Hegyek, völgyek, barlangok – parkoló

Nagy Áron, 2012. április 5., csütörtök 01:00, frissítve: péntek 13:52
Gyermekkorunkban Tündérországot is hasonlóan képzeltük el: hegyek, a hegyeken sűrű erdők, lent a völgyben folyó rohan, patak csörgedez, s néhol egy sík, ahol a mezei virágok nyílnak százféle színben – ám akkor még nem sejtettük, hogy mindez egy karnyújtásnyira van tőlünk, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban.

A védett terület sokféleségét az adja, hogy a Pilis, a Visegrádi- és a Börzsöny hegységeket, az Ipoly-völgy Hont és Balassagyarmat közötti szakaszát, valamint a Szentendrei-sziget egyes részeit egyaránt magában foglalja. A különböző geológiai formák ennek megfelelően változatos, vulkáni és üledékes kőzetekből épülnek fel. De találkozhatunk itt folyóvölgyek helyenként ma is változó allúviumával és a kavicságyban épülő–pusztuló zátonyokkal is. A hegyek gyomra pedig összesen háromszázharmincnégy barlangot rejt.

Ami a növényzetet illeti, azt a sokszínűség mellett az átmenetiség jellemzi. Ennek oka részben az alapkőzet változatossága, részben pedig a szubmediterrán és kontinentális klímahatárok találkozása. A nemzeti park területén előforduló védett és fokozottan védett fajok száma meghaladja a hétszázat. Ezek közül unikumnak számít a magyarföldi husáng, és látványos ritkaság az Ipoly-völgy ártéri rétjein virító réti iszalag is.

Változatosságát tekintve az állatok világa sem marad el a növényekétől. A Dunakanyarban áttörő víz a felgyorsult folyással, kavicsos aljzattal ritka, endemikus csigafajok élőhelye: előfordul a bödöncsiga és a rajzos csiga. A halfauna legértékesebb tagja a petényi márna. A kétéltűfaunából pedig, mely egyébként az összes hazai fajt tartalmazza, a Börzsöny nedves völgyaljain élő foltos szalamandra tűnik ki. A hüllők közül a pannon gyík érdemel külön említést. Sok errefelé az erdei énekes- és ragadozó madár, a folyók mentén vízi, parti és gázlófajok egyedei fordulnak elő nagy számban. Kiemelkedő jelentőségű a kerecsensólyom, a parlagi sas és a kígyászölyv állománya, és költ itt fekete gólya is. A barlangok, elhagyott bányajáratok népes denevérkolóniáknak adnak helyet. Több védett cickány- és pelefaj él a területen, a nagy testű ragadozók közül a háborítatlan erdőkben időnként feltűnik a hiúz, a vizek mentén pedig a vidra.

A Duna–Ipoly Nemzeti Park tavasztól őszig elsősorban a természetjárók kedvelt pihenőhelye, a tél beálltával azonban a téli sportok kedvelői veszik át a helyüket. A terület legfelkapottabb része kétségkívül a festői szépségű Dunakanyar, amely egész évben vonzza az üdülőket. A népszerűségnek azonban vannak hátulütői is, hiszen sok kiránduló ma sem tiszteli kellően a környezetet, nem törekszik a védelmére, s ez komoly feladatok elé állítja az erdőfelügyelet és a park természetvédelmi munkatársait.

Forrás: Magyar Nemzet
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 14:49
  2. 14:47
  3. 14:46
  4. 14:42
  5. 14:35
  6. 14:33
  7. 14:27
  8. 14:25
  9. 14:17
  10. 14:13
  11. 14:08
  12. 14:06
  13. 14:01
  14. 13:48
  15. 13:46
  16. 13:35
  17. 13:32
  18. 13:20
  19. 13:17
  20. 13:13
  21. 12:56
  22. 12:46
  23. 12:42
  24. 12:31
  25. 12:30
  26. 12:25
  27. 12:11
  28. 12:07
  29. 11:56
  30. 11:53
  31. 11:52
  32. 11:45
  33. 11:39
  34. 11:37
  35. 11:36
  36. 11:24
  37. 11:20
  38. 11:11
  39. 11:11
  40. 11:01
  41. 10:58
  42. 10:49
  43. 10:48
  44. 10:45
  45. 10:33
  46. 10:19
  47. 10:13
  48. 10:07
  49. 09:54
  50. 09:41
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása