Bowie

Gazda Albert, 2016. január 11., hétfő 15:45, frissítve: hétfő 22:37

Minden idők legnagyobb rockzenészeinek egyike ment most el csendben.

Csendben? Az életéből sokáig performanszt csinált, de a halálából nem. Pedig kevesen voltak zajosabbak nála. Na nem úgy, hogy bármikor is dübörgött volna száznegyven decibellel. Hanem úgy, hogy mindent ki- és megpróbált. A zenében is, egyébként is. Stílusokat is, dolgokat is. Olyanokat, amikért érdemes élni, és olyanokat, amikbe bele lehet halni.

Ő azonban nem halt bele. Úgy legalábbis nem, ahogy hasonlóan szertelen-szabad kortársai-elődjei-utódjai közül sokan. 69 évet élt, utolsó lemeze múlt pénteken, a születésnapján jelent meg. Másfél éven át küzdött a rákkal – amiről senki sem tudott –, megvárta, míg minden kikerekedik az utolsó mű körül.

A Blackstarról is szó van sok helyütt, de emellett bármerre nézek, mindenhol régi dalait veszik elő.

Nem véletlenül: David Bowie-ba a Space Oddity és a Ziggy Stardust miatt kellett és lehetett belezúgni annak idején. Nem jelenidőben, ahhoz én is fiatal volnék, az évtizednyi csúszás azonban belefért. Akár több is: ezek a lemezek ma is frissek, kor- és portalanok.

Mégis az volt a jó benne, hogy okosan öregedett. Hogy rengeteget változott. Fel sem merült, hogy önmaga emlékművévé merevedjen, tele volt ötletekkel, képes volt meglepetésekre a legvégéig. Felnőtteknek csinált zenét. Szerencsére: hisz mi is felnőttek lettünk, és a mi időnk is múlik. Mindenesetre az utolsó előtti lemez – a 2013-as The Next Day – semmivel sem volt kevésbé sűrű és izgalmas, mint az elsők meg a közbülsők bármelyike.

De máshogy szól így már a címadó dal refrénje:

Here I am
Not quite dying
My body left to rot in a hollow tree
Its branches throwing shadows
On the gallows for me
And the next day
And the next
And another day

Jó, hogy láttam Bowie-t 1997-ben a Szigeten. Az meg vicces, hogy nemrég néztük meg A tökéletes trükk című 2006-os Christopher Nolan-filmet, és nem ismertem fel őt Nikola Tesla szerepében.

Hát ez van. Kicsit talán sok lett a pátosz ebben a szövegben. Pedig ha valaminek nemigen volt köze Bowie-hoz, az a pátosz. A teatralitás nem pátosz. Mindegy, nincs mit tenni, mindig ez van, mikor elmegy valaki, aki fontos volt, s az is maradt.

Minden idők legnagyobb rockzenészeinek egyike ment el az imént, és nem csinált performanszt a halálából, írtam fentebb. Nem beszélt róla, nem adott interjúkat, hallgatott. Csak épp készített közben egy lemezt. Az életről, ami volt, az egészről, és a halálról, ami jön, és nem lehet megállítani. Hallgassuk akkor a Blackstart tovább.

G-Közép
Lehet schiffertelen a politika?
Gazda Albert
Alternatív politikából kormányzóképes erő – ad absurdum: váltópárt – Magyarországon nem épülhet.
Tollhegyen
A választó memóriája
Pilhál György
Egy ideje már a kritikusabb kormánydrukkerek, a Fidesz B közép is be-beszól: „Nem erről volt szó, fiúk!”
G-Közép
Mi a különbség Vona Gábor és Orbán Viktor között?
Gazda Albert
Ahhoz, hogy valami helyzetben maradjon, értenie kell a világot és a világ változásait.
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés

Hozzászólások - 2 db

A hozzászólások mutatása