Hegyek, völgyek, barlangok – parkoló

Nagy Áron, 2012. április 5., csütörtök 01:00, frissítve: péntek 13:52
Gyermekkorunkban Tündérországot is hasonlóan képzeltük el: hegyek, a hegyeken sűrű erdők, lent a völgyben folyó rohan, patak csörgedez, s néhol egy sík, ahol a mezei virágok nyílnak százféle színben – ám akkor még nem sejtettük, hogy mindez egy karnyújtásnyira van tőlünk, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban.

A védett terület sokféleségét az adja, hogy a Pilis, a Visegrádi- és a Börzsöny hegységeket, az Ipoly-völgy Hont és Balassagyarmat közötti szakaszát, valamint a Szentendrei-sziget egyes részeit egyaránt magában foglalja. A különböző geológiai formák ennek megfelelően változatos, vulkáni és üledékes kőzetekből épülnek fel. De találkozhatunk itt folyóvölgyek helyenként ma is változó allúviumával és a kavicságyban épülő–pusztuló zátonyokkal is. A hegyek gyomra pedig összesen háromszázharmincnégy barlangot rejt.

Ami a növényzetet illeti, azt a sokszínűség mellett az átmenetiség jellemzi. Ennek oka részben az alapkőzet változatossága, részben pedig a szubmediterrán és kontinentális klímahatárok találkozása. A nemzeti park területén előforduló védett és fokozottan védett fajok száma meghaladja a hétszázat. Ezek közül unikumnak számít a magyarföldi husáng, és látványos ritkaság az Ipoly-völgy ártéri rétjein virító réti iszalag is.

Változatosságát tekintve az állatok világa sem marad el a növényekétől. A Dunakanyarban áttörő víz a felgyorsult folyással, kavicsos aljzattal ritka, endemikus csigafajok élőhelye: előfordul a bödöncsiga és a rajzos csiga. A halfauna legértékesebb tagja a petényi márna. A kétéltűfaunából pedig, mely egyébként az összes hazai fajt tartalmazza, a Börzsöny nedves völgyaljain élő foltos szalamandra tűnik ki. A hüllők közül a pannon gyík érdemel külön említést. Sok errefelé az erdei énekes- és ragadozó madár, a folyók mentén vízi, parti és gázlófajok egyedei fordulnak elő nagy számban. Kiemelkedő jelentőségű a kerecsensólyom, a parlagi sas és a kígyászölyv állománya, és költ itt fekete gólya is. A barlangok, elhagyott bányajáratok népes denevérkolóniáknak adnak helyet. Több védett cickány- és pelefaj él a területen, a nagy testű ragadozók közül a háborítatlan erdőkben időnként feltűnik a hiúz, a vizek mentén pedig a vidra.

A Duna–Ipoly Nemzeti Park tavasztól őszig elsősorban a természetjárók kedvelt pihenőhelye, a tél beálltával azonban a téli sportok kedvelői veszik át a helyüket. A terület legfelkapottabb része kétségkívül a festői szépségű Dunakanyar, amely egész évben vonzza az üdülőket. A népszerűségnek azonban vannak hátulütői is, hiszen sok kiránduló ma sem tiszteli kellően a környezetet, nem törekszik a védelmére, s ez komoly feladatok elé állítja az erdőfelügyelet és a park természetvédelmi munkatársait.

Forrás: Magyar Nemzet
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása