2014. április 21., Konrád napja

Cristofel a kubai csőd(ör)

Drizzt Do'Urden (vendégszerző)

2012. május 30., szerda 13:35
Ez a kubai felmenőkkel büszkélkedő celebvitéz olyan lovat akar megülni a nevével fémjelzett klippel, ami nincs is alatta, sőt, szerintem ez a ló még meg sem született.

Most ne menjünk bele Cristofel jellemrajzába, mert attól tartok, hogy írás közben a jobb hüvelykujjam körmével felvagdosnám az eremet. Legyen elég annyi, hogy 19 éves, „sokat tapasztalt”, egyáltalán nem nagyképű főhősünk nagyot alakított a VV-ben, ahol a komoly sztárnak számító Veronika farvizét kihasználva gyorstalpalón vérbeli celebbé avanzsált. Kiesése után volt még egy kis romantika Veronikával, aztán elcsattant egy-két férfias pofon, amivel Cristofel megmutatta a magyar népnek, hogy Damu Roland lecsukása után sem áll meg az élet, és van utánpótlás nőt verő „férfiakból”. Megjegyzem, Damu legalább egy középszerű színész, míg a mi kubai macsónk eddig csak nőverésben és butaságban jeleskedett.

Hogy jön ide a butaság? Mit is mondhatnék egy olyan emberre, aki még a saját szerződését sem olvassa át, hanem az első hívó szóra átmegy a rivális csatornához nyilatkozni, aztán meg abban reménykedik, hogy az őt kvázi megszülő RTL Klub majd nem perli be?! Hát beperelte, és simán meg is nyeri az ügyet, így az önmagára méltán büszke kubai macsó mínusz néhány millával kezdi az izgalmasnak ígérkező celeblétet. Már persze ha nem csukják le, merthogy Veronika elagyabugyálása miatt egy rendőrségi ügy is folyamatban van.

Sebaj, Cris hangulatát semmi sem ronthatja el! Egy fenomenális partin megismerkedett az ország egyik leghíresebb producerével, VV Leonidasszal, aki olyan mély nyomot hagyott eddigi teljesítményével a világban, mint egy hasmenéses rinocérosz. Szóval a két jó barát összedobta Cristofel első klipjét, amit senkinek sem ajánlok megtekintésre, mert annyira fosh, hogy egy normális értékítélettel rendelkező humanoidnak két perc után habzani kezd a szája, a szemei pedig felakadnak. A kubai macsó repertoárjából egyébként csak két dolog hiányzik, ami a zenéléshez kell: énekhang és ritmusérzék. Emellett a szöveg is iszonyatosan bárgyú, Cristofel mozgását pedig leginkább egy kiütés közelében dülöngélő bokszolóéhoz tudnám hasonlítani, ráadásul az egészet megfejeli azzal a mindent kifejező arckifejezéssel. Emlékeznek még Terence Hill lefegyverző mosolyára? Na, vegyék ennek az inverzét és megkapják Cristofelt… Tény, hogy a zenei produkció komoly látogatottságot produkált a YouTube-on, de a like-index erősen negatívba hajlik. A kubai motyó persze ezt is megmagyarázta, miszerint az elkészült műben önmagát parodizálta ki! Ez ám az igazi huszárvágás, a gond csak az, hogy a semmit nem lehet kiparodizálni, mert olyan értéket kapunk, mintha nullát osztanánk nullával…