• 9 °C, felhős
Karácsony

Magatehetetlen, kiszolgáltatott csecsemőként jött el

Bucsy Levente, 2011. december 24., szombat 13:20, frissítve: szombat 13:20
Ki emlékezhet arra, hogy mikor született Jézus Krisztus? Miért most van karácsony, miközben kétezer év alatt hányszor megvariálták a naptárat? Mi volt a karácsonyozás „előtt”, és honnan ered maga a szó? Miért és mióta van karácsonyfa, illetve hogyan alakult ki az „ajándékozási verseny”? A lábvíz kellemes-e, vagy a karácsony? Az MNO utánaeredt, és megkért egy pesti papot, hogy kommenteljen bele a gyűjtésbe.
„Lábvízzel heverészni akár karácsonykor is... nos, az valóban kellemes – lehet.”

Kezdjük az elején: noha a kereszténység a niceai zsinaton (325) belekarcolta a naptárba Jézus születésének idejeként december 25-ét, ne rohanjunk az ombudsmanhoz azzal, hogy jól átvertek minket – ugyanis biztos dátuma nincs az eseménynek. Egyes keresztény írók hagyták ezt így az utókorra, Jézus kereszthalála és Mária fogantatása ugyanarra a napra, március 25-ére esett, ebből kifolyólag 9 hónappal később éppen december 25-e van, tehát ez a születés napja. Mások egyszerűen a téli napforduló mellé ragasztották Jézus születésének megünneplését. A kultúrtörténetben vannak is nyomai az utóbbinak; a Római Birodalomban december 17. és 25., tehát a téli napfordulót övező napokban ülték a szaturnáliát (Szaturnusz a földművelés istene volt), a reménykedés és az újjászületés jegyében. Jézus születési idejét illetően azért mégis vannak támpontjaink. Az első ország, ahol ünnepelték is ezt, Egyiptom volt, ott tavaszra tették az eseményt, a nemzeti egyházak viszont a IV. századra elfogadták vagy a decemberi napot, vagy január 6-át. Valószínűleg az dönthette el, hogy december 25. lett végül karácsony, hogy „kiüssék” vele a szaturnáliát.

Szabon Gábor atya katolikus pap, a pesti Bakáts téri templom két méternél is nagyobbra nőtt plébánosa. 1968-ban született, harmincévesen szentelték pappá Esztergomban – előtte napközis tanítóként is dolgozott. Papi pályáját a lőrinci Szent László téren kezdte, majd 4 esztendő után Herminamezőn szolgált két évet. A Bakáts térre 2004-ben került, egy év után nevezték ki plébánosnak. Beceneve: Óriáás.

 

„Egy napnak és egy évnek is „két kezdete” van. Az egyik az éjfél – téli napforduló –, Jézus születése; a másik a napfelkelte – tavaszi napéjegyenlőség –, húsvét. Tekinthetjük ezt úgy is, hogy a Teremtő előkészítette a „terepet” a megváltáshoz és annak megértéséhez, megéléséhez.”

 

A karácsony szó maga szintén egy izgalmas dolog, forrása szintén nem egyértelmű; vagy az történt, hogy a bolgároktól megörököltük a „napforduló” jelentésű „kracsun” (átlépő, forduló – korcs=átlép) szót, vagy az, hogy az albánoktól importáltuk „karcun” (rönk, tuskó) szavukat, ez pedig egyértelműen utalna a téli napfordulón a pogányok által rakott gigantikus tüzekre. Annak sem teljesen nulla a valószínűsége, hogy a kerecsensólyom röptetésének december végi szokásából szakadt ki a karácsony szóalak. Hogy még bonyolítsuk a helyzetet, a románok a craciun szót használják erre az ünnepre, és a latin creatio (létrehozás) szóból eredeztetik.

Merüljünk most már el kicsit az ünnep lényegében: a keresztény kultúrkörben Jézus – születésével – megváltotta a világot a bűntől. A Bibliában Máté és Lukács evangélista is leírja a születéstörténetet, így megtudjuk, hogy szegényes körülmények között jött a világra a népszámlálás miatt a názáreti Betlehembe érkezett József és Mária jegyességébe. A születéskor Máténál olvasunk a három királyról (napkeleti bölcsekről) és a pásztorok imádása is a hagyomány része lett. A látogatás a gyökere a mai karácsonyi ajándékozásnak, ezt jó tudni.

Lapozzon tovább!

---- Oldal címe ----

„Jézus megtestesülése már önmagában is áldozat, hiszen Isten a maga – számunkra abszolút felfoghatatlan – végtelenségét korlátozza egyrészt egy roppant törött és korlátozott halandó teremtménybe, másrészt egy (kezdetben) magatehetetlen és kiszolgáltatott csecsemőbe. Tehát a karácsony számunkra szervesen beleillik a teljes krisztusi hódoló, dicsőítő, felénk tekintve pedig mélyen szolidáris áldozatába.”

A karácsony megünneplése a reformáció során nagy változáson esett át, ugyanis a liturgikus „eszközök” (például a Szentírás forgatása) beköltöztek az emberek otthonába, és német evangélikusok felállították az első karácsonyfát (lehet, hogy Skandináviából jött az ötlet az 1648-ban véget ért harmincéves háború idején). A XVIII. századra már egész Németországot ellepték a gyümölcsökkel, édességgel díszített fenyők, majd Ausztriát és egész Európát „megfertőzték” a XIX. századra. Amerikába a kivándorlók vitték a karácsonyfa-állítás szokását. Igazából kétszáz éve sincs annak, hogy a nem vallásos családok otthonaiba is belakta magát „a szeretet és a béke ünnepe”. Magyarország húsz éve megszabadult a „fenyőünneptől”, sokan talán okkal érzik úgy, hogy a fenyőünneppel együtt a „kellemes karácsonyi ünnepeket!”-ezést is nyugodtan kidobhatnánk…

És akkor jöjjünk haza, mert volt itt élet a fenyőünnep előtt, nem is akármilyen! Évszázados hagyomány volt például a karácsonyi böjtölés, ami azt jelenti, hogy az adventi várakozás hajrájában estig várni kellett az étkezéssel, akkor aztán előkerült az alma, a dió, a méz, a hagyma, a húsmentes bableves és a mákos guba, legújabban pedig a hal, valamint a töltött káposzta és a kocsonya. (Magdi néni süteményeiről a napokban értekeztünk!) A néphagyományban ilyenkor különösen ügyelni kellett a terítésre, gabonamagokat is kiszórtak, hogy étkezés után annak kiszórásával segítsék elő a bő termést. Az asztal alá szalma került, emlékeztetve Jézus születésének körülményeire. Érdekesség, hogy a vacsora alatt a ház asszonya nem állhatott fel a helyéről, ezzel is el lehetett érni a hiedelem szerint, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Nálunk a bensőséges családi együttlét szenteste van, de Nyugat-Európa 25-én délben vagy este ünnepel. (Mi, magyarok persze akkor is összegyűlünk egy nagyobb szabású családi eseményre.) A hazai katolikus egyház specialitása a különleges hangulatú éjféli mise, amire általában minden templom rendesen megtelik. Sokan közülük ekkorra tartogatják az „évi rendes” gyónást, Budapesten emiatt a ferencesek külön közleményt is kiadtak.

„Valóban, régen ez a négy vasárnap által keretbe fogott idő a „kisböjt” nevet viselte, mert bizony böjti idő volt teljes egészében – nyilván csak a katolikus vidékeken. Ami annyit jelent, hogy nem volt sem hangos mulatság, sem más külső vagy belső zajongás. Az elcsendesedés ideje volt, amit a hajnali szentmisék készülődése foglalt keretbe. Számunkra a karácsony nem is értelmezhető e nélkül a készülődés nélkül.”

Az áruházakba évről évre egyre korábban költöznek be a Mikulások és a „mikulinák”, hogy minél karácsonyibb hangulatunk legyen (ehhez is volt pár keresetlen szavunk december 6-án…), és persze minél több pénzt hagyjunk ott sok hasznos és még több haszontalan tárgyért.

A karácsonyi idő vízkeresztig tart (január 6.), de amivel ezen az ünnepen gazdagodunk, igyekezhetünk jól sáfárkodni az év további időszakában.

„A karácsony a fa alatt dől el” – szédít a reklám, de aki készül, az tudja, hogy a karácsonyt megelőző időben teszi ezt. Ki mint készül, azt találja a karácsonyfa „alatt”. Aki próbált részvéttel szeretni, együtt érezni és tenni bárkiért bármit, akkor nem csak egy csillagszórónyi illúziót talál szenteste.”







hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés