi házasság után a bíróságon köt ki a pár. Sokszor hiányzik a tolerancia, egymás elfogadása. Ugyanakkor érzésem szerint nem ritka az sem, amikor nem megoldhatatlannak tűnő problémák esetében is a „könnyebbnek tűnő utat” választják, azaz beadják a válókeresetet…

- Valóban olyan könnyű lenne? Milyen lehetséges módjai vannak a házasság felbontásának?

- Felbecsülhetetlenül fontosnak tartom, hogy a válás lehetőség szerint közös megegyezéssel történjen, ezért maximálisan arra törekszem, hogy ezt elősegítsem. Abban az esetben ugyanis, ha a felek között a válás szándékában és a családjogi törvényben előírt egyéb kérdésekben – közös gyermek elhelyezése, gyermektartás, szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, házastársi tartás, közös ingóvagyon megosztása, a közös lakás használata – konszenzus van, és egyezséget tudnak kötni, akkor a bíróság nem vizsgálja a házasság felbontására vezető okokat, tehát nem kell a bíróság előtt „kiteregetni a szennyest”. Így jó esetben a felek között nem mérgesedik tovább a viszony az eljárás alatt. Szintén fontos szempont lehet, hogy így jóval gyorsabban zajlik le a bontóper, és szerencsés esetben egy éven belül lezárulhat a procedúra.

- És mi történik akkor, ha mégsincs közös megegyezés?

A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.