Bowie

Gazda Albert, 2016. január 11., hétfő 15:45, frissítve: hétfő 22:37

Minden idők legnagyobb rockzenészeinek egyike ment most el csendben.

Csendben? Az életéből sokáig performanszt csinált, de a halálából nem. Pedig kevesen voltak zajosabbak nála. Na nem úgy, hogy bármikor is dübörgött volna száznegyven decibellel. Hanem úgy, hogy mindent ki- és megpróbált. A zenében is, egyébként is. Stílusokat is, dolgokat is. Olyanokat, amikért érdemes élni, és olyanokat, amikbe bele lehet halni.

Ő azonban nem halt bele. Úgy legalábbis nem, ahogy hasonlóan szertelen-szabad kortársai-elődjei-utódjai közül sokan. 69 évet élt, utolsó lemeze múlt pénteken, a születésnapján jelent meg. Másfél éven át küzdött a rákkal – amiről senki sem tudott –, megvárta, míg minden kikerekedik az utolsó mű körül.

A Blackstarról is szó van sok helyütt, de emellett bármerre nézek, mindenhol régi dalait veszik elő.

Nem véletlenül: David Bowie-ba a Space Oddity és a Ziggy Stardust miatt kellett és lehetett belezúgni annak idején. Nem jelenidőben, ahhoz én is fiatal volnék, az évtizednyi csúszás azonban belefért. Akár több is: ezek a lemezek ma is frissek, kor- és portalanok.

Mégis az volt a jó benne, hogy okosan öregedett. Hogy rengeteget változott. Fel sem merült, hogy önmaga emlékművévé merevedjen, tele volt ötletekkel, képes volt meglepetésekre a legvégéig. Felnőtteknek csinált zenét. Szerencsére: hisz mi is felnőttek lettünk, és a mi időnk is múlik. Mindenesetre az utolsó előtti lemez – a 2013-as The Next Day – semmivel sem volt kevésbé sűrű és izgalmas, mint az elsők meg a közbülsők bármelyike.

De máshogy szól így már a címadó dal refrénje:

Here I am
Not quite dying
My body left to rot in a hollow tree
Its branches throwing shadows
On the gallows for me
And the next day
And the next
And another day

Jó, hogy láttam Bowie-t 1997-ben a Szigeten. Az meg vicces, hogy nemrég néztük meg A tökéletes trükk című 2006-os Christopher Nolan-filmet, és nem ismertem fel őt Nikola Tesla szerepében.

Hát ez van. Kicsit talán sok lett a pátosz ebben a szövegben. Pedig ha valaminek nemigen volt köze Bowie-hoz, az a pátosz. A teatralitás nem pátosz. Mindegy, nincs mit tenni, mindig ez van, mikor elmegy valaki, aki fontos volt, s az is maradt.

Minden idők legnagyobb rockzenészeinek egyike ment el az imént, és nem csinált performanszt a halálából, írtam fentebb. Nem beszélt róla, nem adott interjúkat, hallgatott. Csak épp készített közben egy lemezt. Az életről, ami volt, az egészről, és a halálról, ami jön, és nem lehet megállítani. Hallgassuk akkor a Blackstart tovább.

G-Közép
10 dolog, ami fontosabb, mint a Bayer-botrány
Gazda Albert
Akkor most lassítsunk picit. Akár meg is torpanhatunk egy pillanatra.
Fabula rasa
Egy népszerűtlen populista
Ugró Miklós
Politikusok népszerűségi listáit böngészni szórakoztató, de kevés gyakorlati haszonnal járó időtöltés.
G-Közép
Mindent vissza!
Gazda Albert
A kitüntető tudta, hogy van a döntésében trollkodás- és provokációfaktor, és most elégedett lehet.
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - 2 db

A hozzászólások mutatása