Nem világos, miért kivételeznek Kiss László ügyével

Bakó Beáta

2016. április 13., szerda 16:32, frissítve: szerda 18:04

Akár két és fél hónapig is tarthat a Kiss László 1961-es büntetőügyében született ítélet és a periratok zárolása, amelyet az érintettek személyes adatainak védelme miatt rendelt el a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság. Az nem zavarja az adatvédelmi hatóságot, hogy általában minden bírósági eljárás és ítélet nyilvános, csak ebben az ügyben aggódik ennyire – derült ki a NAIH lapunknak küldött válaszából.

Miután előkerült Kiss László ötvenöt évvel ezelőtti, nemi erőszak miatti büntetőügye, nem meglepő módon rögtön rárepültek az újságírók a per levéltárban fellelhető irataira. Ezek a periratok alapvetően eleve csak anonimizáltan, kihagyásokkal ismerhetők meg. Más kérdés persze, hogy az újságírók kikövetkeztették a szereplők nevét, és valóban aggályos módon Kiss László vádlott-társainak nevét is közzétették például. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke pénteken előbb informális ajánlásban hívta fel az újságírókat, hogy tartózkodjanak az iratok nyilvánosságra hozatalától, majd hétfőn, biztos ami biztos, elrendelte a dokumentumok ideiglenes zárolását.

A NAIH-nál arról érdeklődtünk, hogy pontosan mi indokolta ezt az intézkedést, és milyen jogalapon volt lehetséges a letiltás. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ki kezdeményezte a hatóság eljárását, és meddig fog tartani a periratok ideiglenes zárolása.

Hivatalból indítottak eljárást

Lapunknak küldött válaszában a hatóság az Infotörvény 60. §-ára hivatkozott, amely szerint a NAIH a személyes adatok érvényesülése érdekében adatvédelmi hatósági eljárást indíthat. Arra a kérdésünkre, hogy ki kezdeményezte ezt, Péterfalvi Attila hangsúlyozta, hogy a törvény szerint ilyen eljárást csak hivatalból indíthat a NAIH, még akkor is, ha előzőleg bejelentés alapján vizsgálódtak az ügyben. Nagyon úgy tűnik, hogy jelen esetben ez volt a helyzet, de azt nem tudtuk meg, hogy ki tett bejelentést.

Erre az adatvédelmi hatósági eljárásra a közigazgatási eljárás általános szabályai irányadók, ez alapján lehet ideiglenes intézkedést elrendelni, ha „az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van”. Megkérdeztük, hogy volt-e korábban ilyenre példa a NAIH-nál. Azt a választ kaptuk, hogy egyszer, de az nem levéltári anyagokat érintett.

A hatóság érdeklődésünkre azt is közölte, hogy két hónap az ügyintézési határidő, ez további huszonegy nappal meghosszabbítható. Vagyis összesen akár nyolcvanegy napig is zárolva maradhatnak ideiglenesen a dokumentumok. A zárolást a levéltárnak úgy kell végrehajtania, hogy sem betekintésre, sem másolatkészítésre nem adhatja ki senkinek a szóban forgó periratokat. A levéltárnak tájékoztatnia kell a NAIH-ot a zárolás végrehajtása érdekében megtett intézkedésekről.

Személyes adatok és anonimizált ítéletek

A zárolás elrendelésének okairól Péterfalvi Attila azt írta az MNO-nak: „a hatóság az eset jogi megítélésének összetettségére, illetve a bűncselekmény áldozatának jogaira, valamint más érintettek személyes adatainak védelmére az esetleges további jogsérelem megakadályozása érdekében döntött az ítélet zárolásáról. A hatóság megítélése szerint az eljárás tárgyát képző kötelezettség teljesítése (így például az adatkezelés jogszerűségének helyreállítása) veszélyben lehetett volna abban az esetben, ha az ítéletet a továbbiakban anélkül felhasználták volna, hogy tisztázott lenne az a kérdés, hogy jogszerű volt-e a személyes adatok nyilvánosságra hozatala.”

Mi szól a zárolás ellen?

Érdemes összefoglalni azokat az érveket is, amelyek miatt nem biztos, hogy szerencsés egy ilyen zárolást elrendelni.

Először is le kell szögezni, hogy az áldozat már elhunyt, így személyiségi jogai aligha sérülhettek. Őt ráadásul nem is nevezte meg a sajtó azonosításra alkalmas módon.

Másodszor az adat onnantól kezdve, hogy anonimizálták, alapvetően nem személyes adat. A levéltári törvény részletesen szabályozza, hogy a védelmi idő leteltéig – az érintett halálától számított harminc évig – alapvetően csak anonimizáltan ismerhetők meg az iratok, kivéve ha a nevének megismeréséhez az érintett vagy örököse hozzájárult, vagy ha a kutatást tudományos kutató végzi. Úgy tudjuk, a levéltár újságíróknak eddig csak anonimizált másolatokat bocsátott rendelkezésükre.

Előfordulhat azonban – mint ahogy a jelen esetben is történt –, hogy az anonimizálás ellenére is ki lehet következtetni, kiről van szó, vagyis „visszaállítható a kapcsolat az adat és az érintett között”, ahogy a jogi szaknyelv fogalmaz. Ezért is aggályos, hogy a sajtó kikövetkeztette és közölte Kiss László két vádlott-társának kilétét is. Azonban Kiss Lászlóval más a helyzet: ő közszereplő, így az ő vonatkozásában közérdekű, hogy megismerje a nyilvánosság az ítéletet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy bárki újra börtönbe kívánná, és azt sem, hogy ne kaphatna tiszta erkölcsi bizonyítványt, mivel a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól már rég mentesült.

Azonban a zárolás pont hogy újabb találgatásokra ad okot. Kiss László azt állítja, hogy koncepciós eljárásban ítélték el. Ennek mondjuk ellentmondani látszik, hogy viszonylag enyhe ítéletet kapott, és még ahhoz képest is előbb szabadult, annak ellenére hogy a hatvanas években még nem létezett az ideiglenes szabadságra bocsátás jogintézménye. De a periratok ismeretének hiányában ezt nem tudjuk megítélni. (A korábbi szabadulással kapcsolatban egyébként egyesek az Elnöki Tanács által adott egyedi kegyelemre, mások a parlament által hozott amnesztiatörvényre hivatkoztak magyarázatként. Tekintve, hogy az amnesztiatörvény tömeges, és a politikai elítéltekre vonatkozott, az előbbi verzió tűnik valószínűbbnek – ez pedig szintén ellentmond a koncepciósper-magyarázatnak.) Mindenesetre ha Kiss László szeretné, hogy kiderüljön, hogy valóban koncepciós per volt, ahogy ő állítja, akkor pont az ítélet nyilvánosságához fűződne érdeke, és nem az iratok elsuvasztásához, amitől még gyanúsabb lesz az egész ügy.

Általában nincs gond az ítéletek nyilvánosságával, csak most

Magyarországon egyébként a jogszabályok értelmében alapvetően nyilvánosak a bírósági tárgyalások – bár indokolt esetben elrendelhető zárt tárgyalás –, és a levéltári iratokhoz hasonlóan anonimizáltan a bírósági ítéletek is szabadon hozzáférhetők.

Ezzel kapcsolatban megkérdeztük Péterfalvi Attilát, hogy mi a különbség Kiss László ügye és mondjuk aközött, ha valakit holnap valamiért elítélnek, és holnapután kéri az ítélet zárolását a személyes adataira hivatkozva. Hogy lehet, hogy a mostani vagy közelmúltbeli ügyek periratai nyilvánosak, de egy ötvenöt évvel ezelőtti ügy iratainak megismerésébe beavatkozik a hatóság?

Azt a választ kaptuk, hogy a folyamatban lévő eljárásra tekintettel a NAIH „nem kíván nyilatkozni abban a kérdésben, hogy mi a különbség egy jelenkori és egy múltbéli ügy jogi megítélése között, mivel ezen kérdésre adott válasz érdemben érinti a hatóságnak az üggyel összefüggésben kialakított jogi álláspontját”. Ugyanerre hivatkozva nem árulták el azt sem, hogy a Kiss-ítélet részleteiről író újságírók követtek-e el jogsértéseket, és ha igen, milyen szankciókra számíthatnak.

Megkérdeztük azt is, hogy ha ennyire aggályosnak tartja a NAIH adatvédelmi szempontból azt a gyakorlatot, hogy a bírósági ítéletek anonimizáltan hozzáférhetők, akkor akarnak-e általában változtatni a bírósági eljárások nyilvánosságának elvén. Erre nemlegesen válaszolt Péterfalvi, mivel ezzel összefüggésben „nem tapasztaltak olyan visszásságot”, amely indokolná a nyilvánosság korlátozását – nyilván kivéve Kiss László ügyét, ugye.