2014. november 23., Kelemen, Klementina napja

Ki a hibás? A biciklis, vagy a gyalogos?

Építészaki
Őrfi József

2012. május 30., szerda 15:34
Vendégül láttam osztrák barátaimat, megmutattam nekik a várost. Nem turistaszemmel, hanem őszintén, hiszen ők is várostervezésből diplomáztak. Volt pár kellemetlen élményünk, sajnos.

René Bécsből és Melinda New Yorkból Magyarországon töltöttek egy hétvégét. Vonzó volt számukra az ajánlat, hogy úgy pillanthatnak bele a Bécstől mindössze pár órára lévő, mégis ismeretlen, elszigetelt város életébe, hogy én kalauzolom őket. Lelkesen mentek haza, egyetértettünk abban, hogy Budapest gyönyörű, és rendbe kellene tenni.

Mindketten jól bírják a gyaloglást, úgyhogy nem apróztuk el. A Városliget mögül támadtunk a városra, keresztül a parkon, érintve a Dózsa György utat, az 56-os emlékművet, az új banképületet. Az Andrássyn mentünk végig, a Gödörben (Aquáriumban) ittunk egy langyos fröccsöt. Gerlóczy, aztán bele a sűrűjébe: pesti rakpart. A Március 15.-e téren azt kértem tőlük, hogy vigyenek le a partra, és szeretném belelógatni a kezem a vízbe. Meghalni tilos, megyek utánuk. A zebrát nem látták a híd mellől, átszaladtak az autók között, aztán próbáltunk észak felé haladni. Tanulságos ez a szakasz, elég nehezen jutottunk el a Margit-hídig. A Parlamentnél René azt mondta, elég szerencsétlenül érzi magát, fáj a feje a zajtól, és a tüdeje a szmogtól.

A Nyugatinál magukra hagytam őket egy-két órára, utána jöttek haza hozzánk.

Másnap a budai oldal volt soron, előre szóltam, hogy vigyázzanak a kerékpárosokkal, gyakran türelmetlenek. Ha végigmegyünk a parton, a gyalogos és kerékpáros forgalom egymás mellett élésére mindenféle példát lehet látni a növényzettel elválasztott külön sávtól az egymásra eresztett szakaszokig, ami néhol egy méteresre szűkül. Nem tudom, hol tart a BKK azzal a tanulmánnyal, amit tavaly ősszel kért tőlük a főváros, hogy nézzék már meg, hogyan lehetne fejleszteni a rakpartok gyalogosforgalmát, de nagyon időszerű lenne már tenni valamit.

Gondolom, vasárnap a biciklisek kikapcsolódni mennek a rakpartra, és az a program, hogy tekernek, miközben halálra idegesítik magukat a lassabb gyalogosoktól. Személy szerint nem tudom, mi ebben a jó, ha feleségemmel és kislányommal nyeregbe szállnék, valószínűleg nem sietnék sehova, annyira meg pláne nem, mint az a bizonyos apuka, aki konkrétan belém jött hátulról, majd szólt, hogy húzzunk le a szélére. Aztán sietett tovább. Jó családi program lehet.

Megnéztük a kerítés túloldaláról a C.E.T.-et, zárva találtuk a vásárcsarnokot, utána bolyongtunk kicsit a belső utcákon. A Szimpla volt az utolsó állomás, a Keletiben végül felszálltak a vonatra.

Csak szeretnék szólni, hogy ilyen állapotok, mint a budapesti Duna-parton, egyszerűen sehol sincsenek. Semmi sincs megoldva, ráadásul még egymáshoz sincs türelmünk. Nekem elkeserítő volt, nekik kaland.

Reménykedve hallom, hogy az új budapesti főépítész zöldzónát szeretne a Duna-parton.

 

Nem éppen gyalogosbarát

Égigérő blog

Gondolatok és aktualitások építészeti és urbanisztikai témában. Hírek, kritikák, elmélkedések. A megjelenő írások tartalom szerint is csoportosításra kerülnek. ARCHÍR: véleménnyel keretezett tudósítások, beszámolók a hazai építészeti közéletről, kiállításokról, eseményekről. COLLSTOKK: építészmérce. Világmegváltó és lírikus építészkritikák érzelmi alapon, komolyan. ARKHÉ TEKTONIKA: töprengés a legnagyobb ívű szakmáról, ami még a kozmosznál is nagyobb dolgokkal dobálózik. ÉPÍTÉSZAKI: hétköznapok építész szemmel, benyomások, tervek, tévedések és bizonyosság.