Csupasz templom, csupasz szív?

Szilágyi Bundi András

2011. október 27., csütörtök 09:51
A budapesti Piarista Központ Golda János, Mészáros Erzsébet és Kovács Zoltán tervezte rekonstrukciója nyerte a Philippe Rotthier Európai Építészeti Díját a hónap elején. Az esemény dicsőséges fejezete a magyar építészetnek, minden ízében mai építészeti koncepció valósult meg egy patinás belvárosi épületben, ami évtizedek óta húzódó száműzetés után nyújt otthont nem csak a piarista rendnek és gimnáziumának, de számos más intézménynek is.

Aki kiiktatja az építészetből az időt, eleve nem lehet szakrális. A minimalista épület ugyanis pont úgy nem öregszik, ahogy a panelház vagy a gipszkarton. Halott anyag. Matéria. Az ilyen épület ezért blöfföl: hiszen csak látszólag állandó, valójában folyamatos maintenance kell neki, piszkolódik, kopik, és ahogy elkezdődik a használat, pont olyan sivár lesz, mint a kettes metró burkolata. Ami egy templom esetében korántsem szerencsés. A vallás a meghalás és feltámadás, a romlás és megújulás tanát hirdeti, nem pedig a materiális állandóság hamis ideáját.

Mies van der Rohe: Német Pavilon, Barcelona, 1929
Mies van der Rohe: Német Pavilon, Barcelona, 1929

 

John Pawson, akit a minimalizmus atyaúristene névvel szoktak illetni, azt mondja, hogy egy ház, ami téglából épül, látható csomópontokkal, legyen bármilyen eszköztelen, már nem lehet minimalista. A minimalizmusban tehát az esztétikai elv és az anyagszerűség nincsenek túl baráti viszonyban, és az alkotók többsége is az elv mellett teszi le a voksát. Éppen ettől sokszor hideg, rideg, és a valóságban csakis fényképen mutat jól az eredmény. Ezekben a – másfajta – díszletekben a valós lakók éppoly idegenül mozognak, mint Marcsi néni szatyorral az óbudai panelház vasbeton kollonádja alatt. Előállítása ugyanolyan tetemes összegeket emészt fel, mint a hivalkodó posztmodern, s megépülte után ugyanolyan merev és alakíthatatlan struktúra, mint a dekonstruktív épület. Nem beszélve arról, hogy a minimalista sztár műve ugyanolyan trendi attrakció, mint volt tíz éve a dekonstruktivistáé. Befotózzák, ledíjazzák, viszontlátásra.


A templom sem más – ház

A minimalizmus által ivott bor egy nagyon is burzsoá tobzódás a menő technológiák, drága anyagok és a trendek világában. Világias. A látszatra puritán épületek alkotói pont olyan nagy arccal fejtik ki idealista elképzeléseiket, mint tették az általuk megtagadott posztmodern figurái. Lekezelik a spontán- és műépítészetet egyaránt, és bár gyepálják a tobzódó posztmodernt, ők sem kevésbé átlátszó ideológiák hívei. Sokan azon művészek közül, akikre a minimalisták legtöbbet hivatkoznak, épp ezen parasztvakítás miatt igyekeznek szabadulni ettől a bélyegtől, és sokkal inkább szeretik magukat a modern hagyomány egyszerű követőinek tekinteni.

Peter Zumthor: Szent Benedek-kápolna, Sumvitg
Peter Zumthor: Szent Benedek-kápolna, Sumvitg

Peter Zumthort sokan nevezik minimalistának, ő saját magát viszont a legkevésbé sem tekinti annak. Méltatói Heideggerrel való kapcsolatából indulnak ki, s Zumthor maga is heideggeri fogalmakat használ önvallomásaiban. Alkotói metódusának legfontosabb sarkköveként az élmény és érzelem kettősségét említi.

A redukció és az absztrakció nem ugyanaz a fogalom, ahogy a lecsupaszítás és az egyszerűség sem. A minimalista trend körmönfontságával szemben áll többek közt Zumthor Benedek-kápolnája, ami égésnyomaival, durva felületeivel, rusztikusságával már nem felel meg a pawsoni minimalizmus kritériumainak. Zumthor épületei gondolkodásra késztetnek, amíg a legtöbb minimalista olyan fotografikus hatásra törekszik, ami egy pillanat alatt befogadhatóvá teszi az épületet, és nem kevésbé jól fotózható lesz a trendi lapok számára. Filozófia kontra szofizmus – évezredes szembenállás az üres fecsegés és a logikus érvelés között.

A szakrális építészet helye, szerepe merőben átalakult. Az egyház már korántsem a legfőbb mecénás, és nem is építenek annyi templomot, mint akár száz éve. Ma már templomot sem építenek máshogy, mint bármely más házat. Az építész számára csak annyi a különbség, hogy a funkció felől megfogalmazódnak bizonyos liturgikus igények. Ezekre viszont sok esetben korántsem szakrális áhítattal, vallásos hevülettel tekint, hanem a modernizmus szikár, racionális hatáselemzésével, vagy ami ennél is rosszabb, egyszerű hatásvadászattal.

De mit is számít az építész hevülete, ha a megrendelő nem rendelkezik határozott elképzelésekkel… A kérdés az, hogy létrejön-e Isten csendje, és megfogalmazódik-e a Jelenlét misztériuma a díjnyertes Duna-parti kápolnában. Vagy csak egy jól fotózható, trendi teret kaptunk?

Címkék

Hozzászólások

  1. 2011. október 29., szombat 15:09
    Egy templom kritikájánál az esztétikai szempontoknál fontosabbak a spirituális szempontok, az ti. hogy a MA (is) ÉLŐ ISTEN a ma élő emberrel akarja közölni magát az Evangélium hirdetése által. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az a kereszténységből csak a kultúrát desztillálja ki, és nem törődik a lényegével a hittel. Egyetlen templom sem a múltnak épült, hanem a jelennek és a jövőnek!
  2. 2011. október 27., csütörtök 21:04
    Az épített terek egyszerű plebejus használójaként már rég feladtam, hogy meggyőzzem az építész barátaimat arról, hogy az embereknek terveznek és nem az önnön elégedettségüknek, ilyenformán lehet, néha többre is becsülhetnék az egyszerű lakót/imádkozót, mint a mű megértéséhez képzetlen, fejletlen, nevelendő anyag, izé.
    A személyes megnézés nélkül butaság volna részletes ítéletbe bonyolódni, de én a magam részéről nem éreztem magam profánul a régi templomban, a víkendszékeken kívül nekem klappoltak a dolgok, jó volt a tágas szentély is, nem utolsósorban nem törölte el tökéletesen az Egyetemi Színpad emlékét, ami egy nem feltétlenül törlendő emléke a helyiség múltjának.
    Furcsán árva az oltárkép ott egész hátul, érdekes a dobogó, bár szentélynek nem érzem. Azért a piaristáknál mindég volt egy-két (sajnos nem több) karizmatikus ember, aki jelenlétével életre kelti a teret. Remélem, így lesz ezután is.
  3. 2011. október 27., csütörtök 20:06
    Kedves András!
    Butaság, hogy nem tartották meg a Mária-tiszteletet, mert bár kidobták a Mária-szobrot, de a nevének a rövidítése úgyis ott van a címerbe', az meg ugyanannyit ér. Ne kritizálja Pawson hitvallását az építészeti stílusról, mer' amúgy ő jó arc.
    Ha idegbajt kap a diákkori kápolnája kávézósításán, akkor oktondi barokkimádó lehet csak, és mint ilyen, - dictum est - oktondi.
    Egyébként is, a kápolna összehasonlíthatatlanul világosabb és használhatóbb, amióta az ortodox világossárga helyett posztzsinati elefántcsontfehér lett.
    Tóth Szilárd
    vörösinges kapitány
  4. 2011. október 27., csütörtök 16:29
    Szerzőnk úgy tűnik, inkább a stukkerét használja, mint az eszét. Miközben a minimalizmusról szóló mondatokkal nagy vonalakban egyet lehet érteni, a felhozott példák sántítanak. A piarista kápolna nem minimalista, hiszen ahhoz jóval radikálisabbnak kellene lennie, fehérben, geometrikusan. A Szűz Mária-tisztelet számonkérni a Mária-monogramot paizsán viselő renden aligha jogos, ahogy a barokkos-esetlen Máriákat és a öreges-vidékies naiv Máriatiszteletet számonkérni a főváros közepén fiatalokkal foglalkozó intézményen éppúgy.
    A kápolna berendezését sem sikerült megértenie szerzőnek, hiszen az új liturgikus tér kiválóan megfelel diákmisék, évfolyammisék, kiscsoportok együttlétére, és tisztasága, világos volta bizony sokkal jobban megfelel a II. Vatikáni Zsinat szellemének, mint a korábbi - kényszerszülte - elrendezés.
    Még a szerző Pawson-bírálata is megérne pár szót: kevés tervező van, akire kevésbé igaz a divatkövetés, aki például - John Pawson - huzamos időre bevonulna egy monostorba, hogy a rendházat a lehető legpontosabban a rend igényei szerint alakítsa.
    Általában is szakítani kellene azzal a bigott felfogással, hogy ami régi, például barokk, az szükségszerűen jó. A Pawson-vezette pannonhalmi átalakítás remélhetőleg elvezet oda, hogy az ezeréves monostor visszatérjen ahhoz az egyszerűséghez, ami Szent Benedek eredeti elgondolásában szerepel.
    Még tucatnyi vitatható kijelentést olvashatunk, például: "Aki kiiktatja az építészetből az időt, eleve nem lehet szakrális". talán éppen fordítva, aki átmeneti divatokat kerdet, az válik profánná. Az időtlen, a letisztult nagyon is szakrális lehet. Az a kijelentés pedig, hogy "Ma már templomot sem építenek máshogy, mint bármely más házat. Az építész számára csak annyi a különbség, hogy a funkció felől megfogalmazódnak bizonyos liturgikus igények." bántóan sommás. Török Ferenctől Balázs Mihályon át Fejérdyig; Vadász Györgytől Csetéig számtalan ellenpélda hozható fel.
    Csanády Pál
    A Metszet c. folyóirat főszerkesztője,
    A "Szent helyek" című kiállítás (2010, Shanghai) kurátora

Új hozzászólás írása

Hozzászólás elküldéséhez előbb be kell jelentkeznie!

Hirdetés

Grund

Egy önjelölt lámparestaurátor

Egy önjelölt lámparestaurátor

2011. november 15., kedd 16:10

Harmath Lászlót múlni nem akaró szenvedély kerítette hatalmába vagy húsz éve, azóta háború előtti lámpákat kelt új életre. A porlepte, csúfnak tűnő torzókban azonnal meglátja a szépet. Tovább

A költő saját kérdéseire felelt

A költő saját kérdéseire felelt

2011. november 09., szerda 13:55

Tomaso Kemeny olasz-magyar költő első magyar nyelvű verseskötetének bemutatója elszalasztott lehetőséggé vált. Szkárosi Endre és Szőcs Géza sem vitte túlzásba a tíz éves korában elszármazott Kemeny faggatását. Tovább

Azok a gyönyörű Commodore 64-ek

Azok a gyönyörű Commodore 64-ek

2011. november 09., szerda 12:30

Időutazás a nyolcvanas évekbe, amikor ugyan még Kádár volt a rendszergazda, de már egyre inkább minden a computerekről szólt. Kis Róbert ősszámítógépeket gyűjt. Tovább

Ez a könyv is csak úgy lett…

Ez a könyv is csak úgy lett…

2011. november 04., péntek 09:23

Mi döntjük el, hol játszódik, mikor játszódik és miről szól. De Bodor Ádám azért megint rajzolt hozzá ezt-azt. Tovább

Dizájn

„Szolidan vagyok vagány”

2011. november 04., péntek 08:00

Dizájnboltos sorozatunk mellett útjára indítunk egy másik sorozatot is, amelyben fiatal magyar divattervezőket mutatunk be. Illéssy Lenkére, az ille-olla tervezőjére esett első körben a választásunk. Tovább

/