Kínai foci

Sztárokat csábít a Távol-Kelet

Gyöngyösi Balázs, 2016. február 12., péntek 03:47, frissítve: péntek 10:17
Egyre több pénz van a kínai futballban, s ma már nemcsak kiöregedő klasszisok mennek el levezetni az ottani bajnokságba, hanem a legszebb éveikben járó topjátékosok is belevágnak a keleti kalandba. Egy hatalmas piac nagyvállalatai számukra aprópénzből működtetik a gépezetet.

„Volt tíz füves és műfüves pályánk, az edzőközponthoz saját uszoda és moziterem is tartozott” – idézte fel emlékeit lapunknak Kenesei Krisztián, aki a 2004-ben létrehozott kínai Szuperliga első magyar légiósa volt. A 29-szeres válogatott támadó az NB I gólkirályaként igazolt a Távol-Keletre, 2003-tól 2006-ig erősítette a Peking Kuoant. Mint mondta, Joan Laporta, a Barcelona akkori elnöke is meglátogatta őket, és rácsodálkozott, milyen mesés körülmények között készülnek. Keneseinek három hónapos kölcsönjátékkal indult a kínai kaland, majd további hároméves szerződés lett belőle. A már 39 éves csatár szerint akkoriban nem volt minden élvonalbeli klub irigylésre méltó anyagi helyzetben, de légiósként jó kereseti lehetőség volt jó néhány európai labdarúgónak. Kenő úgy látja, a kulturális különbségek és a honvágy miatt tér vissza a külföldiek többsége egy-két év után hazája bajnokságába. A Sencsen Csienlipao csábítására Kovács Zoltán is szerencsét próbált a Szuperligában 2004-ben, de ő nem eresztett gyökeret. Utánuk jó darabig egy honfitársunk sem futballozott Kínában, majd Huszti Szabolcs 2014-ben – sokak megrökönyödésére – a bundesligás Hannover mezét a Csangcsun Jataj dresszére cserélte. A második szezonjára magyar csapattársat is kapott Elek Ákos személyében, az idén januárban azonban mindketten távoztak. Huszti az Eintracht Frankfurthoz írt alá, Elekre újra a Diósgyőr számíthat.

– Csaknem 1,4 milliárd lakosával Kína óriási piac, az Egyesült Államokban és Európában együttvéve is 30 százalékkal kevesebben élnek – mondta lapunknak Szabados Gábor. A sportközgazdász szerint ezáltal hatalmas a fizetőképes kereslet lényegében bármi, így a labdarúgás iránt is. A szisztematikusan felépített és ma is sikeresen működő dél-koreai és japán liga révén volt minta. Kiemelte: a kínaiak futballszeretetét példázza, hogy a nyolcórás időeltolódás ellenére több millióan nézték a Premier League-es Everton mérkőzéseit, mert volt az együttesnek két kínai cserejátékosa, Li Tie és Li Vej-feng. Mivel csak miattuk egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a liverpooli együttes iránt, végül kínai mezszponzora is lett: a Chang Beer felirat 2004 óta látható az Everton szerelésén.

A 16 csapatos Szuperligában a szezon február–márciusban kezdődik, és november–decemberig tart, az első három helyezett és a kínai FA-kupa-győztes bejut az ázsiai AFC Bajnokok Ligájába. Öt elsőségével a Kuangcsou Evergrande a rekordbajnok, a Santung Luneng háromszor diadalmaskodott. Eddig csak a karrierjük alkonyán lévő sztárok mentek el levezetni Kínába, mint Didier Drogba, Nicolas Anelka vagy Carsten Jancker a Sanghaj Senhuába, Robinho vagy Alberto Gilardino a Kuangcsou Evergrande-ba, esetleg Eidur Gudjohnsen a Sihsziacsuang Ever Brightba. A trendforduló most jött el: ma már olyan klasszisok igazolnak Kínába, akik bármelyik európai topligában még évekig sztárok lehetnének. Alex Teixeira a Sahtar Doneckből, Jackson Martínez az Atlético Madridból, Ramires a Chelsea-ből, Gervinho a Romából, Paulinho a Tottenhamből, Demba Ba a Besiktasból ment a Távol-Keletre.

A 16 kínai élvonalbeli klub együttes értéke 344,78 millió euró, de kiemelkedik közülük az első számú trónkövetelő Csiangszu Suning (65,55), illetve a sorozatban hatodik aranyérmére pályázó Kuangcsou Evergrande (64,6). Összehasonlításképp a 2,36 milliárd eurós német Bundesligában pénzügyi alapon középcsapat lenne a Suning és az Evergrande, mert az ottani 18 gárda közül kilenc papíron kevesebbet ér, köztük a Hertha (62,05), a Hamburg és a Bremen (56,23) is. Az viszont tudatos tervezésre vall, hogy öt légiósnál többet nem foglalkoztathat egyetlen klub sem, az ötödiknek ráadásul az ázsiai–óceániai térségből kell származnia. Így a minőségi légiósok „csak” a bajnokságra irányítják a figyelmet, de a saját nevelésű fiatalok mozgástere is megmarad. Az edzők terén is törekednek a minél nagyobb nevek megszerzésére: két korábbi brazil kapitány, Luiz Felipe Scolari és Mano Menezes is Kínában vezetőedző. Ott dolgozik Anglia első külföldi szakvezetője, a svéd Sven-Göran Eriksson, a Milannal olasz bajnok Alberto Zaccheroni és a Mallorcával Királykupát nyerő spanyol Gregorio Manzano is.

A kínai futballklubok mögött is ugyanúgy bankok, távközlési cégek és sörgyárak állnak, mint Európában, de Kína akkora piac, hogy ezeknek a nagyvállalatoknak bőven futja a marketingtervéből sporttámogatásra. Ma már a szponzori szerződések és a televíziós jogdíjak mellett a jegybevétel is fontos tényező: a korábbi években tapasztalt 17-18 ezres átlagnézőszám 22-23 ezerre ugrott.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 12.

hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása