Hazánk délkeleti részében a flóra és fauna ezen változatosságát a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság hivatott megőrizni. A szervezet, amely 1997. január 16-án jött létre, nyolcszázezer hektáron működik; ez magába foglalja Békés megyét, Csongrád megye a Tiszától keletre eső felét, valamint a Körös-ártér és a Dévaványai–ecsegi puszták Jász-Nagykun-Szolnok megyébe átnyúló részeit. Mivel a puszta jelentős részén mezőgazdasági művelés folyik, a természetvédőnek nincs könnyű dolga errefelé. A helyzet azonban cseppet sem rossz: annak ellenére, hogy az ember egyre-másra feltörte a földet, a Tiszántúl déli részén változatos, természeti értékekben gazdag területek, felbecsülhetetlen értékű természetes növénytársulások, elsősorban a löszgyepek maradtak fenn.

A nemzeti park kincsei közül kiemelkedő a hajdani Kis-Sárrét, a Körösök vidéke, a Dévaványai-, a Békési- és a Csanádi-sík területein pedig a nagy kiterjedésű szikes puszták, erdőspuszta- és mocsármaradványok, kaszálók és ligeterdők. Számos állat- és növényfaj Magyarországon egyedül itt tenyészik. A növényvilágból ilyen a bókoló zsálya, az erdélyi hérics. Szintén e táj egyedülálló természeti képéhez tartozik az ősszel tömegesen nyíló vetővirág. Az állatok közül is nem egy ritkaság akad errefelé: a nagy szikibagolylepke, a dobozi pikkelyes csiga, az atracélcincér, a sztyepplepke, és persze a túzok, amely törzsalakjának legéletképesebb populációja Békés megye északi részén él. A ramsari egyezmény hatálya alá tartozó területek – a kardoskúti Fehértó és a biharugrai halastavak – vizes élőhelyeinek szerepe a nemzetközi madárvonulásban is jelentős.

A nemzeti park nagy hangsúlyt fektet a nevelésre, felvilágosításra. Az igazgatóság egyik alapvető feladatának tartja, hogy a gondjaira bízott értékeket minél teljesebben bemutassa az érdeklődőknek, hiszen a természet ismerete és tisztelete nélkül a megőrzés érdekében tett erőfeszítéseket aligha koronázhatná siker. E célból látogatóközpontok és tanösvények várják az érdeklődő természetbarátokat. Kultúrtörténeti értékeket megint csak szép számmal találunk a Dél-Tiszántúlon. Itt van például a csomorkányi és ecseri középkori templom romja, a Tisza és Wenckheim család kastélya, valamint a Csolt Monostor Középkori Romkert és Történelmi Kiállítóhely.