Mint azt megírtuk, március 31-ig 23 783 fő, a tagok 23,8 százaléka kezdeményezte visszalépését az állami nyugdíjrendszerbe.

Többéves mélyponton van a megtakarításokkal rendelkezők aránya, a legtöbben váratlan kiadásokra tesznek félre, az öngondoskodás és a gyerekek jövőjére való takarékoskodás egyre inkább háttérbe szorul – közölte a GfK Hungária még februárban.

A magyarok többsége tudatában van annak, hogy nem számíthat annyi nyugdíjra, amennyit szeretne, 58 százalék mégsem rendelkezik semmilyen saját nyugdíj-előtakarékossági megoldással; a megtakarítások nagy részét biztosításokban, önkéntesnyugdíj-pénztárakban tartják, a befektetési alapokkal szemben félelem tapasztalható, s nehezen elérhető elvárások kapcsolódnak hozzá – derül ki a Raiffeisen Capital Management (RCM) megbízásából a GfK Hungária által készített tanulmányból.

Bacher János, a GfK Hungária ügyfélszolgálati részlegének vezetője szerdán Budapesten sajtótájékoztatón elmondta: a magyarok csupán 22 százaléka tartja rendkívül fontosnak és 34 százaléka fontosnak, hogy maga is gondoskodjon nyugdíjáról. A magasabb képzettség és a magasabb jövedelem nagyobb öngondoskodási hajlandósággal párosul, s az utóbbi az életkor előrehaladtával erősödik.

Az egyéni nyugdíj-előtakarékosság kérdését fontosnak tartó válaszadók 40 százalékát az motiválja, hogy nyugdíjaskorukban se kelljen szűkölködniük, egy másik nagyobb csoport (19 százalék) az állami nyugdíjrendszer bizonytalanságaitól fél, a harmadik (16 százalék) pedig úgy gondolja, hogy az állami nyugdíj nem lesz elég a megélhetéséhez. Az öngondoskodást elutasítók (12 százalék) csaknem ötöde ezt pénzhiánnyal indokolja, 15 százalék szerint a nyugdíjas kor még messze van, 14 százalék pedig az egész nyugdíjrendszert túl bizonytalannak tartja ahhoz, hogy előre takarékoskodjon.

Túl magasak a nyugdíjelvárások

A nyugdíjelvárások a kutatás szerint túl magasak és sok esetben minden alapot nélkülöznek: százból harminc válaszadó jelenlegi munkajövedelmét szeretné majd megkapni nyugdíjként, hatvan százalék pedig legalább jövedelme 70 százalékát, közülük ugyanakkor csak 7 százalék gondolja úgy, hogy ez reális cél. A többség (68 százalék) beismeri, hogy ezeknek a céloknak az eléréséhez a jelenlegi nyugdíj-előtakarékossága nem lesz elegendő.

Akik takarékoskodnak, a kutatás szerint inkább a rendszeres – havi vagy negyedéves –, kisebb összegű megtakarításra helyezik a hangsúlyt, kevés az egyszeri nagy befektetés. A rendszeresen takarékoskodók átlagosan 90 ezer forintot tesznek félre évente, s a többség pár éves befektetésben gondolkodik, 10-20-30 évesben csak 40 százalék.

Mint a kutatásból kiderül, a magyarok hosszú távú előtakarékossági befektetésként szinte egyáltalán nem számolnak a befektetési alapokkal. Az első helyen – 18 százalék – a nyugdíjalapokba való önkéntes befizetés áll, 11 százalék a klasszikus életbiztosítást, 7 százalék a befektetési egységekhez kötött életbiztosítást részesíti előnyben, 5 százaléknak takarékbetéte van, s csupán a megkérdezettek 1 százaléka használja ki a befektetési alapok nyújtotta lehetőségeket.

Azok, akik befektetési alapokon keresztül előtakarékoskodnak, előnyként a befektetés biztonságát (44 százalék), a megtakarítások örökölhetőségét (19 százalék) és átláthatóságát (11 százalék) emelték ki. Emellett az adókedvezmény igénybevételének lehetőségét és az alacsony költséghányadot is pozitívumnak tekintik.

Előnyben részesítenék a forintalapú befektetést

Ha elkezdenének takarékoskodni, a megkérdezettek 60 százaléka előnyben részesítené a forintalapú befektetést a devizával szemben, s a többség inkább Magyarországon fektetne be. Arra a kérdésre, hogy milyen feltételekkel választanának egy instrumentumot, a százszázalékos garantált tőkevédelmet 61 százalék jelölte meg, a rugalmasságot 31 százalék, a garantált 10 százalékos hozamot ugyanakkor csak 27 százalék tartotta megfelelőnek. Az, hogy a 80-89 százalékos tőkegaranciát elutasítják a megtakarítók, mutatja, hogy minimális kockázatot sem akarnak vállalni. A magyarok egyszerre várnának el extrém biztonságot és extrém hozamokat a befektetésektől, márpedig ez egyszerre nem megy – mutatott rá Bacher János.

Az alapokhoz kapcsolódó befektetések indokait tudakoló kérdésekre adott válaszok szerint a rendszeres befektetések mellett szóló legfőbb érv a nyugdíj-előtakarékosság (52 százalék), a családról való gondoskodás (51 százalék), a nehezebb időkre való felkészülés (48 százalék) valamint a gyerek jövőjének biztosítása (33 százalék). A nyugdíjcélra való öngondoskodás leginkább az idős korosztályra jellemző, a fiatalabbak inkább a gyerekeiknek tesznek félre.

Christa Bernbacher, az RCM Kelet-Közép-Európával foglalkozó részlegének vezetője elmondta: az elmúlt években ugyan jelentősen csökkent az alapok teljesítménye, ám más befektetési lehetőségekkel összehasonlítva számos kedvező tulajdonságuk van. A rugalmasság és a költségek áttekinthetősége mellett az átlagárhatást (cost average effect) emelte ki. A nyugdíj-előtakarékosság már havi 30 euróval elindulhat. A hangsúly a rendszeres és kitartó takarékoskodáson van, mert ha e két feltétel teljesül, nincs jelentősége annak, hogy az árfolyamok esnek vagy emelkednek, mert érvényesül az átlagárhatás – fejtette ki.