Világfoci

Afrika-kupa beharangozó, B-csoport

Elefántcsontpart nagy generációjának utolsó esélye

FFT

2012. január 18., szerda 21:07
Január 21-én útjára indul a labda a 2012-es Afrikai Nemzetek Kupáján, amelyet ezúttal két országban, Egyenlítői Guineában és Gabonban rendeznek. Európában játszó sztárok tucatjai fordítanak hátat néhány hétre a topligáknak, hogy eldöntsék, melyik a legjobb csapat Afrikában. Lássuk, kik csapnak össze a B-csoportban!

 

Elefántcsontpart

 

Sokadszor hangoztatjuk, de most már kétségkívül tény: elérkezett ennek az elefántcsontparti generációnak az utolsó esélye. Talán soha, sehol nem volt még Afrikában ilyen tehetséges nemzedék egy országban: Didier Drogba, Yaya Touré, Kolo Touré, Emmanuel Eboué, Salomon Kalou, Didier Zokora, Gervinho…micsoda névsor! És ezek a fiúk még nem nyertek semmit. Az 1992-es elefántcsontparti csapat közel sem volt ilyen erős nevekben, mégis tudott Afrika-kupát nyerni. A sok sikertelenség miatt most robbanásveszélyes a helyzet: a túlzott akarás és bizonyítási vágy csúnyán elsülhet visszafelé is, de az is lehet, hogy az ellenfelek most súlyos vereségeket fognak szenvedni ettől az erőtől duzzadó csapattól. A selejtezőben mindenesetre nem kegyelmeztek: hat meccs, hat győzelem, 19–4-es gólkülönbség. Vendégként is tarolás: 6–2 Beninben, 5–0 Ruandában.

A legutóbbi két világbajnokságon ott voltak az „elefántok”, de egyszer sem jutottak tovább a csoportból. 2006-ban az Afrika-kupán döntőbe jutottak, de ott elvéreztek Egyiptommal szemben. A nagy áttörés, a nagy siker továbbra is hiányzik. 2008-ban az elődöntő volt a végállomás, de 4–1-es csapást szenvedtek el. Két éve Angolában pedig a negyeddöntőben a 89. percben még vezettek Algéria ellen 2–1-re, mégis kiestek. Már igazi sztáredzők is vezették a csapatot, de mind a bosnyák Vahid Halihodzic, mind a svéd Sven-Göran Eriksson megbukott a kispadon.

Elefántcsontpart kapcsán most is az a legnagyobb kérdés, hogy ki lesz a vezér az öltözőben és a pályán, mert önjelölt vezérből a kelleténél több is van, ám valódi élharcosa igazából egy sem a gárdának. Élesen a hatalmi ellentétek a kereten belül. Ez az egész afrikai futballban nagy probléma, de a nyugat-afrikai csapatokra mindig is hatványozottabban igaz volt. A kiszivárgott hírek szerint az idősebbek (Drogba és társai) és a fiatalabbak, mint Gervinho vagy a CSZKA Moszkvában szereplő Seydou Doumbia között is feszültség van. Most egy erős személyiségre volna szükség, aki összefogja az együttest. Talán a Manchester City-ben bizonyító Yaya Touré kezébe lehetne adni a karmesteri pálcát, hogy rend legyen. Mert ha rend nem lesz, dicstelen fog búcsúzni a futballtól egy többre érdemes elefántcsontparti nemzedék.

 

Samuel Eto’o jóslata:

"Az én szememben ők az Afrika-kupa legnagyobb favoritjai, szerintem megnyerik. Sokszor hibázták már el az utolsó lépést, most talán szerencsésebbek lesznek és sikerülni fog nekik."

 

Az edző

Francois Zahoui

A külföldi sztáredzők kudarcai után Elefántcsontpart most megpróbálkozik egy kis hazaival. Zahoui volt már edző Toulonban, és az Africa Sportsnál szerzett nevet magának klubedzőként. A dél-afrikai vb után nevezték ki szövetségi kapitánnyá, az Afrika-kupa selejtezőjében nyújtott játék imponáló volt, most jön az igazi erőpróba. Sok esélye nem lesz, mert a szövetség új elnöke, Augustin Sidy Diallo jobban preferálja az európai edzőket.

 

 

A kulcsjátékos

Yaya Touré

Négy évvel ezelőtt, amikor Kolo Touré azt mondta, hogy testvére, Yaya jobb játékos, mint Patrick Vieira, még mindenki úgy könyvelte el, hogy a testvéri nagylelkűség beszél belőle. De kiderült, hogy nem a levegőbe beszélt. A Man City középpályása ma már a világ egyik legjobbja, nemcsak a posztján, hanem abszolút értelemben is. Védekezésével és góljaival is nagy hasznára lehet csapatának.

 

 

A csoportrangadó

Elefántcsontpart–Szudán, január 22., Malabo

Bár a 2006-os vb-szereplő Angola a legnehezebb ellenfél, ám velük már csak a harmadik körben játszanak az „elefántok”, valószínűleg már továbbjutóként, így az első meccs Szudán ellen sokkal fontosabb lesz, a jó kezdés ugyanis elengedhetetlen.

 

 


Angola

 

 

Angola a legfőbb bizonyítéka annak, hogy olajpénzeken nem lehet futballsikereket venni. Miközben az olajban hasonlóan gazdag Nigéria két vb-n is villogott a 90-es években, Angola még az Afrika-kupákra is csak nehezen jutott ki. 2006-ban azonban megtört a jég, az angolai csapat ott volt Németországban, és a Mexikó, Portugália és Irán elleni csoportmeccseken bizonyította is, hogy ott a helye a vb-n, egyáltalán nem vallott kudarcot, a portugálok is csak egy korai góllal verték meg őket 1–0-ra. Az akkori sikeredzőnek, Luis Goncalvesnek azonban 2008-ban mennie kellett a hat selejtezőmeccsen elszenvedett két váratlan vereség miatt. Talán nagyobb türelemre volna szükség a szövetségben az eredményes munkához.

 

Az edző

Lito Vidigal

A volt portugál válogatott, Luis Vidigal testvére Angola ötödik edzője az elmúlt három évben. Játékosként volt a Campomaiorense és a Belenenses játékosa is, 1998-ban pedig részt vett Angolával az Afrika-kupán. Angola előtt a portugál Uniao Leiria edzője volt.

 

 

A kulcsjátékos

Gilberto

A 29 éves balszélső sérülés miatt hiányzott a 2006-os vb-ről, de a 2010-es Afrika-kupán a legjobbja volt az angolai csapatnak. Az egyiptomi Al-Ahli nagy sztárja volt, hat egyiptomi bajnoki címet és három Afrikai Bajnokok Ligáját nyert, most Belgiumban játszik, a Lierse-ben.

 

 

Samuel Eto’o jóslata:

"A 2006-os vb-n és a 2010-es Afrika-kupán szerzett tapasztalataik nagy segítségükre lesznek. Jó esélyük van a negyeddöntőbe jutásra."

 

 

Szudán

 

Gabon és Egyenlítői Guinea mellett Szudán az egyetlen ország Kelet-Afrikából. Futballtörténeti múltja sokkal jelentősebb annál, amit a FIFA világranglistáján elfoglalt 112. helye sugall. Ők rendezték az első Afrikai Nemzetek Kupáját 1957-ben, döntőt játszottak 1959-ben, és odahaza megnyerték a tornát 1970-ben. Nagyon rányomja azonban a csapat szereplésére a bélyegét az országot sújtó nehéz gazdasági helyzet és politikai zűrzavar. 1976 óta Szudán csupán egyszer jutott ki az Afrika-kupára, 2008-ban, akkor is mindhárom meccsét elveszítette, gólt sem szerzett. A mostani selejtezőkben azonban csak Ghána rabolt pontot Szudántól, és csoportmásodikként magabiztosan kvalifikálta magát a tornára.

 

Az edző

Mohamed Abdalla Ahmed

Ahmed jutatta ki a csapatot 2008-ban is az Afrika-kupára, és 2011-ben harmadik helyet szerzett a csapattal a CHAN-on (csak a hazai bajnokságokban játszók Afrika-kupája).

 

 

A kulcsjátékos

Haitham Mustafa

A szudáni futball arca. Egyben csapatkapitány és válogatottsági csúcstartó. A ravasz középpályás 11 bajnoki címet nyert Szudánban az Al-Hilallal.

 

 

Samuel Eto’o jóslata:

"Sok fiatal játékos van a keretben, szerintem javítani fognak 2008-hoz képest, fognak pontot szerezni."

 

 

Burkina Faso

 

Mauritánia visszalépése miatt Burkina Fasónak csak Gambiával és Namíbiával kellett megküzdenie a selejtezők során. Könnyen vették ezt az akadályt, átlagban meccsenként három gólt szereztek, és csak akkor veszítettek pontot Gambia ellen, amikor már biztos továbbjutók voltak. 1998-ban hazai pályán remekül szerepeltek az Afrika-kupán, azóta viszont hat tornát rendeztek, ebből ötre nem tudtak kijutni. De most egymás után másodszor sikerült a kvalifikáció, ez felfelé irányuló tendenciát jelez. Van két jó csatáruk, Aristide Bance és Moumouni Dagano. A Lyonban játszó Bakary Koné pedig igazán minőségi védő.

 

Az edző

Paulo Duarte

Dolgozott már Franciaországban a Le Mans-nál a 42 éves, egykori portugál védő. Angola szövetségi kapitánya is volt korábban, ahonnan 2010-ben kellett távoznia.

 

 

A kulcsjátékos

Jonathan Pitroipa

A villámgyors szélső vagy középpályás Pitroipa a Freiburgban és a Hamburgban tette le a névjegyét, mielőtt 2011-ben négy millió euróért a Rennes-hez szerződött, ahol két góllal mutatkozott be első meccsén.

 

 

 

A sorozat korábbi részei:

I. rész: Szenegál új generációja harcra kész

 

Következik:

Január 19. III. rész - C csoport

Január 20. - IV. rész - D csoport