2014. október 24., Salamon napja

Indul az Év Tájépítésze-díj!

Arkhé Tektonika
Őrfi József

2012. április 22., 17:50
Az Év Tájépítésze-díj idén lesz először kiosztva, nem beszélhetünk hát sem hagyományról, sem kialakult szakmai presztízsről. Mégis súlya van, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy eddig egyáltalán nem volt.

A díjosztó gála 26-án, csütörtökön lesz, addig is az érdeklődőknek lehetőségük van szavazni, szerintük ki legyen a jelöltek közül a befutó. A gáláról, a végső győztesről, a zsűri összetételéről és az ott elhangzott érdekességekről jövő héten természetesen be fogok számolni. Addig is, ráhangolódásképpen érdemes pár szót ejteni a tájépítészetről, egyáltalán mi ez. A héten annál a jelöltnél jártam, akit dicsérni fogok a zsűri előtt, és akit én választottam, hiszen a kedvencem, munkásságát évek óta ismerem, és nagyon sokra becsülöm. Az alábbiakban a beszélgetésben elhangzott gondolatokat osztom meg azokkal, akiket érdekel, hogyan lehet tájat, teret tervezni.

A tájépítészet egyszerre dolgozik a természettel, az épített környezettel, és jellemzően kisebb elemeket használ, amiket gyakran észre sem veszünk. Közterületek rendezéséhez tájépítészt kérnek fel, aki kijelöli, hol legyenek burkolt felületek, hova kerüljön zöldfelület, milyen növényzetet telepítsenek. Padokat, utcabútorokat tervez, virágágyásokat komponál. A tervezéshez – az építészhez hasonlóan – először próbálja megérteni a helyet, ahol áll. Megismerni a múltját, a hely sorsának történetét. A tervezésnél fontos szerepe van az időnek is, hiszen a hely, ami létrejön, az ember által használva nyeri el igazi értelmét. Ha belépünk ebbe a finoman lehatárolt térbe, és áthaladunk rajta, jöttünkkel változás történik, és körülöttünk is mozgásba jön minden. A kompozíció kitalálása nagyon érzékeny feladat, működnie kell minden irányból érkezve, akkor is, ha ide jövünk, akkor is, ha csak átvágunk rajta, körül sem nézve. A tájépítésznek helyesen kell elképzelnie előre, hogyan fogják használni a helyet, amit megálmodik. Ha téved, a köztér nem fog működni, csak azt vesszük észre, nem állnak meg az emberek, nem szeretnek ott időt tölteni. De ha jól sikerül, messziről is megéri odamenni és megérkezni.

A jó döntéshez kapaszkodók kellenek. Meg kell ismerni a helyet, a múltja alapján leszűrni a tanulságokat, megérteni, miről szól. Mi az, ami oda való, és mi az, ami nem. Beszélgetni a környéken élőkkel, megismerni a közösséget, aki ott él, hiszen elsősorban nekik tervezünk. Ha lehet, csapatmunkában építeni, jelen lenni a tervek valóra váltásánál. Ha nem értik elsőre, mire gondolsz, türelmesen elmagyarázni, ahányszor szükséges.

Nem egyszerű dolog értéket teremteni, főleg nehéz kevés és sérülékeny eszközzel. Egy érzékenyen megkomponált virágágyás olyan, mint egy mozgó festmény, nem véletlen, hogy több nagy tájépítész is festőként kezdte, mint például Gertrude Jekyll. Ahhoz, hogy ezek az alkotások jól működjenek, a tervezőt tiszteletben tartó megrendelők, és munkájukat komolyan vevő kivitelezők kellenek. Ha a tervező jó döntéseket hozott, munkáját a használat során is kímélni, ápolni és szeretni fogják, és sokáig megmarad.

Millenáris park, szőlődomb. Forrás: építészfórum
Millenáris park, szőlődomb. Tervező: Új Irány csoport. Forrás: építészfórum

Égigérő blog

Gondolatok és aktualitások építészeti és urbanisztikai témában. Hírek, kritikák, elmélkedések. A megjelenő írások tartalom szerint is csoportosításra kerülnek. ARCHÍR: véleménnyel keretezett tudósítások, beszámolók a hazai építészeti közéletről, kiállításokról, eseményekről. COLLSTOKK: építészmérce. Világmegváltó és lírikus építészkritikák érzelmi alapon, komolyan. ARKHÉ TEKTONIKA: töprengés a legnagyobb ívű szakmáról, ami még a kozmosznál is nagyobb dolgokkal dobálózik. ÉPÍTÉSZAKI: hétköznapok építész szemmel, benyomások, tervek, tévedések és bizonyosság.