Medvetánc

Szemünk előtt változtak medvévé az aszóiak

Lukács Csaba, Végh László, 2016. december 30., péntek 21:58, frissítve: hétfő 19:46
Moldvában, a Tatros folyó völgyében járunk, a gyimesbükki ezeréves határtól alig negyven kilométernyire, a moldvai csángók földjén. Aszó (románul Asau) egy hat településből álló község, közvetlen szomszéda Kománfalvának (Comanesti). Karácsony után, újév előtt különös pezsgés van ezekben a falvakban: eljött a medvetáncoltatás ideje.

Fürtös, láncos, táncos, nyalka,
aj de szép a kerek talpa!
Hova vánszorogsz vele?
Fordulj a szép lány fele!
Brumma, brumma, brummadza

Az aszóiaknak messze földön híres csapatuk van, a Ceata Ursilor, vagyis a Medvék bandája. A hatvanas években alapította Nicodim Gavrila, aki ötven évig tagja volt az együttesnek. Amikor betöltötte a hetvenet, átadta a stafétabotot a család fiatalabb tagjainak. Most az alapító fia, Daniel, valamint unokája, Ionut Daniel viszi tovább a hagyományt.

Ugyan több faluban is él ez a szokás, de az aszóiakra jellemző az, hogy két dobverővel verik a hatalmas dobot, és névjegyüknek számít a botos tánc is. A hiteles koreográfiát bemutató együttes messze földön híres, így a környező városok karácsonyi vásárjaiba, vagy téli fesztiválokra rendszeresen meghívják őket. Kománfalván például az aszói csapat fellépése a fő attrakció annak ellenére, hogy ez egy nagy fesztivál, sok tucat részt vevő együttessel.

Híres, drága bunda rajtam,
húsz körömmel magam varrtam.
Nyusztból, nyestből, mókusból,
kutyából meg farkasból.
Brumma, brumma, brummadza

A jelmezekre, vagyis a medvebőrökre nagy gondot fordítanak. Több generáción át őrzik, és minden évben felújítják-kijavítják. Aprólékos előkészületek után öltik magukra, és nagy megtiszteltetés az új embernek, ha megkaphatja egy korábbi tag jelmezét. Komoly érték is: egy megfelelően kipreparált medvebőr több ember munkája és kétezer euróba is bekerülhet. (Ekkor még nem beszéltünk az állat kilövéséért fizetendő sok ezer eurós engedélyről, igaz, ezt jellemzően külföldi vadászok fizetik, akik az Európában ritkának számító nagyvad miatt jönnek az országba.)

A csapat legfrissebb jelmeze egy tavalyi kilövésből van – az állatot természetesen hivatalos engedély birtokában terítette le a vadász. A medvebőr viselése komoly fizikai kihívás is, hiszen még a kisebb állatok bőre is meghaladja a tíz kilót. 

Gyöngyöt őszig válogattam,
fogaimra úgy akadtam.
Kéne ott a derekam,
ahol kilenc gyerek van.
Brumma, brumma, brummadza.

A próbák már hetekkel karácsony előtt elkezdőnek, régen csűrökben tartották, és ilyenkor van esély az új embernek bekerülni a csapatba. A térség tragédiája, hogy a falvakból hiányzik a középgeneráció, a munkások ugyanis Nyugat-Európába mentek dolgozni. Maradtak az öregek és a gyerekek, ezért ma már egész fiatal kamaszok is tagjai lehetnek a csapatnak. Az együttesnek közel hatvan tagja van – összeszokott banda, egymás jelmezeire, megjelenésére nagyon vigyáznak, még a medvebőr alatti ruhák sem lehetnek akármilyenek. A viselkedés is fontos: nem csúszhat hiba semmibe, nehogy csorbítsa az eddig joggal kivívott elismerést.

Azért járom ilyen lassún,
aki festő, pingálhasson.
A feje a néninek
éppen jó lesz pemszlinek.
Brumma, brumma, brummadza

Bár a román televízió pénteki tudósítása szerint a medvetáncoltatás egy dák tradíció, a néprajzosok ezt másképp tudják. Főleg a hegyi falvakra jellemző, és először a településre belátogató cigányok kezdték el, akik láncon hozták magukkal a megszelídített állatot. A medvét úgy tanították meg táncra, vagyis a topogásra, hogy síppal-dobbal zenélni kezdtek és forró fémlemezt dugtak a mancsai alá. Az állat a forróságtól emelgetni kezdte a lábait, és egy idő után már nem is kell az izzó lemez, elég a zene, hogy „táncoljon”. A falvakban-városokban élő emberek a medvetánchoz mágikus tulajdonságot társítottak, azt gondolván, hogy az elűzi a szellemeket, és szerencsét hoz. Sőt, ha kisebb állat, vagy medvebocs táncolt, lefeküdtek a földre, hogy az állat a hátukon topogjon, mert a hiedelem szerint ez kiváló gyógyír volt a hátfájásra is.

Kinek kincse van fazékkal,
mér a markosnak marékkal.
Ha nem azzal, körömmel,
a körmösnek örömmel.
Brumma, brumma, brummadza

Az állatbőrbe való öltözés szokása úgy alakult ki, hogy a cigányok medvéje elpusztult, és egy falusi megvette, majd kipeparálta a tetemet. Mivel az óévi búcsúztatás, az állatjelmezbe öltözés a moldvai románoknál is szokás, kialakult a medvejelmezes tánc is.

Az urálás során (a román „a ura” ige felköszöntést, jókívánságot jelent) házról házra járnak – főleg az eladósorban járó lányos portákon fogadják őket –, ahol pálinkával és süteményekkel kínálják meg. A csapatokban szerepek vannak: a medvék mellett dobosok és furulyások eljátsszák a polgármestert, a cigányt (ha egy medvejelmez van, akkor ő vezeti láncon az állatot), vannak maszkosok. Akad olyan falu is, ahol menyasszony és vőlegény is van a menetben. A játék mindenkié: ortodox és katolikus vallású fiatalok egyaránt tagjai a csapatnak.

Az urálás karácsonytól az új esztendő első napjának estéjéig tart, és az újévi jókívánságok elmondása mellett az a szerepe, hogy az ártó szellemeket távol tartsa a meglátogatott háztól.

Szép a réz kerek virága,
ha kihajt a napvilágra!
Egy kasznárnak öt hete
zsebbe nőtt a két keze.
Brumma, brumma, brummadza

Fontos, hogy a táncosok minél félelmetesebben nézzenek ki, ezért a preparálás során az állat fogait is megőrzik, és a nyelvét élénkpirosra festik. A medvebőrt egyébként piros bojtokkal is feldíszítik. Az urálók néha aprópénzt vagy kiscímletű bankjegyeket is kapnak a meglátogatott porták tulajdonosaitól.

A moldvai medvetánc immár világhírű, tavaly novemberben még a CNN honlapja is foglalkozott vele, miután egy New York-i fotós, Diana Zeyneb Alhindawi csatlakozott egy moinesti csoporthoz. Kollégánk, Végh László az eredeti, aszói együttes egy napját kísérte végig. 

Állatnak van ingyen kedve,
aki nem ád, az a medve.
Ha megfázik a lába,
takaródzzék deszkába.
Brumma, brumma, brummadza

 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 
 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 

 Dőlt betűkkel József Attila 1932-ben írt versét, a Medvetáncot illesztettük a szövegbe.

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása