2014. április 16., Csongor napja

Kérek engedélyt gyereket szülni

Muki

2012. június 20., szerda 19:32
El tudja képzelni valaki, hogy odamegy a főnökéhez és engedélyt kér arra, hogy anyává válhasson? Ilyen ostobaságot, legalábbis ebben a formában, életemben nem hallottam.

Az sajnos megesik, hogy nők esetében – például állásinterjú alkalmával – nagyot nyom a latban a gyermekvállalással kapcsolatos attitűd. Ne gondolja senki, hogy a „reménybeli” munkaadó sírni kezd a gyönyörtől, ha az interjúalanynak a robot mellett a családalapítás is fontos tényező. Francokat. Ez fekete pont éppen úgy, mint ha valaki merészel 35 évesnél „öregebb” lenni és úgy munkát keresni akár nőként, akár férfiként.

Ami egy icipici reményt adhat, hogy ha lassan is, de a családbarát munkahely fogalma kezd gyökeret ereszteni a magyar ugaron, bár kell ezt még öntözni dögivel, főleg, hogy ilyen nagy a hőség. Félreértés ne essék: e munkahelyeken is tolni kell a melót, csak éppen megoldható részmunkaidőben, vagy éppen „home office”-ban is, és nem utálják, akinek el kell mennie az oviba a kölyökért. Minden (technikai) feltétel adott, csak a szemléletváltás hiányzik, mint hülye gyereknek a piros bicikli.

E szikár gondolatokat két rendkíííívül fontos esemény szülte. Egyrészt a szerdai népmozgalmi adatok, amelyek szerint „2012 első négy hónapjában 29 064 gyermek született, 5,2 százalékkal több, mint 2011 januárja és áprilisa között”. Tök jó, nem? Persze a népességfogyás ettől nem áll meg, mindössze annak üteme mérséklődik, ami már valami, tehát több, mint a semmi. Tudjuk, hogy a magyar társadalom még bizonyos trendek – a csökkenő házasságkötések és az emelkedő számú élettársi kapcsolatok, valamint a három vagy több gyermek vállalásának népszerűségcsökkenése – mellett is több gyereket szeretne, mint ahány végül is megszületik.

Soktényezős a buli, a teljesség igénye nélkül: kiszámítható és ritkán macerált családpolitika, biztos munkahely, politikai és társadalmi támogatás, egészséges személyiség, alacsony anómiaszint (röviden: megrendült erkölcsi értékek, alacsony bizalmi szint). Utóbbi a piramis alja, mivel megakadályozza az egészséges személyiségfejlődést, ezen keresztül a jó párkapcsolatok létrejöttét, amiből jobb esetben boldogító igen lesz.

Szóval itt van ez a Szabó Zsófi, felfelé jövő reménység. Most vált nővé, és rájött arra is, hogy 25 évesen már nem lesz gyereke, de harminc évesen még összejöhet a projekt. De csak akkor, ha majd a főnök megengedi. Na ez a hét legostobább és legkárosabb mondata. Elképzelem, ahogy a sztár és a leendő apa odamennek a főnökhöz engedélyt kérni családalapításra.

Csak mellékesen jut szembe, hogy ehhez a kiteljesedett egón és a felelősségvállalás képességén túl szükség volna egy kiteljesedett egóval és a felelősségvállalás képességével megáldott hapsira is. A családalapítás egy picit komplexebb dolog; csak remélni tudom, hogy az egyelőre valami rejtélyes ok miatt agyonsztárolt lány nem kerül olyan helyzetbe, hogy valóban engedélyt kelljen kérnie ahhoz, hogy anyává válhasson.

Szóval ha már önbevallás alapján valaki ikon lesz, akkor nem elég, ha csak leteszi a bagót és örül, mint hülye gyerek a megtalált piros biciklinek. Vannak az életnek más dimenziói is, ahol példát lehet(ne) mutatni. Majd amikor jön megint a „örök szerelem", ami két hétig tart, felsorolom azokat is.