2014. október 24., Salamon napja

Árokpart

Hegyi Zoltán

2012. április 13., péntek 10:50
Eddig a vártnál kevesebben jelezték, hogy élnének az árfolyamgát nyújtotta lehetőségekkel. Talán azért, mert nem fértek bele a jelenleg hatályos szabályok adta keretbe. Ebbe, az újabb pakliba sem.

Először az volt a bűnük, hogy a hitelfelvételük napján a spekulánsok éppen 181 forintra szórakozták a forintot. Az senkit sem érdekelt, hogy másnap már 179 volt. Így jártál, kuss. Aztán az se ugráljon, aki huszonegy miskát vett fel, biztos nem műtétre kellett, hanem a Bahamákra.

Sokan állnak így az út szélén, ahol mégis otthagyták őket. Be lehet velük temetni az árkokat.

Az a néhány ezer forint ezeknek az embereknek azt jelentette volna, hogy pár évig legalább némi közepesen elhasznált levegőhöz jutnak. Amíg például talán el tudták volna adni a szinte eladhatatlan lakásukat, ami egyébként már nem ér annyit, mint AKKOR, és már most KÉTSZER ANNYI a tartozás rajta, mint amennyit felvettek. Közben évek óta csak a kamatot fizetik. Azok a milliók, ha valami gikszer támadna, kirepültek az ablakon. Maffiamódszer, szervezett, legális bűnözés. Ám nyilván jogszerű, a jogállam dicsőségére.

 

És ha mindez nem lenne elég, hiába szárnyal éppen a forint, ugyanannyi a részlet, mint amikor punnyad, tekintve, hogy a bankok nemes egyszerűséggel megemelték a kamatokat. De ez természetesen nem azt jelenti, hogy a végsőkig kizsigerelt ügyfelekre hárítanák a veszteségeiket.

Még mindig nincs vége, most jön barátunk, a Nemzetközi Valutaalap. Legutóbbi, az eladósodott ingatlantulajdonosok (egy részét) megsegítését célzó magyar programmal kapcsolatos jelentésükben a következő olvasható: A magyar program egyrészt azért nem megfelelő, mert az adósságcsökkentésből eredő összes veszteséget a magyarországi pénzintézeteknek egyedül kellett viselniük.

 

Szegények.

Vegyünk példának egy tízezres lélekszámú kisvárost, legyen a neve Tapolca. Gyönyörű barokk főtér, virágerdő, Szentháromság-szobor. A téren néhány négyzetméteren belül hat pénzintézet. Nem úgy tűnnek, mint akik éppen menekülőre fognák. Körülöttük viszont üres üzlethelyiségek, kínai és egyeurós bolt. Minimum szimbolikus.

A pofátlan cinizmusnak nincs határa.

Az IMF magyarországi képviselője, Irina Ivascsenko egyébként nem fogadta a magyarországi civilek képviselőit, pedig virágot is vittek neki. A Civil Összefogás Fórum és a Civil Együttműködési Tanács delegációja csak annyit szeretett volna kérdezni illő tisztelettel az ideiglenesen hazánkban állomásozó asszonytól, hogy végül is milyen feltételei vannak a nemzetközi szervezettel kötendő hitelmegállapodásnak, mert hogy ez még mindig nem teljesen világos.

Az viszont tökéletesen világos, hogy ez a helytartó tempó különösen szép megnyilvánulási formája.

Bár lehet, hogy igaza van. Végül is mi közünk van már nekünk ehhez az egészhez?

Égigérő blog

Gondolatok és aktualitások építészeti és urbanisztikai témában. Hírek, kritikák, elmélkedések. A megjelenő írások tartalom szerint is csoportosításra kerülnek. ARCHÍR: véleménnyel keretezett tudósítások, beszámolók a hazai építészeti közéletről, kiállításokról, eseményekről. COLLSTOKK: építészmérce. Világmegváltó és lírikus építészkritikák érzelmi alapon, komolyan. ARKHÉ TEKTONIKA: töprengés a legnagyobb ívű szakmáról, ami még a kozmosznál is nagyobb dolgokkal dobálózik. ÉPÍTÉSZAKI: hétköznapok építész szemmel, benyomások, tervek, tévedések és bizonyosság.