A The Economist brit gazdasági hetilap Óvatos meghátrálás című cikkében arról írt, hogy noha „véget ért a magyar kormánynak az EU és az IMF elleni háborúja, a béke még nem érkezett el”. Budapest az Európai Bizottság (EB) fellépésére adott válaszával kompromisszumkész magatartást tanúsított. A lap úgy becsülte, hogy április elején megkezdődhetnek a tárgyalások Brüsszellel és az IMF-fel. A lap – több Magyarországot ért kritikát felsorolva – az EB kohéziós támogatásokat befagyasztó javaslatával kapcsolatban megjegyezte, hogy „józanabb gondolkodású tisztviselők felteszik a kérdést, miért ilyen szelektív az EU felháborodása. Van benne valami” – majd felidézte a szerző, hogy Románia és Bulgária korrupcióval és szervezett bűnözéssel kapcsolatos „vétségei” nem vontak hasonló döntést maguk után.

A Handelsblattban Orbán Viktor befektetőkeresőben címmel jelent meg beszámoló a Német Gazdasági Klubban tartott csütörtöki kormányfői előadásról. A szerző kifejtette: a miniszterelnök számára rendkívül fontos volt a „fellépés”, hiszen mindig is a német cégek voltak a legnagyobb befektetők az országban, amely jelenleg nehéz helyzetben van. A csütörtöki eseményen Orbán verbális „cirógatásban” részesítette a német vállalkozókat, akik ugyancsak tartózkodtak a bírálatoktól – írta Menzel.

Fischer Ádám növekvő antiszemitizmust lát

A francia katolikus La Croix szerint a kohéziós források felfüggesztésére vonatkozó brüsszeli indítvány tovább rontotta „a tekintélyelvű félresiklással vádolt” Magyarország imázsát, „az Európai Unió rossz tanulója” szerepet osztották Budapestre. A lap szerint egy névtelenül nyilatkozó európai tisztviselő elismerte: annak ellenére, hogy az újabb figyelmeztetés és a túlzott deficiteljárás két különböző ügy, „minden nyomásgyakorlási módszer elfogadható ahhoz, hogy megálljt parancsoljon a tekintélyelvű félresiklásnak”.

Fischer Ádám karmesterrel, a Magyar Állami Operaház volt főzeneigazgatójával a magyar politikai helyzetről készített terjedelmes interjút a La Libre Belgique belga napilap. A művész egyebek között annak az aggodalmának adott hangot, hogy Magyarországon nő az antiszemitizmus, valamint a romákkal és külföldiekkel szembeni intolerancia, a nacionalizmus pedig „ostoba és veszélyes módon” kerül előtérbe. Úgy vélte, a helyzet tartós problémát okozhat az EU számára, ha nem kezeli megfelelően. A lap felidézte az Új Színház vezetésének kinevezése körüli bírálatokat is.

Elfogultság és hamis kép

A Der Standard osztrák lapban Magyarország nem szegény áldozat című jegyzetében Thomas Mayer úgy fogalmazott, hogy Budapest a „nemzeti populista kormányok lényegéhez tartozó” módon a legitim kritikára „általános gyanúsítással” válaszol. Nem állja meg a helyét a „közvetlen összehasonlítás” sem az EB fellépése és a 2000-ben az akkori osztrák kormány ellen alkalmazott szankciók között – írta a lap, visszautalva Prőhle Gergelynek az osztrák ZiB2 híradónak adott nyilatkozatára, amelyben az államtitkár-helyettes arra emlékeztetett, amikor Ausztriát „nem helyénvalóan” megbüntették. Az összehasonlítás tévesen azt a benyomást keltheti, hogy Orbán az „autokratikus politikája és a demokrácia megsértése” elleni kritikának csupán vétlen áldozata – írta. „A 14 uniós tagállam »diplomáciai intézkedései« az FPÖ kormányzati részvétele ellen a kormányok akciója volt… Másrészt inkább jelképes gesztus – azért is, mert az akkor érvényes EU-szerződés nem tartalmazott konkrét intézkedéseket.” Az EU azóta „tanult”, világos szabályokat hozott az alapvető jogok, költségvetési szabályok megsértése esetére. „Orbán nem az EU szegény áldozata. Csak – ahogy szocialista elődei – rossz politikát folytat” – írta.

A Rzeczpospolita konzervatív lengyel napilap interjút közölt Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkárral, aki kifejtette: érthetetlennek találja, hogy „újra kitört a nemzetközi hisztéria” Magyarország ügyében. Nem nevezi összeesküvésnek, hanem hógolyó-effektusként jellemzi, melyet ez esetben „egy apró félreértés vagy hazugság” végtelen ismétlése okozott. Hangsúlyozta, hogy Magyarországról és az egész térségről régi sztereotípiákat ismétel a világ, melyek „az elfogultsággal vegyülve összességében hamis képet alkotnak”. Ezért fontosnak tartja, hogy „a Nyugat végre felfogja Közép-Európa sajátosságait”, azaz a kommunizmus máig létező hagyatékának problémáit.