Az „utálatos” fosszília, egy csőrtöredék, amely a 19. században Cambridge mellett végzett munkálatok során került napvilágra. A leletet a Dinosauria öregrend megalkotójaként ismert Sir Richard Owen (1804–1892) angol őslénykutató adományozta a londoni Természettudományi Múzeumnak. Pteroszauruszként azonosították, ám a fosszíliát a legutóbbi időkig senki sem vizsgálta meg alaposabban, míg David Martill, a Portsmouth-i Egyetem paleontológusa, valamint David Unwin, a Leicesteri Egyetem őslénykutatója most górcső alá nem vette. A töredékből rekonstruálták az egykorvolt pteroszauruszt, eszerint szárnyai fesztávolsága elérte a 7 métert - olvasható a BBC News internetes oldalán.

„Az első pteroszauruszok 215 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és viszonylag kicsik voltak, akkorák, mint egy varjú. A korai szárnyas gyíkok állkapcsában fogak sokasága sorakozott: az elülsők sokkal nagyobbak voltak, mint a hátsók” – magyarázta David Martill. A londoni természettudományi múzeum raktárából előkerült fosszília viszont arról tanúskodik, hogy a késő krétakorban a pteroszauruszok már nagyfokú változékonyságot mutattak, közülük két csoport tagjai elveszítették fogazatukat, valamint röpképtelenné váltak. A mostani felfedezésig a tudósok úgy gondolták, hogy a fogakkal rendelkező fajok viszont sokkal kisebbek voltak, szárnyaik fesztávolsága alig érhette el az 5 métert.

„Ez egy utálatos szerzet volt. A felső állkapcsának a töredéke került elő – az állközi csont (pramaxilla) fogmaradványokkal a fogmederben. Szerencsére egy foga is megmaradt, bár a korona letört, ennek átmérője 13 milliméter, ami nagynak számit egy pteroszaurusz esetében” – ismertette a leletet David Martill. A fogtöredékek alapján, valamint más késő krétakori fajokkal összevetve a leletet, a paleontológusok rekonstruálták a pteroszauruszt, amely a Coloborhynchus capito nevet kapta. Koponyája hossza a számítások szerint 75 centiméteres lehetett. Ez a legnagyobb fogas pteroszaurusz-egyed, amely valaha előkerült.

A pteroszauruszok (Pterosauria) – „szárnyas gyík” – repülő őshüllők rendje volt, amelyek a késő triász kortól a kréta időszak végéig éltek. A pteroszauruszok voltak az első gerincesek, amelyek szert tettek a repülés képességére. A korai fajoknak hosszú, fogakkal teli állkapcsa volt és hosszú farka, a későbbi formák esetében a farok jelentősen megrövidült, és voltak olyan fajok, amelyeknél a fogak is hiányoztak.