2014. április 20., Tivadar napja

Mr. Könnycsepp

Muki
Muki

2011. november 24., csütörtök 17:00
Még hogy Magyarország nem a lehetőségek hazája! A fenét nem. Ezt mutatja Stohl András esete is.

Az egyébként egyáltalán nem rossz színész nem is olyan régen vonult a dutyiba, az esetet talán még a szomáliai kalózok is ismerik, merthogy az egész világ megmozdult a színész-celeb ügyében. Ugyanakkor a befolyásos barátok is kevesek voltak a tényekkel szemben, mint Balatonban a cápa, ugyanis András legközelebb a jövő év márciusában élvezheti a tavaszt szabadlábon. A lényeg: míg más megszakad büntetlen előélettel is, hogy legyen valami meló, mert kell a kenyérre meg sárga csekkre, Andrásnak ezzel se lesz problémája.

A mértékadó sajtóorgánumok szerint nagy falat várja, ugyanis állítólag topszerződése lesz újra a tévével, merthogy nélküle nem buli a buli. Szóval András esete azt bizonyítja, hogy itt minden lehetséges, és annak az ellenkezője is, akár egy időpillanatban is.

Nem kívánok én ennek az embernek – meg másnak se – semmi rosszat, de azért adva van a kérdés: mennyi esély jár még az újrakezdéshez? Egyszerű polgárt pikk-pakk lecsuktak volna akár kisebb „esemény” miatt is, ha nincsen szerencséje és morcos a bíró. Utána meg örülhet, ha felveszik budit pucolni. Stohl meg könnyes szemekkel – talán ő lesz Mr. Könnycsepp, ahogy Zuschlag Mr. Domestos – körbesírja az országot, hogy neki milyen szar, és hogy mennyire megbánta a dolgokat. Jó film lenne belőle, akár három dében is.

De nem olyan nagy a baj, sőt. Mivel itt egy ízig-vérig művészlélekről van szó a megfelelően támogató közeggel, garantált a nagy visszatérés, már várom. Talán mindkét részről lesz egy-két könnycsepp is.

Amikor kijön, több lesz, mint amikor bement. A megszerzett élmények, benyomások, jó és rossz tapasztalatok tovább gazdagítják a művészi repertoárt. Lehet majd gondolkodni sok mindenről: család, gyerek, felelősség. Kicsit más dimenzióban: aki ismert és amúgy elismert is, az megfelelően is viselkedhetne. Mert milyen példa ez a fiataloknak, gyerekeknek?

Stohl tragédiája abban áll, ha esetleg tényleg „felébred”, akkor sem fog már neki hinni a dombon ülő vadászkutya se. Annyi bizonyos, hogy ha ebből a sztoriból könyv lesz – vagy esetleg film, mert ez a lehetőségek hazája –, ennek a történetnek tényleg az lesz a legalja.