2014. október 21., Orsolya napja

Mit akarnak Orbánék?

Zárug: Nem épül diktatúra
Lippai Roland
Lippai Roland

2011. október 17., hétfő 10:00
Hiába jellemzi a kormányt számos konfliktus, a választók többsége szerint nincsen alternatívája a második Orbán-kormánynak. Minden nagy struktúramodernizálás az átlagnál nagyobb konfliktusokat szül, így van ez most Magyarországon is – állítja az MNO-nak Zárug Péter Farkas. Immár Európa is belátta, olykor szokatlan eszközökkel is élni kell, eljött a beavatkozó állam ideje. Az új szocpol vagy komplett települések újjáépítése nagyon fontos intézkedések. A politológus arra is figyelmeztet: az erő kétélű fegyver.

– Szokatlanul konfliktusosnak tűnik eddig ez a kormányzati ciklus. Ez természetes?
– A kormányzás természete alapvetően mindig konfliktusos, különösen, ha egy olyan központi filozófia mentén fogalmazódik meg, mint amit a második Orbán-kormány tűzött ki maga elé. Vagyis a korábbi időszakok – elsősorban az elmúlt nyolc év, de talán a rendszerváltás óta eltelt időszak – deficitjeit mindenféleképpen ki akarja igazítani. E deficitek érdekek mentén jöttek létre, így a kiigazítás is számtalan érdeket sért. A konfliktushelyzetek pedig tovább bővülnek azáltal, hogy a kormány bizonyos cselekvései, a 2012-es büdzsé kapcsán – a kényszerek hatására – a Fidesz korábbi pártprogramjával is összeütközésbe kerültek. Vagyis van egyfajta társadalmi konfliktusos oldal, és van egy szűkebb, belső politikai vetület is. Az azonban már biztos, hogy 2011 őszére a második Orbán-kabinet Orbán Viktor első kormányával összehasonlítva sokkal konfliktusosabb helyzetben van.

– Ha ez igaz, mi lehet ennek az oka?
– Egyfelől az ország állapota, másfelől az, hogy a Fidesz és a kormányfő is először került szembe azzal a helyzettel, hogy nem mindent úgy és akként tud politikai cselekvéssé alakítani a kényszerek miatt, mint ahogyan azt részben ígérte, illetve ahogy a nagy szavazóközönsége tőle elvárta. A politikai ígéretek és a tényleges kormányzás közötti eltérések hitelességet feszegető problémáját Orbán ügyesen megoldotta 1998 és 2002 között, de akkor az ország állapota is más volt. Most viszont a helyzet sokkal rosszabb, ebből kifolyólag a feszítő kényszerek korrekciókra késztetik saját programvitelében is.

– Ha az ország rossz helyzetéről van szó, legtöbbször a gazdasági kérdések jönnek elő, holott nem lehet elhallgatni a társadalmi dimenziót sem. Az új kormányszóvivő egyik feladata az is, hogy a jobb magyarázatok mentén mérsékelje a társadalmi konfliktusokat?
– Ezt a kormányzati szereplők látják. Az új kormányszóvívó kiválasztását pedig nyilván a korábbi bizalmi viszony is megtámogatta. Kettős a feladat: a primer értelmiségnek és a politikát figyelőknek az értelmes, magyarázó tájékoztatása, másfelől a szélesebb tömegek felé a kormányzati cselekvések elfogadtatása.

– Hol tartanak ezek a folyamatok?
– Egyelőre csak az első cél valósul meg, a második feladat értékelését az állampolgárok részéről jól mutatják a közvélemény-kutatások hangulatjelentései és az egyre nagyobb számú politikától elforduló. Persze a Fidesz még mindig az élen van, de a pártot nem választók egyre nagyobb aránya joggal válthat ki szkepticizmust. Ez abból adódik, hogy a kormány olyan intézkedéseket vállal föl, amelyekben az érintetteknek az észérv vagy bármilyen magyarázó szándék kevés ahhoz, hogy a saját sorsukban bekövetkező változást vagy annak rosszabbra fordulását el tudják fogadni. Örök kérdés, hogy ez egyáltalán megoldható kommunikációs feladat-e.

– Nyakig benne vagyunk a parlamenti szezonban. Többek között a választójogi törvény is testet öltött, Lázár János is előállt a képviselői fizetésekre vonatkozó erős javaslatával, ami biztos sokaknak nem tetszik. Téma van bőven. Átmennek a törvényhozáson ezek a javaslatok? Feloldhatók az ellentétek?
– Afelől nem lehetnek kétségek, hogy a javaslatok átmennek-e. Ha a korábbi és a mostani kormánykonfliktusok természetét összevetjük, akkor jelentős változást pont abban látok, hogy ezeket nem úgy vállalja a kormányzat, hogy nincsen mögötte erő, hanem ott van egy kétharmados többség, amelyik, ha kell, akár elolvasás nélkül is gond nélkül megszavazza a zárószavazás előtti módosító indítványokat. Vagyis a pártfegyelem szempontjából biztosan lehet arra számítani, hogy a javaslatok átmennek. Ugyanakkor az erő kétélű fegyver, s e téren érdemes vigyázni. Ha már nemcsak az ellenzék, de bizonyos társadalmi mezők is úgy érzik, hogy elszenvedői az átalakításoknak, érdemes körültekintőnek lenni. Ugyanakkor korábban éppen a kormányzati erő hiánya okozta, hogy a magyar állam gépezetét nem lehetett a 21. század elvárásaihoz átalakítani. Minden nagy struktúramodernizálás az átlagnál nagyobb konfliktusokat szül, így van ez most Magyarországon is.

– És a választójogi törvény?
– Ennek kapcsán nagyon fontos lenne, hogy e sarkalatos törvénynek ne csak kétharmados, hanem konszenzusos arculata legyen. A választójogi törvény önmagában mindig a demokráciamodelljét dönti el egy országnak. Ugyanakkor el kell utasítani azt a kritikát, amely szerint az új választójogi törvény diktatúrát építene. Nem erről van szó. De arról okos és ésszerű vitát kell folytatni – politikailag lenne fontos magának az országnak –, hogy milyen típusú demokráciamodellt választunk magunknak a választójogi törvény által. S fontos az is, hogy e törvény parlamenti támogatottsága kimagasló legyen. Ha nem is lesz akkora, mint amekkora a kettős állampolgárságé volt, de biztos vagyok benne, hogy attól jóval nagyobbnak kell lennie, mint amekkora az alkotmány mögött állt. Ha nem így lesz, az újra súlyos deficitekhez vezethet hosszabb távon.

– A konfliktusok mellett a kormányzat azért a vörösiszap-katasztrófa után komplett településeket épített újra, új esélyt adva az életre nagyon sok embernek. Árvizek idején se fukarkodott a segítséggel, és noha nem mindenki tudja kihasználni a devizahitelesek közül a felkínált lehetőségeket, mégiscsak nagyon sokan láthatják meg a fényt az alagút végén. Azért ezeknek is kell legyen hatása, nem?
– Természetesen. Ezért vezet többek között még mindig, annyi konfliktus mellett is, a pártversenyben a Fidesz, és ezért látja úgy a választópolgárok többsége, hogy nincs más alternatívája a második Orbán-kabinetnek. Ahogyan a politikusok népszerűségi listáját is a miniszterelnök vezeti. Orbán, úgy tűnik, abban is rekorder, hogy korábban egyetlen válságban kormányzó miniszterelnök sem volt képes tartósan megőrizni előnyét versenytársaival szemben, s bár a bizonytalanok tábora nő, mégis a reményt a dolgok jobbra fordulásában a többség Orbán Viktorban látja.

– Tény, hogy rendkívül nehéz helyzetben van az, aki manapság családalapításra adja a fejét, az otthonteremtés is embert próbáló feladat. Orbán és Matolcsy a héten jelentette be az új otthonteremtési programot.
– Nagyon fontos, hogy újraéled a szocpol-rendszer. A magyarság végveszélyben van demográfiailag a Kárpát-medencében, így az intézkedés mindenképp dicséretet érdemel. Az azonban kérdéses, ismerve az építőipari árakat, hogy 800 ezer vagy 1,5 millió forint támogatás építésre sarkall-e ma bárkit Magyarországon, ám az biztos, hogy a lakáspiac némi beindulásához hozzájárulhat.

– Úgy tűnik, hogy Európa – látszólag – nem szól bele olyan nagy hévvel az ország dolgaiba, mint korábban; a magyar EU-elnökség alatt mindennaposak voltak a támadások. Akkoriban arról volt szó, hogy diktatúra épül... Európa kezdi elfogadni azt, hogy esetleg nem mindennapi eszközökkel kell reagálni nem mindennapi problémákra?
– Európa nemcsak, hogy kezdi ezt elfogadni, hanem be is látta ezt. Nem csoda, hogy Magyarországgal kevesebbet foglalkoznak, ugyanis maga a brüsszeli irányítás, a politikai struktúra nem tűnik egy jól működő rendszernek. Ha pedig a nagy tagállamok mára állandósuló vitáját megnézzük arról, hogy Portugáliát és Görögországot miként segítsék meg, akkor ezen nem csodálkozunk. Ez a tapasztalat és tudás beérett már Brüsszelben, és lassan kezdenek ott is rájönni, hogy az alternatív utak keresése egyenesen feladata az Európai Unió vezetésének. Nem véletlen, hogy néhány magyar alternatívát el is fogadott és be is vezetett több tagállam a bankadótól kezdve a különadóig. Persze arról is szó van: minden uniós elnökség után az új uniós elnök felé fordul a nagyobb figyelem, most éppen Lengyelország felé.

– Akkor a járt utat a járatlanért hagyd el?
– Igen is, meg nem is. Bizonyos tekintetben a társadalmi mérnökösödésnek a kizárólagosságát sem szabad elfogadni. Az egyértelmű, hogy Európa államai kénytelen-kelletlen a minimális állam liberális koncepciójából a beavatkozó állam irányába kellett elmozduljon, a társadalmi integrációtól kezdve a nagy gazdasági problémánkig. Ezt mutatta a 2008-as válság is, mert amikor a piac beszakadt, akkor az nem tudott semmi mást tenni, csak az államokhoz fordulni. És azok a társadalmak úszták meg legjobban, amelyek mögött erős állam állt.

– Ha már a bankok... Mégis sokan kárhoztatják a kormányt, hogy nem a hárommillió szegényen akarja elverni éppen a pénzügyi körök működése nyomán kirobbant bajok porát. Tényleg olyan nagy bűn, hogy egyszer egy kormány mégiscsak oda figyel a társadalomra, annak teherbíró képességére is?
– Az, hogy szemléletváltás volt, és hogy Orbán Viktor kormányával egyértelműen valamilyen közjó ethosz által kívánja a politikai cselekvését megfogalmazni, ez nagyon fontos. Azonban a közjót mégiscsak keresni kell. Ahogy folyamatos a vita az egykulcsos adóról, az oktatási és az egészségügyi rendszerről is, ugyanígy bizony a közjó kormányzati cselekvésekben történő kiteljesítését nagy társadalmi elfogadottság mentén kell véghezvinni. Erre a kormányfő is utalt már, amikor azt mondta, hogy nem lehet egy társadalmat megreformálni úgy, hogy az belegebedjen. Ezek a szavak bizonyos intézkedésekben – például a bankadó – megjelennek, de a másik oldalon – főleg jövőre – sokan érezhetik úgy, hogy ők bizony belegebednek a terhekbe.

– Tragédia, ha egy kormányzati ciklusban személycserék történnek? Ilyen hírek keringenek.
– Egyáltalán nem az, ez a legtermészetesebb dolog. A bürokráciának – a kormányzatinak is – van egy tanulási folyamata. Kérdés, hogy a változásoknak milyen az iránya a kormányzati ethosz szempontjából. Ha a humán területeket nézzük, akkor ott nagy valószínűséggel nem a több forrás, nem a meglendülés az, ami motivációként jelentkezik majd a váltásnál, hanem ellenkezőleg, a megszorításokhoz kell egy erős végrehajtó, aki nem a szektorális érdekeket, hanem a fő prioritást, vagyis az adósságcsökkentést tartja majd szem előtt. Valószínű, hogy ez is a konfliktusok világa felé mozdítja majd el az oktatás, a kultúra, az egészségügy alrendszereit.

– Ahogy a kiszivárogtatásokból is bajok vannak, elég csak az új munka törvénykönyvére utalni. Azóta is áll a bál.
– Áll a bál, és valószínűleg állni is fog. Korábban az új alaptörvény szociális jogokat és a munka alapjogi kérdéseit szabályozó részei kapcsán egy neoliberális Titanicról beszéltem, amikor kifogásoltam, hogy az alaptörvényből kikerült a munkához való jog korábbi védelme és az „azonos munkáért azonos bér” elve. Ahogyan ma már a legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz sincs jogunk. A tőke gyarmatosította e helyen az alaptörvényt, és úgy tűnik, a munka törvénykönyvében további pozíciókat szerzett. E kérdésekben, bár közismert konzervatív vagyok, én mégis Mészáros Istvánnal értek egyet. A tőkén túl című, világhírű munkáját ajánlom minden törvényhozónak.

Égigérő blog

Gondolatok és aktualitások építészeti és urbanisztikai témában. Hírek, kritikák, elmélkedések. A megjelenő írások tartalom szerint is csoportosításra kerülnek. ARCHÍR: véleménnyel keretezett tudósítások, beszámolók a hazai építészeti közéletről, kiállításokról, eseményekről. COLLSTOKK: építészmérce. Világmegváltó és lírikus építészkritikák érzelmi alapon, komolyan. ARKHÉ TEKTONIKA: töprengés a legnagyobb ívű szakmáról, ami még a kozmosznál is nagyobb dolgokkal dobálózik. ÉPÍTÉSZAKI: hétköznapok építész szemmel, benyomások, tervek, tévedések és bizonyosság.