Tédre kényszerítve – A térdkalács törése

Dr. Boross György, 2016. február 6., szombat 08:00
Kell-e operálni a térdkalácstörést, vagy elég a gipszrögzítés? Mindenki kíváncsi erre, különösen ha éppen ő sérült meg.

A térdkalács (patella) sok más csontunkhoz képest viszonylag kisméretű, törése mégis kellemetlen sérülés. Tulajdonképpen a térdet nyújtó ín-izom rendszerbe beilleszkedő csontról van szó, amely a combizmok erejét a lábszár felé közvetíti.

A sérülés indirekt és direkt erőbehatásra jöhet létre, előbbi esetben megfeszített combizom melletti hirtelen térdhajlítás, utóbbiban térdre (térkalácsra) esés okozza a bajt.

Felismerése nem nehéz – duzzanat, nyomásérzékenység tapintható –, különösen elmozdult, szétcsúszott esetben. Ilyenkor jól érezhető a térkalács eredeti helyén lévő besüppedés a két eltávolodott csontdarab között, a végtagot a sérült nem tudja nyújtva emelni. Természetesen nem hagyható el a röntgenvizsgálat, amely a részleteket is megmutatja, és a kezelési terv felállításához nagyon fontos.

A térdkalács töréseit a következő csoportokba soroljuk: 1. osteochondralis (egy kis darab – ízületi porcot is hordozó – csont kitörése), 2. hosszanti törés, 3. csillag alakú törés, 4. darabos, más néven romtörés, 5. haránttörés, 6. szakításos törés.

A kezelés a törés típusától függ, lehet műtét nélküli és műtéti.  Ha nem operálunk, akkor általában combtőtől a boka fölötti magasságig érő, 10 fokban hajlított helyzetű gipsztokot kap a sérült. Ezt a rögzítést négy-hat hétig kell viselni. Ma már elterjedtek a levehető, csuklós térdrögzítők, melyek bizonyos térdkalácstörés-típusoknál szintén alkalmazhatók.

Ha nagy mennyiségű kóros ízületi folyadékot (legtöbbször vérömleny) észlelünk, azt a műtét nélküli kezelés előtt le kell bocsátanunk megfelelő vastagságú tű és fecskendő segítségével. Ha műtéti ellátás szükséges – elmozdult törések esetén –, azt mihamarább el kell végezni.

A beavatkozás célja a térdkalács és a rajta lévő ízületi felszín lépcsőképződés-mentes helyreállítása. Szóba jövő műtéti megoldások: húzóhurok, körkörös dróthurok, csavaros rögzítés, valamint ezek kombinációja.

Előfordul – több darabból álló, illetve romtöréseknél –, hogy kisebb morzsalékony csontdarabokat végleg el kell távolítani. Ritkán, de szóba jöhet – például apródarabos romtörések esetén – a térdkalács teljes eltávolítása. Mindkét esetben fontos, hogy helyreállítsuk a lábszárfeszítő izom-ín rendszer egységét.

A műtéti megoldások után is célszerű valamilyen rögzítést alkalmazni. Szövődményként jelentkezhet fertőzés, a fémanyagok lazulása, az egyenetlenség miatt kialakuló ízületi kopás.

Az utókezelés a törés típusától és a páciens együttműködő készségétől is függ: Stabil műtét utáni helyzet esetén egy-két nap után elkezdhető az irányított tornakezelés.

Darabosabb törések után inkább gipsztokot helyezünk fel hat hétre, majd azt követi a mozgatás. A fémeltávolítás általában hat hónappal a műtét  után javasolt.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása