2014. április 19., Emma napja

Ez aztán a kemény gyerek

Muki
Muki

2012. július 11., szerda 19:43
Elismerem, komoly kihívás senkiből valakivé válni. Főleg akkor, ha e kétségkívül sokszor cudar folyamat jelentős teljesítményeket követel meg, nem egy percig, de akár egy fél életen át.

Bourdieu szépen leírta, a kulturális tőke fölhalmozása nem megy áldozatok és persze kemény munka nélkül. A teljesítmény nem feltétlenül a napi norma teljesítésében merül ki, mondjuk csőbilincsügyileg, itt az emberi minőség éppen olyan fontos tényező, mint hülyegyerek fagyijában a mák. Ja igen, a mester mindenféle tőkékről írogatott, beleértve a gazdaságit is, meg ezek mindenféle viszonyokban állnak egymással, de most nagyon nagy a meleg, ezzel nem untatnám a Kedves Olvasóimat.

Szóval tényleg skizofrén a helyzet. Arra mutogatnak, aki nem csalja el az adóját, de az is tök béna, aki inkább verbálisan érvel, minthogy ütne. A „hogy vagy?” őszinte kérdését felváltotta a már kérdő minőségében is hazug és idegesítő „mizu”. Mire válaszolnánk, a kérdezőnek már a szaga se érzik. Rosszak a példaképeink. És most hagyjuk a politika világát, az nem ennek a blognak a kenyere. Az éter és a bitvilág tele van mindenféle emberekkel, akiknek – éppen azért, mert állandóan a pofánkba, pontosabban a fiataljaink pofájába tolják őket – óriási és fel nem ismert felelősségük van abban, hogy milyen minőségű társadalomban próbálunk meg érvényesülni a szó pozitív értelmében. Mindez kihat a közérzetünkre, az anómiaszintre és bizony – persze mélyebben vizsgálva s több dimenzióban – akár az egészségügyi állapotunkra is.

Szinte eldönthetetlen, hogy úgy általában a degeneráltak, a hülyegyerekek és a tömegmédia között milyen ok-okozati összefüggés áll fenn. Majd az okosok kitalálják, kivárjuk, végül is egyre magasabb a születéskor várható élettartam, pekkkje csak a férfiaknak van, mert azok kevesebb ideig élnek, mint a nők. Szóval.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert ahogy a szaklap is írja, a Cristofel nevezetű gyerek tényleg mindent kitalál annak érdekében, hogy életünk kellemetlen részévé váljon. Azzal menőzött nem is régen, hogy kicsapták az iskolából. Grat. Állítólag böki magát valamivel, „mert eddig sem voltam csúnya gyerek”, de most aztán fáin lesz. Lehet, megnőnek bizonyos testrészei, aminek eredményeképpen nyolcvanas cipőt kell majd hordania. Erről az emberről végleg lemondva, szánakozással vegyesen nézheti – az, akinek erre gusztusa van – Cristofel kínlódását a tetoválószalonban. Vannak testrészek, ahol valóban cudar tud lenni a millió tűszúrás, de a bicepsz pont nem olyan. Kemény gyerek, az biztos. Emellett valaki elmondhatná neki azt is, hogy az atlétás önmutogatás nem fog olajozottan működni, mivel a napfény – főleg ilyen melegben – tényleg problémákat okozhat egy friss tetoválás idején. Otthon kéne maradni, a négy fal között. Mindenkinek jobb lenne.

Amúgy ehhez a konstrukcióhoz sokkal jobban illik a tetoválós rágógumi. Tök ari figurák voltak benne.