Hagyományok

Bőgőtemetés, Bacchus-hordó: itt a farsang!

Kovacsik Ágnes, 2016. január 6., szerda 21:23, frissítve: szerda 21:48
Habár egykor a bacchanália, a dúsgazdagolás, valamint a talalajvasárnap kifejezések mindenki számára egyértelműen jelezték, hogy beköszöntött a farsangi időszak, ma azonban kevesen tudják, hogyan ünnepelt a régi magyarság. Cikkünkben csokorba gyűjtöttük az elfeledett szokásokat.

A vízkereszttel január 6-án kezdődő farsangi időszak hossza évről évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Ha Jézus Krisztus feltámadása ünnepétől negyven napot visszaszámolunk, akkor hamvazószerdához jutunk, amely egyben a nagyböjt kezdete. Az ezt megelőző nap pedig a mulatságokkal teli húshagyókeddé, a farsang zárónapjáé.

A farsang vallási, liturgikus háttere

A farsang a Fassing, illetve Faschang német szóból származik, minden időben a mulatságoknak és a nagy lakodalmaknak volt az ideje. Ennek több oka is van – mutatott rá Medgyesy S. Norbert, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Újkori Történeti Tanszékének egyetemi docense. A farsang vallási, liturgikus háttere abból származik, hogy vízkeresztkor három misztériumot ünnepel mind a latin-nyugati, mind a keleti-bizánci kereszténység, tehát az ortodox és a görög katolikus egyház is: egyrészt a Háromkirályok (napkeleti bölcsek) hódolatára, másrészt Jézus Krisztusnak megkeresztelkedésére, harmadrészt pedig a kánai menyegzőre emlékezünk. Ez utóbbi csodatétel evangéliumát a vízkereszt utáni második vasárnapon olvassa a nyugati egyház (idén január 17-én), és ebből következik, hogy a vízkereszti vasárnapoknak már az 1526-ban papírra vetett Érdy-kódex szerint menyegzős vasárnap volt a neve – mondta az MNO-nak Medgyesy.

Lakodalmak, mulatságok

A már említett bibliai történet, a kánai menyegző miatt – amely Jézus első csodatételéről szól, amikor a hat korsó vizet borrá változtatta a lakodalomban – vált a többnapos lakodalmak idejévé a farsang. Az egyetemi docens hozzátette: a régi világban megadták ennek a nagy életfordulónak a módját kikérővel, menyasszony-búcsúztatóval, a falun való átvonulással, szép templomi szertartással, vőfélyversekkel, apróbb más szokásokkal, valamint lakodalomban a kánai menyegző megéneklésével: Az igaz Messiás már eljött… kezdetű, a 17. századból származó énekkel.

Farsang idején az emberek jobban ráértek ünnepelni, arra is több idő jutott, hogy főzzenek, süssenek, a ház körüli kisebb munkákat végezzenek és az esküvőkre készüljenek, hiszen a téli időszakban Szent Márton napjától – november 11-től – március 25-ig, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéig, nem volt mezei és kerti munka.

Emellett a régi gazdálkodó világban karácsony előtt, december 21-én, Szent Tamás napjának környékén tartották a nagy disznóöléseket. Farsang időszakára jól összeért a kolbász, a hurka és a sonka. A Szent Márton napjára megforrt újbor is zamatosabb lett, továbbá az ősszel szüretelt gyümölcsökből is kifőtt a pálinka. Gyakorlatilag a test és a lélek egységében ünnepelte a régi magyarság a farsangot.

A szent pár eljegyzésének ünnepe

Január 23-a is jelentős dátum a farsangi időszakban: Szűz Mária és Szent József eljegyzésének az ünnepe. Idén is lesz e napon délután a nógrádi Rimócon Kánai menyegző – hívta fel a figyelmet Medgyesy S. Norbert, majd kifejtette: olyan népi szertartásról van szó, amelyet az előénekes vezet és sok versszakos énekekkel és megfelelő olvasókkal éneklik meg Szűz Mária és Szent József eljegyzésének történetét. Ez ráadásul nincs is benne a Bibliában – emelte ki a szakértő, aki hozzátette: ez az evangéliumokon kívüli szenthagyománybeli történetnek számít, ma elsősorban a palócföldi és a jászsági néphagyomány tartja számon.

A farsanghoz kötődnek a Bacchus-játékok, a bacchanáliák is. Sok faluban, főleg Tokaj-hegyalján, a Badacsony és Somló környékén, valamint más borvidékeken végiggörgették a falun Bacchus hordóját.

Az istenek vitája

A barokk kori iskolai színpadokon adták elő Bacchus és Neptunus vitáját. Bacchus a mámornak, a bornak, a testi gyönyörnek az istene (ennek görög megfelelője Dionüszosz), Neptunus pedig a tenger, a víz istene. Vagyis az előadások a bor és a víz vitájáról szóltak. Az iskolai és a népi hagyomány kettéosztotta a farsangot – hangsúlyozta Medgyesy, mert a farsang első felében mindig Bacchus győzött, mert akkor még lehetett mulatni, a második felében, amely a liturgikus idő szerint már a böjtelő ideje, azonban már Neptunus kerekedett felül.

Regelő hétfő

Középkori és kora újkori adatok szerint nagy mulatságok voltak ebben az időszakban esküvőtől függetlenül is – magyarázta a szakértő. Mint mondta, több szabad királyi városban országos vásárt tartottak. Élt egy késő középkori és újkori szokás elsősorban Dél-Erdélyben, a szászok körében: a regelő hétfő. Ez mindig a vízkereszt napja, január 6-a utáni hétfőt jelentette, amikor vásárral egybekötött óriási táncos mulatság és lakomázás vette kezdetét.

„Talalaj, talalaj, Tót Lőrinc…

A farsang végéhez kötődik a Nyitra-környéki Zobor-vidék szép szokása, amely a húshagyókedd előtti második vasárnap, azaz talalajvasárnap hagyománya volt: a gyerekek házról házra jártak köszönteni, és ütempáros, szép tavaszváró énekeket kiáltottak:

„Talalaj, talalaj, Tót Lőrinc, Lángba szökött a kakas, Feldöntötte a vajat…”

Egy héttel később, farsang vasárnapján, vagyis sardóvasárnap, amely a húshagyókedd előtti vasárnapot jelenti, szintén a Zobor-vidéki falvak reggeli szokása volt, hogy a fiúgyermekek házról házra jártak és tavaszhívogatóként a következőt énekelték:

„Sardó gyűjjön, hozzon meleget! Micsodai meleget? Nyári meleget! Haj, székecske, székecske, szőlő dombocskája…”

Temetjük a bőgőt

A legnagyobb mulatság, a legnagyobb bálok ideje a karnevál (melynek jelentése: Isten veled hús, a hústól való búcsú) a farsangvasárnapot, a farsanghétfőt és a húshagyókeddet foglalja magában. A húshagyókeddi bálok este sok helyen bőgőtemetéssel zárulnak – emelte ki Medgyesy S. Norbert. Hozzátette: ez azt jelenti, hogy egy nagybőgőt a kocsma legnagyobb asztalán felravataloznak, egy fehér lepedővel terítenek le, és gyertyát gyújtanak mellette kétoldalt. A hangszer mellett siratóparódiákat énekelnek: a temetés gregorián dallamú tónusait idéző énekkel búcsúztatják el a nagybőgőt, azaz a farsangot.

Ma is élő hagyomány az ördögbetlehemes

Élő hagyományként tartja magát a székely Szentegyházán a dúsgazdagolás, más néven az ördögbetlehemes: ennek lényege, hogy a bibliai dúsgazdag és a szegény Lázár példázatát adják elő, amely egy 17. századi iskoladrámának a népi változata. Ebben a dúsgazdag – a szegény embert elküldve – folyton „zabál”, a farsangi nagy evések káros hatásaira figyelmeztetve az embereket. Végül a dúsgazdag elkárhozik, a szegény Lázár pedig üdvözül. A dráma bemutatja színesen, hogy az ördögök hogyan kínozzák a pokolban a fösvény és irigy dúsgazdagot. A dúsgazdag siralmát (Ó, búlátott, sok kínt vallott, gyarló testem…) néhány évtizede – színi előadástól függetlenül – még minden kántornak illett elénekelnie húshagyókedden – tette hozzá Medgyesy S. Norbert.

hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása