Egészségügy

Feladták a leckét Orbánéknak

Lippai Roland, 2012. február 5., 15:04, frissítve: 15:04
Bizalomvesztés figyelhető meg az orvos-beteg viszonyban, illetve az orvosok és a társadalom kapcsolatában is – állítja az MNO-nak Oberfrank Ferenc. A kutatóorvos szerint a kijelölt alapokon a rendszert úgy kell megszervezni, hogy a politikának ne kelljen és ne is lehessen a napi működésbe beavatkoznia. Hátravan még a teljes és őszinte szembenézés az emberierőforrás-krízissel. A problémák nagyon messzire és mélyre nyúlnak vissza. A szakember pozitív várakozással tekint a rendszerben történő nagyobb állami feladatvállalására.

– Kicsit menjünk vissza az időben, 2011 decemberéig: kemény csörte volt a rezidensek és az egészségügyi kormányzat között. Úgy tűnt, aktivizálódnak az ügyvédi letétbe helyezett felmondási papírok, éppen csak sikerült elkerülni egy sokak által vizionált összeomlást. Tényleg ilyen közel volt a rendszer kataklizmája?
– Aki időt nyer, az életet nyer, mondja a bajba került ember, és egy közösség is érezhet így. Miközben egy nagyon fontos társadalmi alrendszer kínkeserves átalakítási folyamatát követjük, megfogalmazódik a kérdés: szükségszerűek-e az ilyen válságjelenségek? Közben a nagy egész átalakítása halad-e előre? Jelenleg úgy tűnik, hogy e válságokat elsősorban politikailag próbálják meg kezelni, s nem látjuk, mi lesz az oki kezelés. Sajnos, azt sem, hogy a problémák elég mélyen feltártak-e. A rezidenskérdés összefüggéseiből való kiemelése jól mutatja ezt. Hátravan még a teljes és őszinte szembenézés az emberierőforrás-krízissel. Itt nemcsak a politikusoknak, hanem az egészségügyi hivatás művelőinek is feladata van. A politikai, társadalmi és anyagi okok mellett számos magyarázatot az egészségügyi dolgozók, az orvosok között kell keresni.

A rendszer szereplői között hogyan tagolódik a probléma? Milyen az eloszlása?
– Kommunikációs zavar tapasztalható az orvosok, az orvos generációk és a szakmák, intézmények között is. Súlyos erkölcsi probléma, hogy tartósan megbomlott a dolgozók közötti lojalitás, különösen káros a „mester és tanítvány” kapcsolatok törékennyé válása. Mindezek ott rejlenek az elvándorlási jelenség mögött. Bizalomvesztés figyelhető meg az orvos-beteg viszonyban, illetve az orvosok és a társadalom kapcsolatában is. Emiatt az érdekeinket sem tudjuk hatékonyan érvényesíteni.

A bizalom és a jó emberi kapcsolatok fontosságáról Pilling János beszélt az MNO-nak. A Magatartástudományi Intézet munkatársa szerint új orvos-beteg kapcsolati stílusra van szükség.


Számos dimenziót felsorolt most, ahol bizalmi deficit áll fönn. Az utóbbi években hevesebbek, „türelmetlenebbek” ezek a konfliktusok. Évtizedek óta van szó az úgynevezett rendszer-átalakításról, a humánerőforrás problémaköre pedig csak mostanában kezd igazán fókuszba kerülni. Hová nyúlnak vissza a gyökerek?
– Nagyon messzire és mélyre. Az ellentmondások a felszín alatt léteznek az 50-es évekig visszamenve. Hiúnak bizonyultak azok a várakozások, amelyek szerint a politikai változások meghozzák, gerjesztik a fejlődést az élet minden más területén is. Egy csapásra nem lehet megoldani a problémákat, rangsorolni kell őket, és meg kell értetni, hogy mi miért történik. Szerencsétlen helyzet, amikor azt érzik az emberek, hogy a doktoroknak fontosabbak a saját problémáik, mint az övék. Az orvosoknak meg kell értetniük: amikor magukért küzdenek, azért teszik, mert jól, jobban szeretnének gyógyítani. Ha ez nem egyértelmű a társadalom számára, akkor az orvosok azonnal vesztes pozícióba kerülnek. Az orvosoknak az egészségügy nélkülözhetetlen társhivatásaira is gondolniuk kell.

És a politika?
– Nem tekint bennünket hitelesnek. Azt mondják, hogy ti ugyanolyan érdekcsoport vagytok, mint a például a mozdonyvezetők.

Ha van egy olyan elgondolás, hogy a politikai változások átsugároznak az élet minden területére változást generálva, majd jön a hideg zuhany, akkor nem kellene odáig eljutni, hogy az objektív rendszert – vagyis az egészségügyet – le kellene választani a politikai rendszerről?
– Idáig nem lehet teljesen eljutni. A leggazdagabb országban is forráshiány van. A politikának meg kell mondania, hogy kit, mit preferál a közellátási rendszer. Vagyis kinek nem adunk meg mindent, ami egyébként szakmailag és technikailag lehetséges volna. Az orvos ezt nem döntheti el; ugyan rászorítják, hogy valamilyen trükkel mégis ő szelektáljon, de ez politikailag inkorrekt és etikailag elfogadhatatlan. Megvannak ennek a helyzetnek a vámszedői, de a többség szenved tőle. Az orvosnak arra kell törekednie, hogy a lehető – elérhető – legjobbat adja mindenkinek, aki rászorul. Ma azért is olyan látványos a krízis, mert kiürültek a kórházak. Eltűnnek az orvosok, ápolók, a pótlásukra szolgáló erőfeszítések súlyos visszásságokhoz vezetnek. A közalkalmazott sebész töredékéért operál annak, amit ugyanattól a kórháztól a vállalkozó altatóorvos kap. Tehát visszatérve: a politika dolga megvetni a rendszer alapjait és biztosítani a méltányosságot orvosnak, betegnek egyaránt.

És mi a helyzet az ellátórendszer varázstalanításával?
– A kijelölt alapokon a rendszert úgy kell megszervezni, hogy a politikának ne kelljen és ne is lehessen a napi működésbe beavatkoznia. Erre volt egy közelmúltbeli sikertelen próbálkozás, és van egy jelenlegi kísérlet, ami akár sikerülhet is. A sikertelen próbálkozás az volt, amikor a rendszer politikamentesítését az üzletre akarták bízni. Ezt nem fogadta el a társadalom, és az egészségügyi dolgozók sem.

Külföldi tapasztalatok alapján lehet látni, hogy az üzleti modell miképpen válogat a betegek között, és mibe kerül a „racionalitás”, ha megbomlik a nemzeti kockázatközösség rendszere.
– Ez de facto már megbomlott, de nem mindegy, hogy beletörődve ezt kodifikáljuk, vagy kifejezzük: ez nem jó így, és megpróbáljuk helyrehozni. Az üzleti modellben éppen azok a célok szenvednek csorbát, amelyek miatt prófétái bevezetnék. Persze az üzlet teljes körű kizárása, diabolizálása nem reális, és valójában súlyos képmutatás.

Egy pozitív kísérletet is említett...
– Ez az, hogy az állam átveszi a felügyeleti és koordináló funkcióknak azt a részét, amit eddig az önkormányzatok láttak valamiképpen el. De ahogy a piaci koordinálású rendszernek is vannak hátulütői, úgy az államinak is, amiket kompenzálni szükséges. Nagyon fontos, hogy az emberek megértsék, mi folyik. Jelenleg mintha a többség értené ezt. A legtöbb reform azonban nem azon bukik meg, hogy a politika nem jól végzi a dolgát, hanem hogy nem tudják végrehajtani. Nem mert nem megvalósítható, hanem mert mind az előkészítésben, mind a végrehajtásban, mind a konszolidációban megbukik az állam- és a szakigazgatás. Ez valójában nem azonos a politikával. Sok politikus azt hiszi, hogy ha keményen, határozottan lép fel, akkor majd menni fog. Sajnos nem, s ez nem szabotázs, hanem elégtelenség. A magyar igazgatás – a kormányzati szervektől egészen a kórházon belüli részekig – radikális javításra szorul. Ez elsősorban nem mennyiségi, hanem minőségi probléma. Rövid távon kiemelkedően jó szervezőmunkával lehet valamit javítani a helyzeten, de a hosszú távra is gondolni kell…

 



Ezek nagyon súlyos mondatok.
– Íróasztal mellett, parlamenti szobákban joggal gondolhatjuk azt, hogy lehet jól működő egészségügyi ellátást létrehozni állami, önkormányzati, piaci alapú rendszerben – ahol az állam szigorúan felügyel –, és lehet társadalombiztosítási rendszerben is. Az egyikben jobban érvényesül az igazságosság, de rosszabb a hatékonyság és magas a korrupciós szint, míg a másikban ez visszanyomható egy tűrhető mértékre, fokozható a hatékonyság, de az igazságosság nagyon sérül. Optimálisan működő rendszer nincsen. Nem elég az erő és az eltökéltség; szükség van a köz- és szakigazgatás, a kórházi szervezetek felkészültségére, alkalmasságára. Ebben még sok a teendő.

Elképelhető, hogy ezek az elképzelések azért nem valósulnak meg, mert helyi érdekeknek nem kedvez a változás?
– Inkább azt mondom, hogy mivel nem működik jól, meg lehet buktatni és látszatokat lehet teremteni. A zavar okait mindenki érdekeinek megfelelően tudja magyarázni. Mindenki tudja, hogy új rendre van szükség. Most az egészségpolitika sem magányos, a politika magas szinten segíti. Az önkormányzati emberek többsége is tartózkodóan viselkedik. A konstruktivitás mögött félelem, lojalitás, karrierizmus, kivárás, de józan megfontolás is éppen úgy ott állhat.
---- Oldal címe ----

 

Beszéljünk egy kicsit a felelősségről. A kórházak adósságállományát időről időre konszolidálni kell súlyos tízmilliárdokkal. Nem kellene a rendszerhibák emlegetése mellett feltenni azt a kérdést is, hogy helyi szinten mi történik, hogy állandóan újratermelődik az adósság?
– Sok mindentől függ, hogy hosszú távon igazolható-e az állami szerepvállalás. Arról meg vagyok győződve, hogy rövidtávon ez lehet az útja az ön által említett visszásság megszüntetésének. Mindenképpen tisztázni kell, hogy a deficitek állandó újra képződésének mik az okai, s hogy melyik kórháznál elsősorban mi. Sokféle lehet: a fenntartói hatásoktól a finanszírozás összetételén át a vezetői alkalmasságig bezárólag. Remélem, hogy az államnak lesz képessége megfelelően kontrollálni a rendszerét, miközben nem von el indokolatlanul hatásköröket és felelősséget a kórházaktól.

Oberfrank Ferenc kutatóorvos, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet ügyvezető igazgatója. Kutatási területe szerint az orvostudományi kutatás és ellátás szakmai, etikai kérdéseit vizsgálja.


Még interjú előtt a bizalom kérdéskörét feszegettük, arra célzott, ez nem egy termék, amit adunk, veszünk. Az orvosok közössége – akik a társadalom lelki-mentális, fizikai állapotáért „felelnek” – manapság nem a legbecsültebb. Unalmasnak hat, de igaz: a bizalmatlanság általánossá vált. Közben mentősök pózolgattak fotókon ájult emberek mellett és szülészek is kompromittálódtak. A hálapénzről most nem is szóltunk. Ebbe mindenki tönkremegy. Mit lehetne tenni ez ellen?
– Egymásra vagyunk utalva. Kölcsönösen sérültek vagyunk: az egészségügyiek és a társadalom is. Az emberek ilyen helyzetben különösen érzékenyek az ilyen extrém epizódokra. De amit riadtan láttunk e mentősök esetében, olyanná kezd válni a társadalom is. Amikor őket látjuk, magunkat látjuk. Hányan vannak, akik valójában ugyanígy viselkednek a nekik kiszolgáltatottakkal a maguk területén? A boltban, a bankban, az iskolában, az utakon, a tömegközlekedési eszközökön. Arra sincs mentség. Ha mi nem akarunk megváltozni, akkor egyre több mentős is ilyen lesz. Persze vannak alapvető értékek, amelyeket akár az életünk árán is tiszteletben kell tartanunk. És a mentősöktől a hősiességet is joggal elvárjuk. Az egészségügyben dolgozóknak ez adja meg a különleges ethoszát és felelősségét.

De hogyan építhető újra a bizalmi kapcsolat?
– Ez egy kemény, áldozatokat, „emberáldozatokat” is követelő szakasz, ami nélkül a bizalom visszanyerhetetlen. Olyan ez, mint amikor egy várat be kell venni, és tudjuk: akik elöl vannak, odavesznek. De ha bevesszük a várat, megmentettük az országot.

Úgy tűnik, hogy csak a rosszról tudunk beszélgetni. Mégis, ön személyesen hogyan áll a kérdéshez? Józan ésszel belátható időn belül – vagyis nem három generációnyi idő múlva – történhetnek-e olyan változások, amely után azt mondjuk, „igen, működik”? Sokkal nagyobb munkára van szükség, mint egyszerűen egy alrendszer megjavítása. Optimista?
– A túlerő ellen is nyerni lehet akkor, ha a hadvezér az élre áll és ugyanúgy kockáztatja az életét, mint azok, akiket a csatába hívott. A közvitézeknek kell a meggyőződés, hogy a vezető bátor, bölcs és tiszta. Amíg él ez a meggyőződés, addig jó esély van a sikerre. Így van ez az ország, az ágazat és a kórház esetében is. Talán lehetett volna óvatosabb utat is választani, de nem ez történt. Nagyobb a kockázat, de talán hamarabb lehet eredménye is. Eddig példátlan átalakításokba fogott bele a kormány. A sikerhez a fanatikus puritánok tisztasága is kell, különben a folyamat elbukik. Lehet, hogy a piszkos tizenkettőre is szükség van, de meg kell tisztulniuk a harc során. Ha ez nem így történik, akkor hazárdjátéknak fog bizonyulni.

Tehát? Ön optimista?
– Igen. Egyetlen elemző sem adott volna fikarcnyi esélyt sem a tizenkét ágrólszakadt apostolnak. Miért ne tanulhatnánk tőlük? Ha tévednék, akkor mindannyian nagyon sokat veszítünk.

hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - 3 db

A hozzászólások mutatása