Orvosi maszk

Japánban nem mindenki műtőssegéd, csak úgy néz ki

Molnár Csaba, 2017. január 8., 13:02, frissítve: 13:44
Az orvosi maszkot viselő emberek legalább olyan tipikus szereplői a japán utcáknak, mint a villódzó feliratok, az iskolai egyenruhás lányok vagy a mangákat, képregényeket bújó férfiak. A Kínában és Dél-Koreában is terjedőben lévő szokás (vagy divat) háttere legalább annyira kulturálisan rögzült magatartásforma, mint amennyire egészségügyi óvintézkedés.

December közepén olyan mértékűvé súlyosbodott a kínai iparvárosokat elsötétítő légszennyezés, hogy a probléma iránt egyébként nem túl fogékony hatóságok is szmogriadót rendeltek el. Az emberek az utóbbi években megtanultak védekezni a füstköd ellen; pontosabban ők úgy hiszik, hogy hatékonyan képesek védekezni. Sokan, akiknek muszáj kimerészkedniük az utcára, orvosi maszkot viselnek, otthonukban légtisztítót, illatosítót alkalmaznak. A gazdagabbak pedig elmenekülnek a városokból. A New York Post riportja szerint a szmoghelyzet legsötétebb napjaiban ugrásszerűen megemelkedett az interneten a „szmogmentes” utazásokra irányuló keresések száma, az utazási irodák pedig egyre-másra hirdetik azokat a vakációkat, ahol az utasok „kiszellőztethetik a tüdejüket”.

 
A japán civilek évente 230 milliárd dollárt költenek orvosi maszkokra. Az igény kielégítésére egész iparág létesült. Pókembereset és „Hello Kitty”-set is lehet kapni
Fotó: Mike Clarke / AFP
 

Mizofóbiások országa

Sok kínai Japánba utazik tisztább levegőt keresve. Amikor megérkeznek, azt tapasztalhatják, hogy valóban sokkal alacsonyabb a légszennyezettség szintje, viszont még az otthoninál is sokkal többen, főként nők hordanak orvosi maszkot az utcán. Sok japán turista európai vakációján sem válik meg kedvenc maszkjától, és a tartósan külföldön élő japánok ugyancsak állandóan hordják ezt az eredetileg a műtőkbe szánt alkalmatosságot. Miért rajonganak annyira a japánok és más kelet-ázsiaiak a maszkért? Közhelyszerű, hogy Japánban szinte kényszeresen vigyáznak a higiéniára, és sokan egyenesen mizofóbiások, azaz rettegnek a szennyeződésektől és a fertőzésektől. De ilyen emberek világszerte élnek, mégsem találkozhatunk máshol ennyi orvosi maszkkal az utcán, mint a szigetországban. Ha egy nemzet viselkedése egyöntetűen és élesen különbözik látszólag hasonló körülmények között élő más népekétől, akkor általában kulturális tradíciókat kell gyanítanunk a háttérben.

Bár igazán tömegessé csak az utóbbi évtizedek nagy járványainak – a 2002-es SARS, a 2006-os madárinfluenza és a 2009-es H1N1-influenza – idején vált ez a szokás, közel százéves múltra tekint vissza. Az 1918-as spanyolnáthában több – szám szerint húsz-negyven millió – ember halt meg, mint magában az első világháborúban (bár a kettő egybeesése miatt nem lehet teljesen elkülöníteni az egyik és a másik áldozatait). Hatásos gyógyszer híján mindenhol igyekeztek az emberek védekezni a fertőzés ellen, általában úgy, hogy sállal, ronggyal és orvosi maszkkal takarták el orrukat, szájukat. Japánban a maszk vált általánossá, de a többi országgal ellentétben a járvány következő évi lecsengése után sem hagytak fel a viselésével.

Ebéd a tűzvihar közepén

Ennek oka az lehetett, hogy időről időre történtek olyan katasztrófák, amelyek újra belélegezhető veszélyekkel fenyegették a szigetország lakosságát, olvasható a Quartzon. Alig négy évvel később történt a nagy kantói földrengés, amelynek epicentruma a Honsú szigeten lévő kantói síkságra esett. Mivel délben történt a földrengés, amely igen hosszú ideig, négy–tíz percig tartott folyamatosan, szinte minden házban – szabad tűzön – ebédet főztek. Tűzvész tört ki, amely gyakran „tűzviharrá” korbácsolódva perzselt fel városokat. Rengetegen elégtek elevenen, de a hosszú távú következmények is súlyosak voltak. Hetekre megtelt a levegő füsttel és pernyével, de hiába ülepedtek le a nagyobb szennyező szemcsék, a levegő még hosszú hónapokig szinte alkalmatlan maradt a lélegzésre. Az orvosi maszkok szerte az országban hiánycikké váltak, Tokió és Jokohama utcáin megszokottá váltak az álarcos emberek.

Japán második világháború utáni gazdasági fellendülése a jóléti állam eljövetele mellett a légszennyezés emelkedésével is együtt járt. Az emiatt krónikus beteggé vált emberek még érzékenyebbé váltak a japánciprus erősen allergén virágporára. Elszaporodásában a légköri szén-dioxid-koncentráció emelkedése is szerepet játszik. A japánok tehát kis túlzással nap mint nap a levegőből érkező betegségforrásokkal néztek szembe, így az egyébként is népszerű orvosi maszkok lassan a mindennapi közösségi élet elengedhetetlen kellékévé váltak. A japán civilek évente 230 millió dollárt költenek manapság orvosi maszkokra, az igény kielégítésére pedig egész iparág létesült. Aki nem elégszik meg a szokásos fehér vagy világoszöld gézmaszkkal, az szinte bármilyen mintájút vehet, de kapható „Hello Kitty”-s vagy pókemberes maszk is.

 
A szennyezett levegő ellen nem véd a maszk. A kínaiak mégis előszeretettel viselik a szmogriadó idején. A képen látható játékos Talien városának füstjét igyekszik távol tartani a tüdejétől
 Fotó: Stringer attention editors / Reuters
 

 

Nem csodaszer

Csakhogy, miként a rajzfilmfigurák, a maszk mindenhatósága is csak mese. A Melbourne-i Egyetem kutatói tesztelték, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható maszkok mennyire képesek meggátolni a fertőzések terjedését, tudósít a The New York Times. Az eredmények szerint, ha a megfelelő emberek viselik, szinte tökéletes védelmet biztosítanak. Influenzás önkénteseket kértek meg, hogy maszkban köhögjenek egy Petri-csészére. Ezután kitenyésztették a Petri-csészébe jutó vírusokat. Kiderült, hogy szinte egy sem jutott ki a maszkból. Magyarul az álarc, ha beteg viseli, arra nagyon jó, hogy benn tartsa a fertőző cseppeket. Viszont – ellenkező irányban – a levegőben sodródó kórokozókat gyakorlatilag akadálytalanul átengedi. Ugyanis ezeket a maszkokat arra találták ki, hogy a műtő orvosok ne fertőzzék meg az operált beteget, és nem fordítva.

Mindez nem azt jelenti, hogy a beteg, ténylegesen fertőző japánok ne viselnének maszkot, de az álarcot hordók nagy többsége teljesen egészséges. A japán munkakultúra megköveteli az alkalmazottaktól, hogy ha nem lehetetlen, akkor minden körülmények között menjenek be dolgozni. Ez az enyhén betegekre is vonatkozik, akik munkatársaik iránti előzékenységből viselnek szájmaszkot; ez esetben indokoltan. A Japánban dolgozó nyugatiak közül sokan számolnak be arról az első hallásra igen kellemetlen élményükről, amikor néhányat tüsszentettek nyilvános helyen, és ezt hallva japán munkatársaik – vagy akár idegenek is – udvariasan felszólították őket, hogy vegyenek föl maszkot.

Áramlik a csi

Bár azt hihetnénk, hogy a maszkőrülethez elengedhetetlen volt a mikroszkopikus, levegőben is terjedő, láthatatlan kórokozók felfedezése a XIX. században, egyes antropológusok szerint ez nincs így. Az egész a Kelet-Ázsiában nagy népszerűségnek örvendő hagyományos kínai „orvoslás” évezredes koncepcióin alapszik. Ezek szerint szinte minden betegséget az egészségtelen légzés okozza, amely a teljes univerzumot alkotó ősanyag, a csi áramlásával áll kapcsolatban. A csi rengeteg dolgot jelent, többek között levegőt, párát, illatot is. Sok keleti vélhetően e hiedelmek hatására is ragaszkodik az álarcához.

De a maszkviselés sokszor semmilyen módon nem kötődik a higiéniához vagy az egészséghez. Sok fiatal japán ugyanazért hord álarcot a tömegközlekedési eszközökön, amiért mások zenét hallgatnak fülhallgatón keresztül, vagy mobiltelefonjukba merülnek. Ezzel afféle korridort képeznek személyes szférájuk és a külvilág között. Azt kommunikálják, hogy nem akarnak kommunikálni.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 07.

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
  1. 12:50
  2. 12:44
  3. 12:41
  4. 12:34
  5. 12:29
  6. 12:18
  7. 11:55
  8. 11:52
  9. 11:51
  10. 11:40
  11. 11:36
  12. 11:33
  13. 11:06
  14. 10:54
  15. 10:30
  16. 10:28
  17. 10:28
  18. 10:21
  19. 10:16
  20. 10:08
  21. 09:58
  22. 09:52
  23. 09:21
  24. 09:19
  25. 09:10
  26. 09:00
  27. 08:59
  28. 08:57
  29. 08:55
  30. 08:53
  31. 08:50
  32. 08:47
  33. 08:42
  34. 08:30
  35. 08:26
  36. 08:21
  37. 08:18
  38. 08:16
  39. 08:15
  40. 08:06
  41. 08:00
  42. 07:52
  43. 07:42
  44. 07:17
  45. 06:34
  46. 23:58
  47. 23:03
  48. 22:43
  49. 22:37
  50. 22:30
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása