VOLT 2012

VOLT: fröccsözés a Faith No More basszgitárosával

Tresó T. Tibor, 2012. június 28., csütörtök 18:18, frissítve: péntek 12:48
Kedvenc kultikus zenésszel iszogatni és sztorizni hajnalig kellemes kihívás, még ha a sors egy tollvonással át is húzza a tervet. Billy Gould, a Faith No More basszistája hivatalos interjút nem adhat, így maradt a közös soproni kocsmatúra. Alapanyagnak ez sem utolsó, hát íme a beszámoló.

Viszonylag nyugodt arcát mutatta a soproni pályaudvar az első nap, szerda este kilenc körül. A kéregető punkok, úgy néz ki, kihalófélben vannak; alig pár tucat fesztiválozó lazított az állomás környékén, nyilván azok, akik a gyalult hajú Skrillex csörömpölésénél jobban díjazzák a fűben ücsörgős pezsgőzést.

A Faith No More basszusgitárosa, Billy Gould fél tízre érkezett Sopronba Bécsből, a teljes, 25 fős turnéstábot és a zenekar maradékát is az osztrák fővárosban hagyta. Bill a klasszikus turistafigurát hozza: nagyfater stílusú fekete bőrszandál (zoknit azért nem mert alá húzni), gurulós bőrönd, semmi sztárallűr. Jattolás, programismertetés. Két és fél órát próbált egy bécsi klubban az új a turnéstábbal, pénteken Sopron, majd még aznap éjjel indul tovább a Faith No More Belgrádba.

A kocsihoz menet rájövünk, annak is megvan az előnye, ha valakinek nem a közösségi portálokon indul a karrierje; a Diggin the Grave szerzőjét, a világ egyik legjobb rockzenekarának gitárosát konkrétan senki nem ismeri fel, és ez így is marad egészen hajnali háromig. A szállásról kijövet még gyorsan elintéz egy telefont, „a nejem hívott, építkezésünk, és a hivatalnokok rugóznak egy engedélyen, idióta bürokraták”.

Csúszik a fröccs és a sör – inkognitóban egy soproni belvárosi teraszon

Fotó: Borbély Tamás


Nem telik el fél óra, már a belvárosi Perkovátz-ház teraszán landolunk. Bill meglepő módon képben van a magyar történelemmel kapcsolatban, de a hűség városának sztorija még számára is új volt. Nagyszülei békéscsabai zsidó kivándorlók voltak, akiknek a vezetéknevét egy amerikai bevándorlási hivatalnok metszette meg Goldfingerről Gouldra. Miközben a spanyolok és a portugálok tapossák egymást az Eb-döntőbe jutásért, Billy Gould heves érdeklődést mutat a gulyásleves–szűzérmés lecsó menü iránt, erőspistával gazdagon. Mire végez a gulyáslevessel, Casillasék is hazaküldik a portugál nemzeti tizenegyet.

Szóba kerülnek a Faith No More eddigi magyar fellépései; a '97-es szigetes koncertet nagyon szerette annak ellenére, hogy utána fel is oszlottak. – Elegünk lett egymásból a hosszú turné alatt, ezért mentünk szét – fűzi hozzá magyarázatképp. Elárulja, hogy a FNM primadonnája a többség tippjével ellentétben nem Patton, hanem a dobos, Bordin, aki „legalább annyira hisztis, mint amennyire jó dobos”.

Billy Gould persze mindeközben élvezettel kortyolgat egy kis soproni kékfrankost, tetszik neki a vendéglátás szívélyes stílusa. És ekkor odalép az asztalunkhoz egy rajongó a sötétből, óvatosan kérdezi, hogy a fickó az-e, akire gondol. Gould teljes természetességgel pózol a fotóhoz, s közben már a viszkis rablóról érdeklődik: – Már szabadlábon van? Rajongok érte! Igazi székely zsivány, egyszer szívesen találkoznék vele!

A végére még az is kiderül, hogy a kamionnyi vágott virág és egy Axel névre hallgató majom, azaz a tételek, amiket a Faith No More különleges kívánságként a VOLT szervezőitől kért, blöff volt. – Kérdezték, mire lenne szükségünk. Gondoltuk, jó poén!

A többi rock and roll: koncert szerda este 22 órától a VOLT nagyszínpadán!

hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása