A francia kulturális minisztérium friss elemzése szerint mindez továbbra is szorosan kapcsolódik az iskolai végzettség szintjéhez, és akárcsak az 1970-es években, a fogyasztásban élen járnak a felső szintű vezetők, káderek. Az Olivier Donnat, a minisztérium statisztikai intézetének szociológusa által jegyzett tanulmány a témáról eddig készített, esetenként több ezer ember kikérdezésén alapuló öt felmérés eredményein alapult: 1973, 1981, 1988, 1997 és 2008 adataiból vonta le a következtetéseket.

A kutató szerint négy fő tendencia rajzolódik ki. A leglátványosabb az, hogy az egész vizsgált időszak alatt folyamatosan nőtt az „audiovizuális fogyasztás”, így kialakult egyfajta képernyőkultúra. További irányzat a könyvek és a sajtó olvasásának visszaesése, egyidejűleg az amatőr tevékenységek (műkedvelő zenélés vagy színjátszás, festés, számítógépes alkotás) bővülése és a kulturális színhelyek látogatottságának növekedése – nevezetesen a színház és a mozi esetében, miközben a médiatékák, könyvtárak forgalma iránti érdeklődés 1997 óta stagnál.

Ami a kultúra közönségének társadalmi összetételét illeti, „a végzettség szintje és a kulturális életben való részvétel közötti összefüggés továbbra is erős” – szögezi le a tanulmány, amint a fogyasztók „hierarchiája” is változatlan: a kulturális fogyasztás mértékében a felsőfokú káderek megelőzik a középbeosztásúakat, majd az iparosok és a kereskedők következnek csaknem azonos szinten, végül a munkások és a földművesek zárják a sort. Az 1973 és 2008 közötti időszakra jellemző továbbá a kultúra fogyasztóinak mind magasabb átlagos életkora, ez az „öregedés” egyrészt az átlagéletkor növekedésével, másrészt azzal magyarázható, hogy a mai szeniorok, a háború után született baby boom nemzedék tagjai szívesebben vesznek részt kulturális eseményeken, és általában nőtt a kultúra iránti érdeklődésük.

Ugyancsak jelentős változás a kultúrafogyasztás „elnőiesedése”: a televízió intenzív fogyasztásának kivételével a kutató által tanulmányozott kulturális formák mindegyikében nőtt a nők részvétele. Bizonyos területek azonban megőrizték „férfias” jellegüket: főleg a férfiak olvasnak újságot, járnak rendszeresen moziba vagy rock- és dzsesszhangversenyekre. Ám több olyan időtöltés, amely az 1970-es években még inkább a férfiakat vonzotta, mint például a klasszikus zenei hangversenyek, a múzeumok és kiállítások látogatása, vagy a rendszeres könyvolvasás és a könyvtárak használata, ma már többségében a nőkre jellemző. Ez összefügg azzal, hogy ma a fiatalabb nemzedékekben a nők között több a diplomás, mint a férfiak sorában, és férfi kortársaiknál nagyobb arányban kaptak irodalmi vagy művészeti képzést.

A párizsi Le Monde „bársonyos kulturális forradalomként” jellemzi a tanulmányban jelzett átalakulást. Megjegyzi, hogy a statisztikusok az ilyesfajta felmérések során szinte kötéltáncossá alakulnak át, olyan kényes feladat a kulturális magatartások számszerűsítése, lebontása a fővárosra, a kisvárosokra, a vidéki és más körzetekre, a nemekre, a szakmákra – ám ez a munka deríti ki, kiknek hasznos a kultúra, demokratizálódik-e vagy sem, min változtatott az internet megjelenése.

Ami az utóbbit illeti, elsősorban a férfiak fogyasztására hatott, tizenéves koruktól kezdve egyre inkább felhagynak a könyvolvasással a videojátékok és az új technológiák kedvéért. A nemek között különbség terén valóságos törés észlelhető a „népi” közegben. Arra a kérdésre, hogy az elmúlt 12 hónapban elolvasott-e legalább egy könyvet, a francia munkásnők 71 százaléka válaszolt igennel 2008-ban (1973-ban 64 százalék), míg a munkásoknál 52 százalék (1973-ban 70 százalék).