Bowie

Gazda Albert, 2016. január 11., hétfő 15:45, frissítve: hétfő 22:37

Minden idők legnagyobb rockzenészeinek egyike ment most el csendben.

Csendben? Az életéből sokáig performanszt csinált, de a halálából nem. Pedig kevesen voltak zajosabbak nála. Na nem úgy, hogy bármikor is dübörgött volna száznegyven decibellel. Hanem úgy, hogy mindent ki- és megpróbált. A zenében is, egyébként is. Stílusokat is, dolgokat is. Olyanokat, amikért érdemes élni, és olyanokat, amikbe bele lehet halni.

Ő azonban nem halt bele. Úgy legalábbis nem, ahogy hasonlóan szertelen-szabad kortársai-elődjei-utódjai közül sokan. 69 évet élt, utolsó lemeze múlt pénteken, a születésnapján jelent meg. Másfél éven át küzdött a rákkal – amiről senki sem tudott –, megvárta, míg minden kikerekedik az utolsó mű körül.

A Blackstarról is szó van sok helyütt, de emellett bármerre nézek, mindenhol régi dalait veszik elő.

Nem véletlenül: David Bowie-ba a Space Oddity és a Ziggy Stardust miatt kellett és lehetett belezúgni annak idején. Nem jelenidőben, ahhoz én is fiatal volnék, az évtizednyi csúszás azonban belefért. Akár több is: ezek a lemezek ma is frissek, kor- és portalanok.

Mégis az volt a jó benne, hogy okosan öregedett. Hogy rengeteget változott. Fel sem merült, hogy önmaga emlékművévé merevedjen, tele volt ötletekkel, képes volt meglepetésekre a legvégéig. Felnőtteknek csinált zenét. Szerencsére: hisz mi is felnőttek lettünk, és a mi időnk is múlik. Mindenesetre az utolsó előtti lemez – a 2013-as The Next Day – semmivel sem volt kevésbé sűrű és izgalmas, mint az elsők meg a közbülsők bármelyike.

De máshogy szól így már a címadó dal refrénje:

Here I am
Not quite dying
My body left to rot in a hollow tree
Its branches throwing shadows
On the gallows for me
And the next day
And the next
And another day

Jó, hogy láttam Bowie-t 1997-ben a Szigeten. Az meg vicces, hogy nemrég néztük meg A tökéletes trükk című 2006-os Christopher Nolan-filmet, és nem ismertem fel őt Nikola Tesla szerepében.

Hát ez van. Kicsit talán sok lett a pátosz ebben a szövegben. Pedig ha valaminek nemigen volt köze Bowie-hoz, az a pátosz. A teatralitás nem pátosz. Mindegy, nincs mit tenni, mindig ez van, mikor elmegy valaki, aki fontos volt, s az is maradt.

Minden idők legnagyobb rockzenészeinek egyike ment el az imént, és nem csinált performanszt a halálából, írtam fentebb. Nem beszélt róla, nem adott interjúkat, hallgatott. Csak épp készített közben egy lemezt. Az életről, ami volt, az egészről, és a halálról, ami jön, és nem lehet megállítani. Hallgassuk akkor a Blackstart tovább.

hirdetés
G-Közép
A rezsidémon visszatér
Gazda Albert
A nyavalyás Brüsszel mostanában szót sem szól, a rezsidémon szunnyadozik, dobáljuk meg kaviccsal.
Betűpörkölt
Ócskavas a levelek között
Tompos Ádám
Hulek Károly nem keresett valami sokat, ezért fémhulladékokat gyűjtött.
Cinkos, aki néma
A magzat védelmében
Puzsér Róbert
Számomra a napnál világosabb, hogy az abortusz gyilkosság. Csakhogy nem vagyok fanatikus.
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 11:32
  2. 11:31
  3. 11:20
  4. 11:13
  5. 11:12
  6. 11:03
  7. 10:53
  8. 10:50
  9. 10:41
  10. 10:30
  11. 10:30
  12. 10:18
  13. 10:06
  14. 10:06
  15. 09:53
  16. 09:45
  17. 09:45
  18. 09:33
  19. 09:25
  20. 09:14
  21. 09:10
  22. 09:09
  23. 09:05
  24. 08:56
  25. 08:45
  26. 08:43
  27. 08:35
  28. 08:27
  29. 08:16
  30. 08:06
  31. 08:00
  32. 07:56
  33. 07:28
  34. 07:01
  35. 06:29
  36. 00:20
  37. 00:01
  38. 22:50
  39. 22:37
  40. 22:36
  41. 22:32
  42. 22:29
  43. 22:29
  44. 22:15
  45. 22:13
  46. 21:59
  47. 21:45
  48. 21:39
  49. 21:37
  50. 21:27
hirdetés

Hozzászólások - 2 db

A hozzászólások mutatása