Ashton nem egy Vestervelle, de nem is egy Martonyi János

Ashton nem egy Westerwelle, de nem is egy Martonyi János

Bucsy Levente

2012. április 12., csütörtök 18:03

Dacára annak, hogy az USA egységes állam, az EU pedig nem, a világ érzékeny területein lepipálja az unió diplomáciája Amerikáét.

Nyomtatás

A lisszaboni szerződés után megszilárduló rendszerben az európai külügyi szolgálat és a külbiztonsági kérdés továbbra is kormányközi működési területe az uniónak, tehát konszenzuskényszerben vannak a nemzeti kormányok. Erről is szó volt a külügyi intézet délutánján, ahol Grúber Károly nagykövet tartott beszámolót EU-külpolitikai és uniós külbiztonsági témában.

– Az unió külpolitikájában nincs jogszabálygyártás, nincsenek „rezsimek”, mint például az energia- vagy az európolitikában. Közben viszont azt is el kell mondani, hogy a nemzeti szuverenitás legfontosabb, legérzékenyebb területével foglalkozik – szögezte le Grúber Károly a Magyar Külügyi Intézet fórumán. A Magyarország EU melletti állandó képviseletének vezetője, úgynevezett PSC nagykövet azonnal rámutatott arra is, hogy az Európai Unió nem állam, így nehezebb a dolga az egységes fellépés terén, mint az USA-nak vagy Oroszországnak. – Nagy-Britanniának, Németországnak, Franciaországnak nagyon speciális véleménye lehet különböző kérdésekben, például a líbiai közbelépés. A három nagy háromféleképpen szavazott! Ez karakterkérdés is, hisz Catherine Ashton nem egy Guido Westerwelle, de nem is egy Martonyi János.

Grúber szerint egyébként az EU külügyeit a legfölsőbb szinten irányító Ashton összességében nagyon jól teljesít: évente 200 napot van külföldön, irányítja a számtalan delegációt, helyettes nélkül dolgozik, mindössze titkárok vannak mögötte. – A magyar elnökség alatt 24 alkalommal helyettesítették Ashtont külföldön. Ha véletlenül Brüsszelben van, 26 órát kellene ott töltenie egy nap – árulta el a diplomata. Noha vannak, akik szerint éppen a nemzetállami közeg miatt nehéz egységes külpolitikáról beszélni, Grúber Károly előrelépést lát ebben, mondván, „a tagállamok konvergálnak egymáshoz”. Szerinte már csak azért sem kis eredmény ez, mert a bírálók elhallgatnak, amikor elhangzik a visszakérdés: az eurózóna vajon működik?

Az Európai Unió közös külbiztonsági ténykedésére térve megint csak egy előítélet leszerelésével kezdett.

– Sokan egy „softy”, békeharcos szervezetnek látják az uniót a NATO mellett, amely ledobja a bombát és győz... Minél nagyobb az EU, annál több mindent kezdek megérteni. Néhány éve részt vettem Jerikóban egy kiránduláson uniós szervezésben. Elvittek minket egy palesztin rendőriskolába. Hihetetlen csudás dolgok történnek ott! Az jött át, hogy az EU a békéhez a világ egy érzékeny pontján pozitív módon hozzá tud járulni. Szomáliában például parti őrséget képez, Ugandában pedig katonákat. Ezt úgy hívják, hogy „comprehensive approach” (átfogó megközelítés – a szerk.). Eddig mi volt? Kitették ott a Musztafát, sehol soha nem látta senki többé. Ha úgy tetszik, ez egy államalkotó tevékenység is. Hihetetlen projektekkel járul hozzá a rossz kifejezéssel szólva „világbékéhez” az EU – vázolta a az unió szemléletét Grúber.

Érdemek a Balkánon, versenyelőny a Közel-Keleten

Beszámolóját némi földrajzi áttekintéssel zárta, leszögezve, az ashtoni krédó ez: az országhatárok környékén legyen stabilitás. Először kelet felé tekintett; Oroszország nem nagyon folytat meglátása szerint olyat, hogy szomszédságpolitika, igaz, nagyon nincsenek is rákényszerítve.

– Állandó versengés a többi naggyal van, de ellenségesnek azért nem mondanám a viszonyt. Az oroszokról azért tudni kell, hogy a belpolitikájuk nem olyan, hogy kettő meg kettő az négy, arról nem is beszélve, hogy függünk tőlük a gáz miatt totálisan, de ettől még fontos partner – foglalta össze igen tömören Grúber nagykövet úr, aki szerint a párbeszéd talán legnagyobb akadálya Brüsszel és Moszkva között, hogy Putyinék nem szeretik az EU bürokratikus nyelvét. (Fontosnak tartotta hozzátenni viszont, hogy évente két EU–orosz csúcs is van, míg az unió az USA-val csak évi egy csúcstalálkozót tart.)

Belorusszia közben „eggyel arrébb” tinglitanglit játszik, a Kállay-kettős mintájára a Lukasenkó-kettős, kettőt ide, kettőt oda lép a keleti partnerség és Moszkva közé ékelődve. Ukrajnát Grúber az egyik legfontosabb, legérdekesebb országnak nevezte a keleti szomszédság rendszerében. Grúzia és Moldova a keleti partnerségnek viszont a két „bezzegországa”, jobban fejlődnek, mint Ukrajna vagy Belorusszia. Ehhez az is hozzásegíti őket, hogy az EU próbálja odáig terjeszteni érdekszféráját.

Áttérve a déli folyamatokra azzal kezdett: – Ha valaki azt mondja két éve, hogy Mubarakék megbuknak, nem hiszem el. Lehet ezt arab tavasznak nevezni, de talán tél is, meg nyár is, meg ki tudja, mi. Olyan történt, amire nem volt senki felkészülve. Rávilágított, hogy a döntéshozatali rendszer nem túl gyors – mondta Grúber.

Izgalmas kettősséget vél felfedezni az EU és az USA Közel-Kelet-politikájában, mert mintha az USA-nak a béketeremtés volna a legfőbb célja, az uniónak a palesztin állam létrehozatala. – Ha ezt vesszük alapul, akkor az Európai Unió sikeres, nem vagyunk messze attól, hogy létrejöjjön a palesztin állam. Sikerterületnek nevezte a Balkán egyes részeit, ugyanis a szövetség el tudta érni, hogy Szerbia és Koszovó alapvetésekben egyetértésre jusson, és Albániában is sikerült rávennie a két nagy pártot, hogy az integráció fontos kérdéseiben megegyezzen.