2014. április 18., Andrea, Ilma napja

Döbbenetes dolgot rejtett a tudatalattija

Muki

2012. május 20., 12:05
Nemrégen olvastam egy pársoros kis írást arról, hogy Bódi Sylvi miképpen világosodott meg azzal kapcsolatban, hogy számára még nem gyött el a gyermekvállalás ideje.

Csak támogatni tudom ezt a fontos felismerést. Valójában egyre jobban unom ezeket „szidni” meg gondolkodni róluk, de Bódi olyan ostobaságokat beszélt a gyermekvállalással kapcsolatban, hogy most így egy kávé mellett kénytelen vagyok írni pár sort, megelőzve a tikkelést.

Bódi Balin járt egy szörftáborban – naná, hogy nem Londonban volt mosogatni… – ahol azzal a kőkemény feladattal bízta meg a barátnője, hogy amíg ő siklik, vigyázzon már a gyerkőcre. Nos, egy ilyen kis életre vigyázni valóban hatalmas felelősség, nem csodálkozom, hogy a Bódi megmakkant, és arra jött rá százhúsz perc alatt, hogy ez nem neki való. Merthogy a tudatalattija mást mond, mint a felettije. Ezt meg onnan tudni, hogy volt valami speciális látó embernél, aki megvizsgálta a tudatalattijának mélyszerkezeti egységeit, ahonnan az jött elő, hogy Bódi tudat alatti része még tiltakozik a gyermekvállalás ellen. Ezt egyébként egy épkézláb, a felelősség fogalmával tisztában lévő felnőtt ember mentalista nélkül is el tudja dönteni az esetek nagy részében.

Amúgy meg hogyne tiltakozna. A gyerkőc nem teknőc, hogy adok neki reggel egy kis szárított legyet, amivel elvan egész nap. Vége lenne a szörfbuliknak, meg a VIP-partiknak, lehet még a csecs is megereszkedne egy kicsit. Meg talán felelősséget is kellene vállalni valamiért, ja igen, az kemény dolog, jujuj, amit nem ismerünk, attól félünk.

Amúgy ez a szerencsétlen éljen ahogy akar, nyilván lövése sincs a „hétköznapi tahók” életéről, mert a háza előtti kutyaszar is VIP-kategóriás. Lehet így élni, de azért kicsi hazánk mégse Holájvúd, itt azért előbb vagy utóbb jön a kijózanodás is. Pár év múlva a kutya se lesz rá kíváncsi.

Bódi gondolatmenete egy kortünet, nem is az ő személye a lényeg (sőt, kurvára lényegtelen), reggel csipásan egy fokkal sem különb, mint azok a nők, akik nem azzal töltik életük nagy részét, hogy hogyan exponálják magukat minden időben. A gond az, hogy ez a sok, az egész celebuniverzumot jellemző ostobaság kommunikációs csatornát kap, mágikus töltényként érkezik életünk terébe, és formálja a még a tabula rasa állapotot éppen csak elhagyó fiatalok tudatát. Számos oka van a magyar társadalom igen csak rossz lelki-mentális állapotának, de ezeknek a franc se tudja, melyik bolygóról jött embereknek a „gondolatai” csak rontanak rajta.

Tényleg, honnan jöttek ezek?