A fényekre senki sem kíváncsi

Gazda Albert, 2016. február 1., hétfő 17:24, frissítve: csütörtök 22:47
Youtube

Vagy nyomor, vagy romantika. Kárpátalja e szerint a két képlet szerint jelenik meg az utóbbi években a magyarországi médiában. Pedig mennyi minden van még ezeken kívül is.

Néhány héttel ezelőtt leveleztem egy másik lapnál dolgozó barátommal erről a témáról. Azt írtam neki, hogy mióta kitört a háború Kelet-Ukrajnában, és ennek köszönhetően elkezdte kicsit érdekelni ez a vidék az iránta korábban nem igazán érdeklődő újságokat is – Kárpátalja mindig eltörpült Erdély, a Felvidék és a Vajdaság mellett, és aligha örül annak, ami miatt most jobban látszik –, azóta se szeri, se száma a rettentő állapotokat ábrázoló riportoknak. Melyekből úgy tűnhet, mintha az az egyébként valóban sok vészt és nyavalyát átélt vidék tökéletesen élhetetlen lenne.

Tényleg nem könnyű ott, de akkor sem esik mindig az eső, és nem ér mindig térdig a sár, fejtegettem, sőt ott sem kénytelen mindenki havi tízezer forintból vagy konkrétan a semmiből tengődni reménytelenül. Hanem ezzel szemben ott is úgy kelnek fel reggel az emberek közül sokan, hogy van életük, vannak reményeik, dolgoznak, esznek-isznak, kávéznak, kocsmába mennek, este tévéznek, de akár korcsolyázni is eljárnak a téli műjégre a városközpontba. Legalábbis a fiatalok. A gyönyörűen csillogó karácsonyi-újévi fenyő mellé. Amely egyébként sokkal szebb most, mint amilyen szép régen volt.

Ez az amatőr videó néhány héttel ezelőtt készült Técsőn, a szülővárosomban, most találtam rá az interneten.

Az élet másik oldaláról szól, mint látható. Az életnek arról az oldaláról, ahol vannak fények is. Arról az oldaláról, amely pontosan ugyanígy nézne ki szinte bárhol a világon, ahol telente esik olykor a hó.

Ahova nem úgy megyünk, mintha valami rezervátumba mennénk, rácsodálkozni, hogy nahát, hogy a bánatba lehet így élni. Meg hogy iszonyú, mi megy arra, el sem hiszitek, és milyen nagyszerű, hogy mégis mennyire barátságosak az emberek, és húha, magyarul is de szépen beszélnek még mindig.

Kárpátalja ugyanis nem rezervátum.

Természetesen ez a kis videó is csak egy egészen vékony szeletét mutatja meg a valóságnak. De ez a szeletnyi valóság szerintem ugyanúgy része az egésznek, mint a munkácsi vár és a Vereckei-hágó, vagy éppen a málló vakolatú, fűtetlen házaikban valahogy-akárhogy túlélni próbáló sokgyermekes családok és a friss katonasírok.

Se nem nyomor, se nem romantika. Tényleg rengeteg minden van ezeken kívül is.

G-Közép
Turistahordák, szevasztok!
Gazda Albert
Budapest feltámadt, él, és ez így is marad.
Tollhegyen
Sógorgondok
Pilhál György
A migránsok? Azok közben jönnek. De ez nem illúzió…
Cinkos, aki néma
Európa új bal és jobb arca
Puzsér Róbert
Nem csak az osztrákoknak – egy nap nekünk, magyaroknak is a konszenzus útjára kell lépnünk.
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása