GasztroNomád

Cserhát étterem – a retro menza dicsérete

MNO
Forrás: ÚtiSúgó.hu
2012. április 09., hétfő 07:17
Az iskolai konyhák és zsíros-tálcás menzák személyiségfejlődésünk jelentős állomásai. Általuk szélesedik gasztronómiai látókörünk, kínálatukon edződik a gyomor, itt tanuljuk meg, hogy olyan dolgokat is képesek legyünk a szánkba venni, amit magunktól talán soha nem választanánk.

Felfedezések, kalandozások: mosogatólére emlékeztető levesek, hófehér csirizbe kötött zöldborsó és sárgarépakocka házasságából származó főzelék, a bélszínt soha nem látott bélszínroló – mind olyan ételek, melyeket soha nem kóstoltunk volna a közétkeztetésre szakosodott intézmények nélkül.

De ne legyünk utálatosak, hiszen évtizedek elteltével is titkon visszavágyjuk a csomós tejbegrízt, a mérsékelt mennyiségű csokiöntettel lelöttyintett hatalmas piskótakockát, a betűtésztás, édes paradicsomlevest, az egyenpörkölteket és ragukat. Ezeket szerintem csak nagy tételben, ipari körülmények között képesek előállítani a kicsit sem divatos, séfnek erős túlzással nevezhető szakácsok, és igen, én szeretem őket, és meg is kívánom néha ezen ízeket. Vadászom az ilyen helyeket, és örömmel teszem közkinccsé azok számára, akikben nemes emlékeket ébreszt, a fiataloknak pedig történelmi olvasmányként. Veszprémben kiváló éttermek vannak a fine diningtól az elegáns hotel minőségi konyháján át a tradicionálisig. De ez, a Cserhát – igazi kincs!

A sétálóutca egyik sír szélén álló áruházának felső szintjén találtam rá, remélem, sokáig ott lesz még. Hatalmas méretű, gondolom egykor sok száz ember ebédelt benne. Műfaját és választékát tekintve igazi retro, bár dizájnja, színei és berendezése a kilencvenes évek legelejének forradalmi jegyeit viseli. Sajnos már nem zsíros alutálcás, hiába, a műanyag térhódítása és a mosogatógépek elterjedése felülírta az eszközöket. De minden más épp olyan, amilyennek lennie kell. Még az árai is.

Mindig komoly fejtörést okoz a választás, hiszen annyi minden van itt! Imádom a gombapaprikást, de állandóan kapható pörkölt is, többféle főzelék, leves, és nem császármorzsának, hanem daramorzsának hívják gyerekkori kedvencemet, amit a nagymamám sem tudott soha ilyenre csinálni.

A pulykahere pörköltnél megálltam kicsit, na nem fordult meg fejemben az a diszkrét perverzió, hogy beválasszam, de annak ténye, hogy kapható édesanyám 80 fölötti férjének beteljesületlen ételvágya, egészen lenyűgözött. Pompás méretű, hófehér, férfiakat megszégyenítő heregolyók sorakoztak a paprikás szaftban, elég morbid, de igazi unikum annak, aki szereti.

Elvitelre csomagoltattam tárkonyos ragulevest, gombapaprikást galuskával, szalonnás kacsacombot krokettel és császármorzsát. Minden fogás tökéletes volt, vásároltam még két üdítőt – semmi multifeeling, üveges ivólé és cornelius szénsavas. Dobozzal együtt fizettem érte 2735 Ft-ot, a jó kedélyű konyhás fiú még pózolt is hozzá. Komoly felüdülés volt a karót nyelt, modoros, nagyképű pincérekhez képest!

Aki Veszprém felé jár, ki ne hagyja! Itt garantáltan mindenki jól lakik, kompromisszumot csak kényes ízlés és terítés tekintetében kell hozni. De amit kapunk érte, az ugyanaz a nagyüzemi menzaíz, amit szárnyaló gyerekkorunkból őrzünk és szofisztikált beszélgetésekben szemérmesen letagadunk. Én bevallom, most azonnal beállnék a sorba, kórházzöld polietilén tálcát tologatva, és már pakolnám is rá a mai menüt, bármi is legyen az!