Igazi csúcsfoci volt várható a E csoport második mérkőzésén, a Belgium–Olaszország találkozón, amelynek érdekessége, hogy a két szövetségi kapitány, Marc Wilmots és Antonio Conte a tizenhat évvel ezelőtti kontinenstornán játékosként egymás ellen szerepelt. Akkor az olaszok 2-0-ra verték a belgákat. A szakemberek erre a meccsre inkább fordított eredményt vártak. Nos, tévedtek.
Az első félidőben az olaszok futottak többet, leginkább azért, hogy megakadályozzák a belga csapat gyors játékát. Ez sikerült is, ugyanis az Hazard irányította Belgiumnak csak egy-egy távoli lövésre futotta. Ha meg úgy tűnt, sikerül is a kapu elé érniük a bordó mezeseknek, akkor egy olasz láb mindig a labda útját állta. A legnagyobb lehetőség De Bruyne előtt adódott a félidő derekán. A Manchester City játékosa jobbról érkezett a kapu elé, jól is vette át a labdát, de bal lábas lövésébe belevetődtek.
Az olykor igen mélyen védekező olasz válogatott elképesztő sebességgel érkezett meg Courtois kapuja elé, köszönhetően a két villámgyors szélsőjének. A jobb oldalon futballozó Candreva például a 30. percben az „ország túloldaláról” futotta be a neki szánt indítást, és csak a beadását rosszul eltaláló Pelle okolható, hogy nem lett gól az akcióból. Öt perc múlva azonban már mindenki rohanhatott az olasz kispadhoz: Bonucci adott jó negyvenméteres, hajszálpontos labdát Giaccherininek, aki mesteri módon levette, majd Courtois mellett a hálóba lőtt.
A félidő hátralevő része is az olaszoké volt, olyannyira, hogy ha Pelle öt méterről jobban céloz fejjel, akár kettővel is mehettek volna szünetre.
A második játékrész ott folytatódott, ahol az első abbamaradt: belga passzolgatás az olasz fal előtt. A félidő közepénél már a fürge Origi és Mertens is a pályán volt, így egy mozgékonyabb belga tizenegy próbált egyenlíteni. Wilmots együttese teljesen beszorította a fehér mezes olaszokat, igaz hatalmas ziccereket nem tudott kialakítani. A Liverpool színes bőrű támadójának, Originek volt talán a legkomolyabb sansza a 82. percben, ám a balról érkező labdát a léc fölé csúsztatta.
A nagy nyomásból többször is kiszabaduló olaszok a hosszabbításban tettek pontot a meccs végére. A csereként beállt Immobile fordult rá a belga védelemre, majd a jobb oldalon menetrendszerűen érkező Candrevához passzolt, ő várt egy kicsit, majd Pelle elé emelt, a támadó pedig félfordulatból bebombázta a kapuba a labdát. Itt a vége.
Hiába tehát a sokat passzoló és rohamozó Belgium, játékából sokszor hiányzott a kreativitás. Az olaszok pedig felhúzták a falat és kihasználták az adódó helyzeteiket. Ennél több kell Hazard-tól és a teljes belga válogatottól a továbbiakban.
