Hazai pálya: Füvesabony

NB I

Hazai pálya: Füvesabony

Szálinger Balázs (FFT)

2012. április 27., péntek 13:15

Norbi, Jancsika és Krisztián: a félelmetes támadószekció.

Nyomtatás

Az OTP–Mol Bozsik-programnak nemcsak kirakatmeccsei vannak illatos–címeres mezekben. Egy edzés is van olyan jó móka, mint egy meccs. Hazai pálya extra rovatunkban ezúttal Füzesabonyban jártunk.

Az országban nem Füzesabony és környéke a leggazdagabb vidék, ezt máris megállapítottuk, amint átmentünk a nyolcezres városkát két külön városrészre osztó vasútvonal fölött. A település mintha még nem vette volna észre, milyen szerencséje van az autópályával, de nekünk nem ezt kell észrevennünk.

David Villa és társai

A telepi városrészben máris leszólítunk egy hátizsákos–biciklis fiúcskát, aki csak az autó után olyan tíz méterrel tud megállni – arra jutottunk, hogy az alföldi bicikliken valószínűleg nem kötelező tartozék a fék. A kissrác készséges volt: igen, az edzésre igyekszik, meg is mutatja, merre kell mennünk. Megérkezünk. Addigra az összes kiskölyök tudja, hogy „jöttek valakik” az edzésre. Olyan nagy valakik azért mi se voltunk, mint 2000–01-es születésű új ismerőseink: volt ott Adriano, Elber, David Villa – tényleg mintha vb-n lettünk volna. Na hát mi azért is szorítunk a Bozsik-programnak, hogy meglássuk az első olyan, használatban lévő kölyökmezt, amelyre egy magyar játékos neve kerül. Azonnal szólunk, ha ilyet látunk!

Lányok is játszanak

Az edzést Birincsik József vezeti. Az úriember annak idején a másodosztályban futballozott, Egerben, Cegléden például, és levezetni jött Füzesabonyba (a csapat ma a megye I-ben játszik), egyúttal pedig a helyi iskolában kezdett dolgozni. Lassan harminc éve foglalkozik az itteni gyerekekkel. Két általános iskolából áll össze a gyerekmezőny, fiúk-lányok vegyesen. A vasúton túli városrész fiataljait kell már csak bevárnunk, Adriano és David Villa máris elfoglalja a helyét. Labda nélküli mozgás. Itt még csak az derül ki, kire kell többször rászólni – a jövő Torghelle Sándorai (remélhetőleg legalább TS-szinten) máris mutatják magukat. Két csapat, az egyik sárga mezes, és gyerünk. Máris világossá válnak a dolgok. A sárgák között az Erik, Dávid csatársor mutat be szép dolgokat, a másik csapatban szinte másra se lehet figyelni, mint a félelmetes Norbi, Jancsika, Krisztián támadószekcióra. Mindkét csapat kapott egy-egy harcos amazont – a leányok adott esetben úgy lépnek oda, hogy még a pálya szélén ülő riporterek is felszisszennek.

Norbi még marad

A pályán valóban szép dolgok történnek. Három–négy gyereket már húsz perc mozgás után is szívesen a csomagtartóba tennénk, és elvinnénk a saját csapatunknak, hogy tessék, etessétek, tíz év múlva jó lesz. Ezt megérezte rajtunk Józsi bácsi is. Amikor elbúcsúztunk, és a megsérült, de sérülését később góllal büntető Norbit adta mellénk, hogy az autóból elhozzon neki egy FourFourTwo-t, még utánunk kiáltott: de aztán nem elvinni! Norbi nem elég hogy tehetséges, van itt más is. Úgy bicegett le tyúklépésben, a bal térdét szorongatva, hogy folytak a könnyei. Első nézésre úgy tűnt, ez a gyerek már sosem áll lábra. Tíz percig szűkölt a vonal mellett, majd beállt, és rezgett a háló.

Cucu jegyzetei

Na persze nem volt az a jegyzetelő típus, de elképzeltük, mit írna fel a gyerekprogram legendás névadója, a 101-szeres válogatott futballista Bozsik József, ha a pálya mellett a többi edzővel együtt ma ő is ott állna füzettel a kezében…

• Nagy tehetségnek az igen-igen apró Krisztián tűnt. Tapad hozzá a labda, a többiek őt keresik bedobásnál („Hol vagy, tökmag?” – Jancsika), és jól lő, és baromi önző. A meccs elején a saját kapujától egyedül vitte a labdát góllövésig, jobbra-balra dőltek a védők – a labda végül nem került a kapuba, és ő naivan kiszólt az edzőnek: „Ja, passzolni is kell?” Amikor éppen nem a pálya szélén ült büntetésből, akkor a pályán volt, és nála volt a labda. Na szóval, Krisztián, vegyél vissza, és két–három év múlva szerződésed lesz!

Cucu három perc után nyugtázta volna, hogy igen: ezek gyerekek. Amint labdát érnek, lőnek. Mint Ibrahimović, úgy van. Azt viszont talán még Cucu se tudta, hogy ebben a korban a lányok szinte csak passzolnak. Pedig igen!

Ahogy a riporter, úgy Cucu bá is átugrott volna párszor a kerítésen. A labdáért. Józsi bácsi az egyik házra mutat: szerencse, hogy nem hozzájuk repült be, azok nem nagyon adják vissza. Reméljük, a jövő relikviái gyűlnek ott, egy titkos füzesabonyi pincehelyiségben!

• A sárga csapat két csatára okosan játszott össze, egyszer egyik, másszor a másik volt a hátravont csatár: a gólokat és a gólpasszokat ha összeadjuk mindkettőnél, vélhetően ugyanazt a számot kapjuk.

• Jancsika pedig klasszikus erőcsatár lesz, és pont.

Címkék

labdarúgás, Magyarország, NB I

Menü - rovatok

NB I