Világfoci

Babonák

„Nyerünk, vagy a teve meghal” - A futballvilág legőrültebb babonái

FFT

2012. augusztus 21., kedd 14:50
A törökök tevevérrel kenik be a játékosok arcát, hogy szerencsét hozzon. Utánanézünk a legdurvább rituáléknak is – főszerepben krokodilok, piszoárok és Nobby Stiles alsógatyája.
Tetszik a cikk? Ossza meg ismerőseivel is!

Ne sajnáld, ha elfolyik Suárez teje

Luis Suárez – nem a Liverpool mai nagyágyúja, hanem a Barcelona és az Inter korábbi klasszisa, az ’50-es és ’60-as évek nagy sztárja – abban hitt, hogy ha a meccs előtt kiborul a tejes pohara, akkor gólt fog rúgni aznap.

Természetesen az Inter edzője, Helenio Herrera mindent megtett, hogy gólhoz segítse játékosát – gyakran előfordult, hogy „véletlenül” a könyökével leverte Luis poharát. Szegény takarítók…

 

Goycoechea dob egy sárgát

„Ez volt az én szerencsém titka: a párbaj előtt mindig könnyítettem magamon” – mondta Sergio Goycoechea. Az argentin kapus az 1990-es vb-negyeddöntőben kivédett két tizenegyest is, miután a gyepre vizelt. Argentína 3–2-re megnyerte a tizenegyespárbajt Jugoszlávia ellen.

Természetes, hogy győztes babonán ne változtass, ezért az Olaszország elleni elődöntőben megismételte ezt (Argentína ismét nyert tizenegyesekkel 4–3-ra). „Csapattársaim segítsége nélkül nem ment volna. Megkértem őket, hogy álljanak körbe, én pedig egy kicsit lehajoltam. Utána ahányszor döntetlenre végződött egy meccs, a többiek már szóltak is, hogy »Goyco, gyere, és végezd a dolgodat!«.”

Végül is jobb, mint meccs után a fürdőben.

 

A kapus sapkában alszik

Amadeo Carrizo, aki zsinórban több mint 500 meccsen lépett pályára a River Plate-ben 1945 és 1968 között, állandóan baseballsapkát viselt – még az ágyban is –, miközben nyolc egymást követő meccsen is érintetlen maradt a hálója. Végül a Boca csatára, Ángel Clemente Rojas talált be neki a Buenos Aires-i rangadón.

Tényleg inspiráló hatással lehetett rá a sapka, mert csupán két derbin nem viselte, mindkétszer ki is kapott a River.

 

 

A Don bizarr rituáléi

Hol is kezdjük Don Revie-vel? Mindig ugyanazt az öltönyt viselte, mindig ugyanazon az útvonalon közelítette meg a kispadot, és meggyőződése volt, hogy a csapat szerencséjét egy madár hozza meg.

Mi több, ahányszor az Anfieldre mentek játszani, mindig megérintette ugyanazokat a közlekedési lámpaoszlopokat, sőt még a játékosokat is utasította, hogy kövessék a példáját. „Én leszoktam erről, miután megnyertünk három fontos trófeát egy idényben – mondta Billy Bremner. – Rájöttem, hogy nem éri meg a fáradságot.”

 

Michels emberei veszik az adást

Nemcsak a totális futballnak köszönhetően szerepelt varázslatosan a holland válogatott 1974-ben, hanem egy elfeledett együttes, a Cats miatt is. Rinus Michels szövetségi kapitány kötelezte a csapatot, hogy a rockbanda lemezét kell hallgatniuk útközben minden meccs előtt, majd könnyedén bemasíroztak a müncheni vb-döntőbe. Aztán jött a katasztrófa: elveszett a szalag. David Bowie lett a beugró a döntő előtt, nyert is az NSZK 2–1-re.

 

Mosatlanul az aranyig

Az 1966-os vb sokszor megénekelt hőse, Nobby Stiles szörnyen babonás volt, és mereven ragaszkodott ahhoz, hogy minden meccs előtt olívaolajjal dörzsölje be a mellét. És attól kezdve, hogy Anglia legyőzte Mexikót a második csoportmeccsen 2:0-ra, a jobbfedezet nem cserélt inget, nyakkendőt, cipőt, zoknit és alsónadrágot egészen a torna végéig. „Én kértem őket, hogy mossák ki” – magyarázza utólag. Hiszünk neked, Nobby.

 

Az excentrikus sztárok piszkosban játszanak

A hosszú ideig mosatlan ruhák szerencsét hozó voltát a walesi válogatott kapus, Leigh Richmond Roose is tanúsíthatná, ha nem volna 95 éve halott. Roose lendületes úttörője volt a söprögető típusú kapusoknak, és ő volt a futballtörténelem egyik első szépfiúja, de aztán odaveszett a Somme-folyónál az első világháborúban. Roose ugyanolyan babonás volt, mint amilyen zseniális. Egy 1904-es újságcikk megjegyzi: „Roose az egyik legtisztábban játszó futballista, de talán kissé babonás, mert a hírek szerint a ruháival nem sokat kell bajlódnia a bejárónőjének.” A cikk így folytatódik: „Szórakoztató pillanatokban volt részük hétfőn este Liverpoolban azoknak, akik látták Roose ruházatát. A nadrágja sok izgalmas dolgot láthatott már az életben.” Gyanítjuk, hogy odafönn az égi mosodában is ő az utolsó, aki sorban áll.

 

„Tűz a kapu előtt”

Talán minden idők egyik legemlékezetesebb Afrika-kupa-selejtezőjét játszották 2003-ban, amikor Ruanda válogatottja látogatott Ugandába. A meccset ugyanis megzavarta egy UFO – azaz egy „Azonosíthatatlan Égő Tárgy” (angol szójáték: Unidentified Flaming Object – a szerk.). A ruandai kapus, Muhamud Mossi egy „ismeretlen anyagot” gyújtott meg a kapu előtt, és 25 percig állt a játék, mert így akarta elűzni az ártó szellemeket.

„Megdöbbent ez a boszorkányság – mondta az ugandaiak argentin edzője, Pedro Pablo Pasculli. – Játszottam Dél-Amerikában, sok mindent láttam a futballpályán, de ez még nekem is sok.”

Úgy tűnik, Mossit meghallgatták a szellemek, nem kapott gólt, Ruanda 1–0-ra győzött.

 

 

A Király nem ismerte meg kedvenc mezét

A legendás Pelé nagyvonalú ember volt, gyakran adta oda a mezét valamelyik szurkolónak. Ám neki is voltak babonái, és egyszer tévedésből a szerencsét hozó kedvenc mezét adta oda egy rajongójának, és amikor rájött, azonnal elküldte az egyik barátját, hogy szerezze vissza bármi áron, mert különben nem fog tudni többé gólt szerezni. A mez visszakerült, és Pelé rögtön be is talált. A barátja csak évekkel később vallotta be, hogy nem az igazi mezt szerezte vissza, hanem az azt megelőző meccsen viselt mezét adta oda Pelének. Ügyes húzás.

 

A feledékeny Cruyff

Távol álljon az FFT-től, hogy a futballtörténelem egyik legnagyobb játékosát azzal vádolja, hogy kettős mércét alkalmaz, de hozzáállása kicsit olyan, mint a politikusoké: „Mást mondok, és mást teszek”. Cruyff edzőként kijelentette: „Azok a játékosok, akik hisznek a babonákban, nála nem fognak játszani”. Futballistaként azonban egészen mást gondolt. A háromszoros aranylabdás talán már elfelejtette, hogy minden meccs előtt ajaxos csapattársainak 30 másodpercre magára kellett hagyniuk őt az öltözőben, a meccsek előtt babonából mindig megsimogatta a kapus, Gert Bals hasát, és a rágóját a szájából kiköpve mindig kapásból elrúgta az ellenfél irányába. Ja, és senki sem érinthette meg a cipőjét, csak csapattársa, Ton Pronk. Ezeken kívül Cruyff egyáltalán nem volt babonás.

 

Moore nagy meccse

Bobby Moore szigorúan ragaszkodott ahhoz a szokásához, hogy csak akkor vette fel a sportalsóját, amikor minden csapattársa felvette már, mert szerette, hogy a vasalt ruhaneműk közül az övé kezd el a legkésőbb gyűrődni. Ez önmagában nem volt gond, egészen addig, amíg Martin Peters úgy nem döntött, hogy mostantól csak akkor veszi fel a saját alsóját, ha már Moore felvette. Lett is ebből perpatvar az öltözőben. Senki sem bánta végül, hogy a rövidnadrág-háborúnak véget vetettek.

 

Kamara és a csokigyár

Milyen filmmel lehet legjobban motiválni egy csapatot egy mérkőzés előtt? Al Pacino filmjével, a Minden héten háborúval? Vagy a Rettenthetetlennel? Esetleg a Csoda Isztambulbannal? Nem. A Huddersfield korábbi középpályása, Malvin Kamara szerint a Charlie és a csokigyárral. Természetesen a Gene Wilder-féle változattal, nem a Tim Burton, Johnny Depp-féle szeméttel. „Ez hoz nekem szerencsét – állítja Kamara. – Ez volt a kedvenc filmem gyerekkoromban. Ha hinni lehet Kamarának, gyerekként több mint 150-szer látta. „Minden meccs előtt meg kell néznem Charlie-t. Hangulatba jövök tőle. És a Depp-féle verziót személyes sértésnek veszem.”

 

 

Meccshalasztás váratlan napsütés miatt

Tudjuk, hogy a dél-amerikaiak nagyon szeretik a kabalákat, babonákat és a rituálékat, de mindenkin túltesz az argentin Racing Club korábbi vezetőedzője, Reinaldo Merlo, aki munkaidejének jelentős részét tölti azzal, hogy optimalizálja a körülményeket.

A River Plate egykori legendás középpályása szerint például a virág kimondottan balszerencsét hoz, vissza is szokta dobálni a nézőtérre, amikor a szurkolók bedobálják a pályára. Egyszer pedig egy fontos meccs előtt elrendelte, hogy a klub összes utánpótláscsapatának a meccsét el kell halasztani, mert egyszer nagy rangadót nyert a felnőttegyüttes, amikor felhőszakadás miatt a „kicsik” meccseit törölni kellett.

„Utaztunk hatszáz kilométert, ráadásul gyönyörű napsütés van – panaszkodott az egyik utánpótláscsapat ellenfelének edzője, Nery Pumpido. – Azt hiszem, ez a kabaladolog kicsit túlzás.”

 

Gomez számol

„Köszönetet kell mondanom a chilei embereknek. Amikor láttam, hogy a mélyből hónapok után felhozott chilei bányászok közül az egyik elsőt Mario Gómeznek hívják, tudtam, hogy nyerni fogunk hétvégén. Ezek jelek a sorstól: harminchárom bányászt hoztak fel, harminchármas mezben játszom, és három gólt lőttem” – ezek voltak Mario Gomez szavai, miután nyolc hónap gólcsendet megtörve mesterhármast ért el a Bayern Münchenben a Hannover elleni 3–0-s meccsen. Ez aztán az egyénre szabott inspiráció!

Persze nem ez az egyetlen babonája a német csatárnak. Sohasem énekli például a német himnuszt, mert egy U15-ös válogatott meccsen gólt szerzett, amikor még nem ismerte a szövegét. Továbbá mindig a balról számolva első piszoárt használja. A kimentett bányászok óta pedig nem kedveli a páros számokat.

 

 

Rough, a megszállott

Van, aki nem elégszik meg a meccs előtti rituálékkal, és saját zokniban lép pályára, akkor is, ha még vizes („életem egyik legjobb meccsét játszottam akkor a skót válogatottban”) –, Alan Rough kapus a pályára is magával vitte a bogarait. „Úgy tettem mindig, mintha csorogna az orrom, időt kértem a bírótól, hogy kimehessek oldalra kifújni. Ilyenkor vettem be a rágóimat, minden meccsen hetet kellett elhasználni. Hármat-hármat a két félidőben, egyet pedig az utolsó öt percben, mert olyankor vannak a legnagyobb izgalmak.”

 

A Pisa-főnök sóhintése

Sokfelé a világban babonás erőt tulajdonítanak a sónak. Így volt ezzel Romeo Anconetani is. Az AC Pisa egykori elnöke minden meccs előtt sóval szórta be a Garibaldi Arena gyepét az 1980-as években. A helyi rivális Cesena elleni egyik mérkőzésen a babonás főnök személyesen szórt szét 26 kiló sót a gyepen. Csoda, hogy a fű túlélte.

 

 

Hátvéd kesztyűben

Speciális babona kapuskesztyűt viselnie annak, aki mezőnyjátékos, ám Oscar Mascorrónak egy szép napon ez megadatott. A mexikói hátvéd azóta gyakran használja meccseken a kapusfelszerelést, pedig így eltakarja előlünk másik ékességét: minden összecsapás előtt felírja a jobb kezére az „M” és a „P” betűt, amelyek a „mamára” és „papára” utalnak, a bal kezére pedig a barátnője nevét „+ Mascorro”. Aztán egy kötést rak a csuklójára, alá pedig egy kis keresztet. A meccsek előtti reggeleken pedig sohasem veti meg az ágyát. Mindez akkor kezdődött nála, amikor egyszer elkésett egy meccsről, mert elaludt, viszont győztek, és akkor elhatározta, hogy attól kezdve sohasem csinálja meg az ágyát a meccsek előtt. Az már csak természetes, hogy mindig az ágy jobb felén alszik, hogy jobb lábbal kelhessen fel.

 

Meccsvárás Malawiban

A malawi bajnokságban vívott Dwango United–Moyale Barracks meccsen egyik csapat sem vonult a pályára, mert babonából mindkettő később akart felmenni a másiknál.

„Hiába mondtuk, ha továbbra is makacskodnak, akkor el fogjuk rendelni a meccs lefújását még a kezdés előtt” – mondta Precious Gausi hadnagy a rendőrségtől, miután a Moyale Barracks ügyvezetője, Charles Kamanga már a hatóságtól kért segítséget a visszás helyzet megoldására.

Végül a játékvezető pirosat ígért annak, aki nem ment be a pályára, és miután a sor elején állókat ki is állította, a többiek már elindultak, így tíz-tíz játékossal kezdték el a meccset.

 

 

Állatvédők ne olvassák …

Senki sem tudja, mi futott át a teve fején, amikor a török másodosztályban szereplő Karsiyaka játékosai lefejezni vitték a mérkőzés előtt, de a játékosok kifejezéstelen arca azt sugallja, hogy senkit sem tett túl boldoggá a helyzet. Amikor a szegény állat már fel volt nyitva, és a játékos arca és homloka maszatos volt a vértől, talán már elgondolkoztak: „Tényleg megéri?” Inkább juhok és kecskék szoktak áldozatai lenni a török futballkluboknak. A közelmúltban a bolgár Lokomotiv Plovdivnál egy áldozati bárány vérével festették pirosra a kapufákat.

 

 

 

A zimbabweiek nem fociznak krokodilokkal

A történet olyan, mint egy alacsony költségvetésű horrorfilm: amikor a zimbabwei Midlands Portland Cement játékosai 2008-ban úgy gondolták, hogy a gonosz szellemeket úgy lehet csak elűzni, ha átússzák a krokodiloktól hemzsegő Zambezi folyót, mind a 17 játékos beugrott a vízbe – de csak 16 jött ki. „Mindenki felöltözött, és elindult haza – mondja a vizsgálótiszt. – De amikor mindenki elkészült, akkor vették észre, hogy egy ruha még ott van a földön.” Megérte embert áldozni? Aligha, hiszen a következő meccset is elvesztették.

 

 

Aragonés kimutatja a foga fehérjét

A korábbi spanyol kapitány, Luis Aragonés mindenkit meggyőzött rasszizmusáról: szerinte utálatos szín a sárga.  Panaszt is emelt a 2008-as Eb-elődöntő előtt, hogy miért kell sárgában játszania csapatának, egyszer visszaküldte átöltözni Raúlt is, mert sárga megkülönböztető mellényt viselt. A 2006-os vb-n már-már diplomáciai botrányt okozott, mert a házigazdáktól Dortmundban nem volt hajlandó elfogadni egy sárga virágcsokrot. Nem csoda, hogy most a Fenerbahce edzője – a „sárga kanáriké”.

 

 

Warnock: rövidnadrággal a győzelemért

A Queens Park Rangers menedzsere, Neil Warnock csaknem tüdőgyulladást kapott, mert ragaszkodott a babonájához. „Rövidnadrágban kezdtem a szezont a kispadon – mondta novemberben, a Portsmouth elleni vendégjáték után. – Azóta nem kaptunk ki, így még mindig azt viselem. Pedig majd’ megfagytam itt a Fratton Parkban.” A QPR végül a Watford ellen veszítette el a veretlenségét december 10-én, talán már direkt, mert Warnock térde elkezdett lilulni a fagytól. Nem lepődünk meg. Warnock 2005-ben elismerte, hogy van például egy közlekedési lámpa, ahol mindig megáll, akkor is, ha zöldet mutat.

 

 

Carlos Bilardo 
meccs előtti listája

λ Szerencsét hozó öltöny és nyakkendő

λ Szűz Mária-szobor

λ Friss házasoknak szerencsét kívánni

λ Edzésre felügyelni

λ Ugyanazokat a rendőröket hívni 11 éve

λ A balszerencsét hozó fizikoterapeutát kirúgni

λ A sárga és a zöld színt, a csirkét és a 17-es számot száműzni

λ A repülőgép-pilótát elküldeni és a szerencsét hozó társát kérni helyette

λ A zenelejátszóba a szokásos számokat beállítani

λ Szerencsetaxit megrendelni

λ Felhívni a nőt, aki a legjobban tud szerencsét kívánni, majd felhívni újra és újra

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 21. számában)

Szöveg: Huw Davies

Illusztráció: David Semple

Fordítás: Bodnár Zalán