Sok sebből vérzett a magyar foglalkoztatáspolitika

BL
Forrás: MTI
2012. április 14., szombat 14:13

A magyar foglalkoztatáspolitika 1990 és 2010 közötti alakulásáról készített tanulmánykötetet a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézete (MTA-KTI) és a foglalkoztatáspolitikai elemzésekkel is foglalkozó Budapest Intézet; a kötet elkészítését az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatta.

Nyomtatás

Az összeállítást elkészítő két intézet közös közleményében kiemeli: a foglalkoztatáspolitika elmúlt két évtizede nem sikertörténet. Ezt részben a feladatok nehézsége, részben a megoldásukra hivatott tágabb intézményrendszer és politikai berendezkedés magyarázza. Egészen a legutóbbi évekig ugyanis sem a szaktárca, sem a foglalkoztatás növelésének célja nem kapott jelentős súlyt a kormányzati stratégiában – vélekednek a szakértők a kötetben.

Több terület összefogása kellett volna

Az egymást követő kormányok és a gazdasági szakértők többsége is úgy gondolta, hogy „kinőhetjük a problémát”: a gazdasági növekedés automatikusan meghozza a foglalkoztatás növekedését is. A sikeres foglalkoztatáspolitikához a tanulmánykötet szerint arra lett volna szükség, hogy több terület – a bölcsődei férőhelyektől a bérlakásokon át a közösségi közlekedés támogatásáig – összehangoltan támogasson egy, a foglalkoztatás bővítése érdekében kidolgozott, és az egymást váltó kormányok által egyformán elfogadott kormányzati stratégiát.

A kötet írói felhívják a figyelmet arra, hogy a foglalkoztatáspolitika három fő területen segítheti a munkapiac működését: ösztönözheti a kereslet és a kínálat szerkezetének megfelelését, növelheti a béralkalmazkodás rugalmasságát, illetve csökkentheti a munkahelyek betöltésével, illetve a munkába állással együtt járó költségeket.

Van megoldás

A szaktárcák elsősorban a szerkezeti megfelelésre összpontosítottak, és nemzetközi tendenciát követve arra törekedtek, hogy a munkanélküliek ellátásában a segélyek helyett a munkavégző képességet javító, az álláskeresést ösztönző aktív munkaerő-piaci eszközök súlya növekedjen. Ezeknek a törekvéseknek a hatásosságát azonban erősen korlátozta az alapos hatásvizsgálatok hiánya. Ha készült is az új programokat megalapozó helyzetfelmérés, a hatásuk mérése és az ennek megfelelő korrekciók rendszerint elmaradtak – olvasható a kötetben.

Részletesen szó van arról is, mit lehet tenni a foglalkoztatás növelése érdekében. A szerzők szerint mindezek megvalósítása elsősorban nem a költségvetési források, hanem a kormányzati apparátus szakmai kapacitásai, illetve a politikai költségek frontján ütközhet akadályokba. Az előbbi korlát enyhíthető a kormányzaton kívüli szakemberek bevonásával, az utóbbi pedig kitartó egyeztetésekkel, amelyek során előbb-utóbb sikerülhet meggyőzni a főbb „ellenlábasokat”.

A belső szerkezetben a hiba

A kötetben felidézik, hogy a rendszerváltással együtt járó gazdasági visszaesés nyomán az 1990-es évek első felében a magyar munkapiacon drámai átalakulás zajlott: az 1996-os mélyponton az aktív korú népesség alig több mint 50 százaléka dolgozott, és a munkanélküliek több mint fele egy éven túl sem talált állást. Az ezt követő lassú javulás 2003-ig tartott: ettől kezdve a foglalkoztatottak aránya 57 százalék körül stagnált, egészen a globális pénzügyi válságig, ami újabb csökkenéssel járt.

A 2000-es évek végére a foglalkoztatás már megközelítette az 1989 előtti szintet. A gyenge magyar foglalkoztatási mutatók tehát nemigen magyarázhatók a kezdeti sokkal, vagy a külső konjunktúra kedvezőtlen alakulásával: az okokat inkább a belső szerkezeti torzulások között érdemes keresni.

Hatástalan kísérletek

Az utóbbi húsz évben több kísérlet történt a munkanélküliség csökkentésére, de az eddigi empirikus kutatások szerint ezek többsége hatástalan volt, vagy a munkanélküliség mellett a foglalkoztatást is csökkentette: a munkanélküliség nemcsak azért csökkent, mert a munkát keresők munkára találtak, hanem azért is, mert egyre többen nem is kerestek már munkát. A kínálat egyoldalú ösztönzésére hozott későbbi lépések sem jártak azonban sikerrel: a munkanélküli-ellátások összegének csökkentése, a gyed átmeneti eltörlése (a bölcsődei kapacitások növelése nélkül), a minimálbér-emelések, a gyes melletti munkavégzés engedélyezése nem növelte a foglalkoztatást, viszont hozzájárulhatott a szegénység növekedéséhez.

A közfoglalkoztatásról készült részletes hatásvizsgálatok azt mutatják, hogy az erre fordított kiadások növelése nem csökkenti, sőt kismértékben növelheti a tartós munkanélküliséget. A különféle bértámogatásokról, illetve a munkaadói járulékok csökkentéseinek hatásáról részletes kutatások hiányában csak feltételezhető (a munkakereslet és a bérek közötti kapcsolatot vizsgáló becslések alapján), hogy érdemben hozzájárulhattak a foglalkoztatás növekedéséhez, illetve fékezhették annak csökkenését – áll a kötetben.

Címkék

közmunka, válság, foglalkoztatás, gazdasági növekedés, álláskeresők, foglalkoztatáspolitika

Hozzászólások

KisPál 2012. április 15., 09:41

"A közfoglalkoztatásról készült részletes hatásvizsgálatok azt mutatják, hogy az erre fordított kiadások növelése kismértékben növelheti a tartós munkanélküliséget." Na ennyit a törpe csodafegyveréről.......
Az álláskeresésit meg levitte 3 hónapra,miközben 1,5év az átlag,mire valaki el tud helyezkedni.Akkor tessék mondani,hogy mennyi idő kell a fejletlenebb régiókban,mint Békés,Nyírség.....az újra elhelyezkedéshez???
Akkor bevezettek ingatlanadót,meg most adót akar kivetni a csekkre,meg a bankszámla tranzakcióra!De jó lesz! Mikor kiveszi a kényszermunkás a 37 ezrét,akkor fizethet.Azzal sem kérkednek,hogy a közmunkások tetemes része nem 8 órás,hanem 6 órás! Ez pedig havi nettó 35200Ft!Ebből is meg lehet élni retkek?
Meg arról sem beszélnek,hogy a kormányhivatalokban a takarító,portás,karbantartók egy tetemes része közmunkás.Az eddig ott rendes munkaidőben dolgozókat meg KIRÚGJÁK! Ez lenne a foglalkoztatás?
Szakadna rátok az uniós tyúkketrec!
Gyula 2012. április 14., szombat 19:47

Már megint a duma a szófosás,tessék már megmondani a munkaügyi kirendeltségeken(nem a munkaügyi központokban)dolgozók közül,hány embert tetszettek megkérdezni a szituról.Egyet sem,csak a kutatás az a mérvadó,ja meg a kis .......szom,meg a statisztika,a parasztvakítás, az megy.Adatok tömkelegét bele a dolgozók,és nem dolgozok(mert munkanélküliek)pofájába,úgy sem értik. A rendszerváltásnál volt egy normális foglalkoztatási törvény,indokolásokkal együtt kb50-60 oldal,na most tessék megnézni. Csak ezzel vágnám kupán a fogl.államtitkárt lesne a székről. Mindez Ausztriában lengén 24 oldal.
Orba- szájba járták 20 éven át a külföldi országokat tapasztalatszerzés céljából,oszt mi az eredménye? Ez.
Mich 2012. április 14., szombat 19:15

@gabriell

Te ugyanazt mondod mint a nyugati szélsőbal és zöldbal az 1970-es évek óta... és az egészet az állam hatalmi és bürokratikus, a meglétező munkaadókra való rátelepülésére építed... De körülbelül ez volt a szocializmusban, és (remélem) látod, hova vezetett...
nanehogymá! 2012. április 14., szombat 18:26

"Egészen a legutóbbi évekig ugyanis sem a szaktárca, sem a foglalkoztatás növelésének célja nem kapott jelentős súlyt a kormányzati stratégiában – vélekednek a szakértők a kötetben."

Ellenben most nyilván azt kap...csak hát ugyan mikor láthatnánk már valamit az egymillió új foglalkoztatott cél megvalósulásából???
gabriell 2012. április 14., szombat 18:23

Akkora dumák és körítések vannak a foglalkoztatáspolitika körül, pedig a foglalkoztatást lehetne növelni, gyorsan és hatékonyan azáltal:
1./ A heti törvényes munkaidőt lehetne csökkenteni 42 óráról 36 órára. Ez a csökkentés jelentősen hozzájárulhatna a foglalkoztatáshoz.
2./ A munkaügyi főfelügyelőség állandó ellenőrzéseket végezne a tulmunkákkal kapcsolatbna. Ugyanis, mig nyugaton csak az igazgató hozzájárulásával maradhat bennt valaki dolgozni, addig nálunk elvárják, hogy minden munkavállalaló még 1-2 órát rádolgozzon a törvényes munkaidejére. ha ezt drasztikusan visszanyesnék, akkor több munkatársra lenne szükség.
3./ Kötelezném a foglalkoztatókat, hogy a foglalkoztatásukban a részfoglalkozottak arányát növelni kell, ez egyrészt lehetővé tenné, hogy a kisgyerekes szülők és az idősőbbek kevesebbet dolgozzanak, ezzel másoknak is lehetőséget teremtenének a foglalkoztatásra.
Magyarországon dolgozzák időben a legtöbbet. Nem az egykucsos szja vezet a gazdaság kilábalásához, hanem a foglalkoztatás növelése, márpedig a foglalkoztatottságot úgy lehet növelni, ha nem egy szűk kisebbség hihetetlen sokat dolgozik és sokat keres, hanem többen dolgozzanak, akár kevesebbért. Ez összességében a társadalom mentális állapotán javítana és a javak elosztásának egyenlőbb formáját teremtené meg, ráadásul kevesebb embert kellene szociálisan kezhelni. Nálunk ehelyett nemhogy csökkentették, hanem növelték a törvényes munkaidőt.
Az összes egyéb segíthet, de hatása 5-10 év, ez az intézkedés pedig már rövid távon is megoldást jelentene. Nyilván a cégek költségei ezáltal növekednének, de csökkenteni lehetne a közterheket ezekkel a bővítésekkel egyenesarányban.
2012. április 14., szombat 17:53

Ez a munkanélküliség sajnos azóta is tart, és sajnos a 2010-ben ígért növekedés sem következett be. Az állás keresési támogatást 90 napra csökkentette a kormány, hol ott bizonyítható, hogy legalább 1 év kell ujabb állás elnyeréséhez.