Interjú

Karácsony

Magatehetetlen, kiszolgáltatott csecsemőként jött el

Bucsy Levente
Bucsy Levente

2011. december 24., szombat 13:20
Ki emlékezhet arra, hogy mikor született Jézus Krisztus? Miért most van karácsony, miközben kétezer év alatt hányszor megvariálták a naptárat? Mi volt a karácsonyozás „előtt”, és honnan ered maga a szó? Miért és mióta van karácsonyfa, illetve hogyan alakult ki az „ajándékozási verseny”? A lábvíz kellemes-e, vagy a karácsony? Az MNO utánaeredt, és megkért egy pesti papot, hogy kommenteljen bele a gyűjtésbe.
„Lábvízzel heverészni akár karácsonykor is... nos, az valóban kellemes – lehet.”

Kezdjük az elején: noha a kereszténység a niceai zsinaton (325) belekarcolta a naptárba Jézus születésének idejeként december 25-ét, ne rohanjunk az ombudsmanhoz azzal, hogy jól átvertek minket – ugyanis biztos dátuma nincs az eseménynek. Egyes keresztény írók hagyták ezt így az utókorra, Jézus kereszthalála és Mária fogantatása ugyanarra a napra, március 25-ére esett, ebből kifolyólag 9 hónappal később éppen december 25-e van, tehát ez a születés napja. Mások egyszerűen a téli napforduló mellé ragasztották Jézus születésének megünneplését. A kultúrtörténetben vannak is nyomai az utóbbinak; a Római Birodalomban december 17. és 25., tehát a téli napfordulót övező napokban ülték a szaturnáliát (Szaturnusz a földművelés istene volt), a reménykedés és az újjászületés jegyében. Jézus születési idejét illetően azért mégis vannak támpontjaink. Az első ország, ahol ünnepelték is ezt, Egyiptom volt, ott tavaszra tették az eseményt, a nemzeti egyházak viszont a IV. századra elfogadták vagy a decemberi napot, vagy január 6-át. Valószínűleg az dönthette el, hogy december 25. lett végül karácsony, hogy „kiüssék” vele a szaturnáliát.

Szabon Gábor atya katolikus pap, a pesti Bakáts téri templom két méternél is nagyobbra nőtt plébánosa. 1968-ban született, harmincévesen szentelték pappá Esztergomban – előtte napközis tanítóként is dolgozott. Papi pályáját a lőrinci Szent László téren kezdte, majd 4 esztendő után Herminamezőn szolgált két évet. A Bakáts térre 2004-ben került, egy év után nevezték ki plébánosnak. Beceneve: Óriáás.

 

„Egy napnak és egy évnek is „két kezdete” van. Az egyik az éjfél – téli napforduló –, Jézus születése; a másik a napfelkelte – tavaszi napéjegyenlőség –, húsvét. Tekinthetjük ezt úgy is, hogy a Teremtő előkészítette a „terepet” a megváltáshoz és annak megértéséhez, megéléséhez.”

 

A karácsony szó maga szintén egy izgalmas dolog, forrása szintén nem egyértelmű; vagy az történt, hogy a bolgároktól megörököltük a „napforduló” jelentésű „kracsun” (átlépő, forduló – korcs=átlép) szót, vagy az, hogy az albánoktól importáltuk „karcun” (rönk, tuskó) szavukat, ez pedig egyértelműen utalna a téli napfordulón a pogányok által rakott gigantikus tüzekre. Annak sem teljesen nulla a valószínűsége, hogy a kerecsensólyom röptetésének december végi szokásából szakadt ki a karácsony szóalak. Hogy még bonyolítsuk a helyzetet, a románok a craciun szót használják erre az ünnepre, és a latin creatio (létrehozás) szóból eredeztetik.

Merüljünk most már el kicsit az ünnep lényegében: a keresztény kultúrkörben Jézus – születésével – megváltotta a világot a bűntől. A Bibliában Máté és Lukács evangélista is leírja a születéstörténetet, így megtudjuk, hogy szegényes körülmények között jött a világra a népszámlálás miatt a názáreti Betlehembe érkezett József és Mária jegyességébe. A születéskor Máténál olvasunk a három királyról (napkeleti bölcsekről) és a pásztorok imádása is a hagyomány része lett. A látogatás a gyökere a mai karácsonyi ajándékozásnak, ezt jó tudni.

Lapozzon tovább!