A Barclays gazdasági-pénzügyi elemző részlege (Barclays Research) rendszeresen méri a globális adósságfinanszírozás szempontjából alapvető fontosságú japán intézményi kötvénybefektetői kör hangulatát. A legfrissebb, júliusi vizsgálat során a ház azt a kérdést tette fel a felmérésbe bevont japán kötvénybefektetőknek, hogy szerintük a június végi uniós csúcstalálkozón felmerült tervek mérsékelik-e az euróövezeti adósságválsággal kapcsolatos aggodalmakat.

Az uniós csúcsértekezleten megállapodtak a tagországok állam- és kormányfői abban az eljárásban, amelynek keretében kidolgozzák a gazdasági és pénzügyi uniót kiteljesítő folyamat lépéseit. Bővebben>>>

A Barclays Research ismertetése szerint a válaszadóknak mindössze a 23,1 százaléka mondta azt, hogy „igen, valamelyest”, 65,4 százalék – vagyis csaknem kétharmad – azt a válaszlehetőséget jelölte be, hogy „nem igazán”, további 7,7 százalék pedig azt, hogy „egyáltalán nem”. (A többi megkérdezett nem válaszolt, illetve a „nem tudja” lehetőséget jelölte meg.)

Spanyol és olasz gondok

A június végi uniós csúcstalálkozón egyebek közt felmerült, hogy az euróövezeti pénzügyi stabilitási mechanizmus (ESM) forrásait közvetlenül, vagyis a kormányok közbeiktatása nélkül fel lehetne használni a tagállamok bankjainak feltőkésítésére. Ez – az EU-csúcs utáni első londoni elemzői értékelések szerint – azt is jelentené, hogy a spanyol bankok tőkefeltöltésére szánt 100 milliárd eurós külső kölcsön nem duzzasztaná a spanyol államadósságot. Éppen a spanyol adósság várható meredek növekedésére hivatkozva az elmúlt időszakban több hitelminősítő is agresszív mértékben rontotta a spanyol szuverén adósosztályzatot.

Újabb deficitcsökkentő intézkedésekre tett ígéretet a spanyol miniszterelnök szombaton. Egyúttal ismét felszólította az eurózóna vezetőit, hogy hajtsák végre gyorsan a spanyol bankok megmentését célzó tervet. Bővebben>>>

Mindemellett az elképzelések szerint az ESM formális kölcsönök nélkül is beavatkozhatna az egyes eurótagállamok elsődleges szuverén adósságpiacain, abból a meggondolásból, hogy így könnyebben és olcsóbban lehet csökkenteni a spanyol és az olasz állampapírhozamokat, és elejét lehet venni annak, hogy e két országnak teljes körű – görög, ír, portugál típusú – mentőprogramokat kelljen összeállítani az IMF részvételével.

Már az új devizákat elemzik

Más nagy londoni házak már azt modellezik, hogy az euróövezet felbomlása esetén a távozó országok új valutái milyen mértékben értékelődnének le, és ez milyen hatással lenne államadósság-rátáikra. Az egyik legnagyobb citybeli pénzügyi-gazdasági elemzőcég, a Capital Economics közgazdászai azt vették alapul számításaikhoz, hogy az európeriféria folyómérleg-egyenlegeinek kiegyensúlyozásához milyen valutaleértékelődésre lenne szükségük az egyes érintett országoknak.

A ház ennek alapján elvégzett becslései szerint Görögország és Portugália folyómérlegének kiegyensúlyozásához 40 százalék körüli, reálértéken mért leértékelődés kellene, Olaszország és Spanyolország esetében 30 százalékos árfolyamgyengülés tűnik szükségesnek. Írország folyómérlege most már többletben van, de a Capital Economics szerint az ír gazdaság külső versenyképességének helyreállításához is szükség lenne hozzávetőleg 15 százalékos leértékelődésre. A ház kimutatta, hogy az általa számolt valutaleértékelődés esetén Görögország államadósság-rátája a hazai össztermék (GDP) 250 százaléka fölé emelkedne, Portugália és Olaszország adósságrátája meghaladná a 175 százalékot, Spanyolország és Írország GDP-arányos szuverén euróadósság-hányada pedig jelentősen száz százalék fölé nőne.