2014. április 19., Emma napja

Égigérő On Air BBpd7.

archír
Őrfi József

2012. július 05., csütörtök 15:00
Múlt héten abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a JöttSzembe Blog rádióműsorában szerepelhettem. A budapesti Duna-menti fejlesztési lehetőségekről, a jelenről és jövőről beszélgettünk a VaLyo Csoportból Tömör Miklóssal, és persze a JöttSzembe műsorvezetőivel.

A Rádió Q-n futó adás nemcsak azért volt érdekes, mert kimondottan pozitív hangulatban, reménykedve beszéltünk arról, amit a Város és Folyó Csoport már most is csinál, hogy felhívja a figyelmet a város és a víz elvesztett kapcsolatára. Kacsakő-dobó versenyeket és kalandjátékot rendeznek, tanösvényt és beszélgetéseket szerveznek, és megnyitották a Stég nevű helyet a Belgrád rakparton. Azt mondják, nem várni kell a csodára, hanem csinálni. Amit lehet, kihoznak ebből a Duna-témából, folyamatosan népszerűsítik a témát. Én a budapesti, Duna-menti fejlesztésekről írott szakdolgozatom kapcsán kaptam a meghívást a beszélgetésre, az idő csak arra volt elég, hogy pár dolgot elmeséljek abból, amikre a dolgozat írása közben jutottam. Ami igazán feltűnő volt, hogy míg mi úgy tekintettünk a Dunára, amivel igenis lehet kezdeni valamit, a telefonon felhívott Bojár Iván András (korábbi városarculati tanácsos), aki már húsz éve foglalkozik a témával, kerek-perec kijelentette, hogy „itt már nem lesz semmi”. Iván a Szeretem Budapestet Mozgalom egyik életre hívója, a SzeBu több pályázatot is szervezett a Duna és Budapest kapcsán, komoly eredményekkel. Szintén ő volt, aki többek között szorgalmazta a gyalogoshíd építését a Várbazár és a Vígadó közé, és ha jól tudom, ő volt a felelőse az Európa Kulturális Fővárosa pályázatnak is, amit végül Budapest helyett Pécs nyert meg. Demszky, majd egy ideig Tarlós mellett építészként, kritikusként volt lehetősége belelátni a folyamatokba, valószínűleg abba fásult bele, amit ott látott.

A VaLyo sikeres programjai, és az egyre több érdeklődő, akit bevonzanak, azt mutatják, hogy felsőbb támogatás nélkül, alulról szerveződve is el lehet érni valamit, talán többet is, mint felülről, ahol igen lassú a rendszer.

Én mindenesetre bízom benne, hogy Bojár Iván csak rosszkor volt jó helyen, és előbb-utóbb kezd valamit Budapest a Dunával. A belvárosi rakparton futó, autópályának tekintett, de csak egysávos utak helyett lehet alternatívát kínálni, a külső területek elhagyott ipari zónáiban pedig szinte végtelen a lehetőség. Más európai fővárosokban nincs annyi adottság, mint Budapesten, a potenciálisan fejleszthető Duna-menti területek mérete ezer hektár körül van. (Csak összehasonlításképpen: a párizsi Rive Gauche területe 130, az Európa-szerte példának tekintett városfejlesztés, a hamburgi Hafen City pedig 100 hektár.)

Akit érdekel a rádióműsor, az meghallgathatja itt. A témának folytatása következik, ősszel a témával foglalkozók részvételével beszélgetést fogunk szervezni, amit itt az Égigérőn is hirdetni fogok.

Égigérő blog

Gondolatok és aktualitások építészeti és urbanisztikai témában. Hírek, kritikák, elmélkedések. A megjelenő írások tartalom szerint is csoportosításra kerülnek. ARCHÍR: véleménnyel keretezett tudósítások, beszámolók a hazai építészeti közéletről, kiállításokról, eseményekről. COLLSTOKK: építészmérce. Világmegváltó és lírikus építészkritikák érzelmi alapon, komolyan. ARKHÉ TEKTONIKA: töprengés a legnagyobb ívű szakmáról, ami még a kozmosznál is nagyobb dolgokkal dobálózik. ÉPÍTÉSZAKI: hétköznapok építész szemmel, benyomások, tervek, tévedések és bizonyosság.