2014. április 21., Konrád napja

Konzumidióta

Muki
Muki

2011. november 27., 12:00
Sokféleképpen képes manifesztálódni az emberi ostobaság, de kevés annál félelmetesebb látvány létezik, mint amikor a konzumidiotizmus alfája és ómegája mutatja meg a pofáját. Már alig várom, hogy leírhassam: az amerikai fogyasztókról van itt szó.

Most az úgynevezett fekete péntek alkalmával mutatták meg a tutit. Ilyenkor állítólag több mint százmillió „válság által sújtott” szegény, szerencsétlen, kifosztott amerikai ember indul meg annak érdekében, hogy minden leárazott szart megvegyen, amit csak lát. Ennek a mániának amúgy sem az a lényege, hogy csupa és csupa, a mindennapi életben használatos portékát vegyen meg a nyomorultja. Itt maga a vásárlás folyamata az izgató, a pénzköltés ténye idézi elő e szexualitáshoz egyáltalán nem köthető orgazmust. Érdemes megnézni az arcokat és elgondolkodni, hogy vajon az amerikai tényleg egy magasabb rendű kultúra-e a többinél, mint ahogy ők gondolják. Jó, itthon is volt már marakodás, hogy kié legyen a legújabb Steven Seagal-film meg VHS-lejátszó, de a készenlétiseket még nem kellett kiküldeni.

Önmagában a konzumidióta is egy furcsa jelenség: fél élete azzal telik, hogy vásárol, a másik fele meg annak kitalálásával, hogy mit kéne még megvenni, és közben mindig jól érzi magát. Akar mindent, de csak egy fél percig. Mint a hülye gyerek a homokozóban: mindkét keze tele van már lufival, csattogó falepkével, micisapkával, vödörrel, de még elszedné másnak a játékát. Mer' hogy az kell neki. Amíg csak ordít, nagy baj nincs. De amikor lövöldözni is kedve támad, csak el kéne nyomni egy kokit a fején.

Alapvetően vicces látvány, amikor humanoidok nyitás előtt egy héttel sátorral kiköltöznek a bolt elé, és minden percben arról beszélnek, milyen felemelő lesz majd megvenni az új tamagocsit. Jó, ez még elmegy. Viszont az már nem, amikor valaki azért kezd el verekedni meg lövöldözni, mert neki csak sárga tamagocsi jutott, miközben ő hosszú-hosszú ideje egy messzi-messzi galaxisban is piros tamagocsiról álmodott.

Szóval a francokat van itt válság. Semmilyen válság nincsen, valamit mi kúrunk el, de nagyon. Ugyanis ha amerikaiak milliói „két pofára veszik” a 460 colos LCD tévéket, a gyönyörtől ordítva taposnak át mindenkin, és kamikazeként futnak a shopcenterekben (milyen gyönyörű ez a szó…), akkor nem lehet gond. Ja, hogy milliárd embereknek kenyérre se telik? Leszarjuk mi? Full HD-ban amúgy sem érezni, viszont jó a kép. Fullos.

Tisztelettel, alázattal, némi kis szeretettel kérek sokakat: ne globális válságozzanak, mert nincs válság. Hülyeség van.