Parkoló

Sokszínű élet a déli pusztaságon

Nagy, 2012. augusztus 2., csütörtök 00:37, frissítve: csütörtök 00:05
Távol a pusztától, a fővárosi betonrengetegben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az Alföld szegényes sík vidék, fűvel borított vagy szikes táj, ahol csak a szürkemarha és néhány vándormadár érzi otthon magát. A valóság azonban egészen más: a mezőkön megannyi növény virít, állatok sokasága talál otthonra, vagy éppen leli meg táplálékát, és a folyóvizek ugyancsak bővelkednek az életben.

Hazánk délkeleti részében a flóra és fauna ezen változatosságát a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság hivatott megőrizni. A szervezet, amely 1997. január 16-án jött létre, nyolcszázezer hektáron működik; ez magába foglalja Békés megyét, Csongrád megye a Tiszától keletre eső felét, valamint a Körös-ártér és a Dévaványai–ecsegi puszták Jász-Nagykun-Szolnok megyébe átnyúló részeit. Mivel a puszta jelentős részén mezőgazdasági művelés folyik, a természetvédőnek nincs könnyű dolga errefelé. A helyzet azonban cseppet sem rossz: annak ellenére, hogy az ember egyre-másra feltörte a földet, a Tiszántúl déli részén változatos, természeti értékekben gazdag területek, felbecsülhetetlen értékű természetes növénytársulások, elsősorban a löszgyepek maradtak fenn.

A nemzeti park kincsei közül kiemelkedő a hajdani Kis-Sárrét, a Körösök vidéke, a Dévaványai-, a Békési- és a Csanádi-sík területein pedig a nagy kiterjedésű szikes puszták, erdőspuszta- és mocsármaradványok, kaszálók és ligeterdők. Számos állat- és növényfaj Magyarországon egyedül itt tenyészik. A növényvilágból ilyen a bókoló zsálya, az erdélyi hérics. Szintén e táj egyedülálló természeti képéhez tartozik az ősszel tömegesen nyíló vetővirág. Az állatok közül is nem egy ritkaság akad errefelé: a nagy szikibagolylepke, a dobozi pikkelyes csiga, az atracélcincér, a sztyepplepke, és persze a túzok, amely törzsalakjának legéletképesebb populációja Békés megye északi részén él. A ramsari egyezmény hatálya alá tartozó területek – a kardoskúti Fehértó és a biharugrai halastavak – vizes élőhelyeinek szerepe a nemzetközi madárvonulásban is jelentős.

A nemzeti park nagy hangsúlyt fektet a nevelésre, felvilágosításra. Az igazgatóság egyik alapvető feladatának tartja, hogy a gondjaira bízott értékeket minél teljesebben bemutassa az érdeklődőknek, hiszen a természet ismerete és tisztelete nélkül a megőrzés érdekében tett erőfeszítéseket aligha koronázhatná siker. E célból látogatóközpontok és tanösvények várják az érdeklődő természetbarátokat. Kultúrtörténeti értékeket megint csak szép számmal találunk a Dél-Tiszántúlon. Itt van például a csomorkányi és ecseri középkori templom romja, a Tisza és Wenckheim család kastélya, valamint a Csolt Monostor Középkori Romkert és Történelmi Kiállítóhely.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés