Bowie

Gazda Albert, 2016. január 11., hétfő 15:45, frissítve: hétfő 22:37

Minden idők legnagyobb rockzenészeinek egyike ment most el csendben.

Csendben? Az életéből sokáig performanszt csinált, de a halálából nem. Pedig kevesen voltak zajosabbak nála. Na nem úgy, hogy bármikor is dübörgött volna száznegyven decibellel. Hanem úgy, hogy mindent ki- és megpróbált. A zenében is, egyébként is. Stílusokat is, dolgokat is. Olyanokat, amikért érdemes élni, és olyanokat, amikbe bele lehet halni.

Ő azonban nem halt bele. Úgy legalábbis nem, ahogy hasonlóan szertelen-szabad kortársai-elődjei-utódjai közül sokan. 69 évet élt, utolsó lemeze múlt pénteken, a születésnapján jelent meg. Másfél éven át küzdött a rákkal – amiről senki sem tudott –, megvárta, míg minden kikerekedik az utolsó mű körül.

A Blackstarról is szó van sok helyütt, de emellett bármerre nézek, mindenhol régi dalait veszik elő.

Nem véletlenül: David Bowie-ba a Space Oddity és a Ziggy Stardust miatt kellett és lehetett belezúgni annak idején. Nem jelenidőben, ahhoz én is fiatal volnék, az évtizednyi csúszás azonban belefért. Akár több is: ezek a lemezek ma is frissek, kor- és portalanok.

Mégis az volt a jó benne, hogy okosan öregedett. Hogy rengeteget változott. Fel sem merült, hogy önmaga emlékművévé merevedjen, tele volt ötletekkel, képes volt meglepetésekre a legvégéig. Felnőtteknek csinált zenét. Szerencsére: hisz mi is felnőttek lettünk, és a mi időnk is múlik. Mindenesetre az utolsó előtti lemez – a 2013-as The Next Day – semmivel sem volt kevésbé sűrű és izgalmas, mint az elsők meg a közbülsők bármelyike.

De máshogy szól így már a címadó dal refrénje:

Here I am
Not quite dying
My body left to rot in a hollow tree
Its branches throwing shadows
On the gallows for me
And the next day
And the next
And another day

Jó, hogy láttam Bowie-t 1997-ben a Szigeten. Az meg vicces, hogy nemrég néztük meg A tökéletes trükk című 2006-os Christopher Nolan-filmet, és nem ismertem fel őt Nikola Tesla szerepében.

Hát ez van. Kicsit talán sok lett a pátosz ebben a szövegben. Pedig ha valaminek nemigen volt köze Bowie-hoz, az a pátosz. A teatralitás nem pátosz. Mindegy, nincs mit tenni, mindig ez van, mikor elmegy valaki, aki fontos volt, s az is maradt.

Minden idők legnagyobb rockzenészeinek egyike ment el az imént, és nem csinált performanszt a halálából, írtam fentebb. Nem beszélt róla, nem adott interjúkat, hallgatott. Csak épp készített közben egy lemezt. Az életről, ami volt, az egészről, és a halálról, ami jön, és nem lehet megállítani. Hallgassuk akkor a Blackstart tovább.

G-Közép
Orbán Viktor sem menthette meg Nagy-Britanniát!
Gazda Albert
Nem mindegy, mikor, mivel, hogyan kampányolsz, mert saját politikai sorsodnál sokkal több múlhat rajta.
Tollhegyen
Havi ötmillió fixszel viccelt
Pilhál György
Vajon föl tudja-e dolgozni hagymázas vágyainak csődjét Tátrai Miklós egykori fővagyonkezelő?
Cinkos, aki néma
A játék és a nemzet
Puzsér Róbert
A gyűlölködők nem aljas emberek, hanem a huszadik század súlyosan traumatizált áldozatai.
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - 2 db

A hozzászólások mutatása