will.i.am, Black Eyed Peas énekese és az Intel kreatív igazgatója

Mindegy, hogy ultrabooknak vagy sleekbooknak hívjuk őket, az új generációs vékony és könnyű laptopok – Michael Lev-Ram, a CNN Money publicistája csak „wannabe MacBook Air-ként” aposztrofálja őket – jelentik az utolsó esélyt az olyan technológiai óriások számára, amelyek, mint az Intel vagy a HP, mindent megtesznek annak érdekében, hogy újra népszerűvé tegyék a PC-ket a vásárlók körében.

Ez alapvető érdekük. Az Intel ma a személyi számítógépekbe épített chipek legnagyobb szállítója: nem engedheti meg magának, hogy elveszítsen egy ilyen hatalmas – és nyereséges – piacot. Nem véletlen, hogy a Santa Clara-i székhelyű vállalat hatalmas erőforrásokat öl az ultrabookok népszerűsítésébe.

De mi a csoda az az „ultrabook”? Az Intel szerint nem más, mint egy vékony, könnyű, alacsony energiafogyasztású és kedvező árfekvésű laptop – „a szegény ember MacBook Airje". A chipgyártó múltheti, kaliforniai főhadiszállásán megrendezett éves közgyűlésén többet is bemutatott a jelenleg gyártásban lévő húsz modell közül; a mérnökök további száztíz 110 (!) konfiguráción dolgoznak. Az részvényesek ankétján felvonultatott újdonságok között számos „hibrid design” is szerepelt. Köztük tabletté hajtogatható és levehető billentyűzettel szerelt laptopok; de a cég egy átlátszó touchpaddel szerelt Nikiski fantázianevű eszközt is bemutatott.

Az Intel illetékesei szerint a jövő ultrabookjai az érintőképernyő, a gesztusvezérlés és a hangvezérlés előnyit egyesítik majd, az akkumulátoruk pedig az egész napos strapát is bírni fogja. Az áruk is kedvező lesz: az év végén már akár 699 dollárért hozzájuthatunk egy vadonatúj ultrabookhoz. Vagyis jóval olcsóbban, mint az Apple hasonló termékéhez; a „fapados” MacBook Air 999 dollárt kóstál.

Ahogy azt néhány sorral feljebb is kifejtettük, az Intel bízik abban, hogy az ultrabookok révén újra szexivé teheti a PC-ket. Ahogy a versenytársai is: annak ellenére, hogy a táblagépek és okostelefonok megjelenése érezhetően visszavetette a PC-eladásokat, a rivális chipgyártók – köztük azok is, amelyek eddig elsősorban a mobil eszközökre specializálódtak – sem akarják elszalasztani azt a piaci lehetőséget, amit a pehelysúlyú notebookok megjelenése jelenthet.

Pezseg a piac. A HP ezen a héten mutatta be saját ultravékony laptopjait (ők az „ultrabook” helyett a „sleekbook” elnevezést használják), amelyekben AMD-processzorok ketyegnek. A Qualcomm és a Texas Instruments chipek architektúráit szállító ARM is beszállna a PC-üzletbe: új chipjei várhatóan az idén megjelenő Windows 8-as tableteket és ultrabookokat hajtják majd.

Persze, hiába az izgága versenytársak, a PC-piac vezető ereje továbbra is az Intel. Annál is inkább, mivel egyetlen cég sincs a placcon, amelyik olyan kifinomult gyártási technológiával rendelkezik, mint ők – a marketingpotenciáljukról már nem is beszélve. A chipgyártó sok millió dollárt ölt a márkaépítésbe: az „Intel Inside” logó világszerte egyet jelent a „minőségi szilíciummal”.

Nem csoda, hogy a menedzserek magabiztosnak tűnnek. Paul Otellini vezérigazgató szerint a karácsonyi szezonra az ultrabookok negyven százalékos részesedést szerezhetnek a felhasználói notebookok szegmensében. A cég szeretné a tablet- és okostelefon piacot is rohammal bevenni, de ezen a területen egyelőre még nem tudtak valódi eredményeket felmutatni. Igaz ugyan, hogy a közelmúltban a Motorolával és a Lenovóval is stratégiai partnerségre léptek, 1200 mérnökük pedig serényen dolgozik, hogy az Intel-architektúrára optimalizálja az Android operációs rendszert, de sokat kell még erősödniük, ha szeretnének valódi „tényezővé” válni a mobilpiacon.

Addig meg maradnak az ultrabookok. És valószínű, hogy egyre többet látjuk majd will.i.amet is.