Hagyjuk már békén a Fideszt!

Gazda Albert, 2017. január 6., péntek 11:02, frissítve: péntek 11:13
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet

Beköszöntött 2017, újabb naptári évnek örvendhet a folyamatos Fidesz-kormányzás. Sokan nem is emlékezhetnek, milyen volt, amikor még nem Orbán Viktor uralkodott a mi hazánkban. Ők annyira fiatalok, hogy már ebbe a királyságba nőttek bele.

A kedvükért is mondom: soha semmi nem tart örökké, ráadásul a magyar miniszterelnök hosszú pályafutásának is voltak nehezebb időszakai. Igen, ez a legendás karrier kis híján kétszer is szilánkokra hasadt, mégpedig 1994-ben és 2006-ban. Idetartozik, hogy 2002-ben szenvedte el legváratlanabb választási vereségét – de nem a legbrutálisabbat, az a 2006-os volt –, viszont erősebben-izmosabban jött ki a pofonból, mint valaha.

Voltaképpen az a fiaskó tette őt azzá, ami lett.

Addig is tudta: olyan politika nincs, amely saját történetek nélkül életképes lenne, onnantól azonban a márkaépítés is legalább ennyire fontos szerepet kapott. Majdnem annyira fontosat, mint a pillanat uralásához kellő eszközrendszer megtervezése és megszervezése, értve ez alatt a mozgósítás szisztémájának kidolgozását éppúgy, mint a 100:0 arányú médiaegyensúly megteremtéséhez szükséges első, második, harmadik és sokadik lépéseket.

Két idézetem van a témához. Az egyik Schiffer Andrástól, az LMP egykori társelnökétől-frontemberétől származik, aki a hagyjuk már békén a Fideszt, foglalkozzunk magunkkal mottó jegyében ilyeneket mondott a HVG-nek: „A szakpolitika a vége valaminek. Először az jön, hogy van-e saját emberképe egy politikai erőnek. Az elmúlt 25 év két felvázolt emberképe, az alattvaló és az öngondoskodó ember helyett fel lehet vázolni a közösségért felelősséget viselni tudó ember képét. […] Fel kell felvázolni egy olyan Magyarország-képet, amelyben tudással, kreativitással lehet boldogulni – szerintem ez adhat olyan ellenajánlatot, amely alternatíva lehet egy orbáni Magyarország-képpel szemben.”

A másik idézet a Kreatív magazinból való, amely a maga tréfás módján listát állított össze a legmenőbb hazai márkákról. És a BKV meg a Fornetti között elhelyezte Orbán Viktort, felvetve az alábbiakat: „Mi tudna egy meghatározó márka egyértelműbb ismertetőjele lenni, mint hogy minden kihívója hozzá méri magát? Mi volna meghatározóbb annál, hogy valaki legalább egy évtizede tematizálja egy ország teljes közéletét? És mi mutatná jobban egy márka sajátos erősségét, mint hogy időről időre lényeges beltartalmi elemeit lehet kicserélni, eldobni anélkül, hogy a márka követőit ez egy picit is elbizonytalanítaná?”

A mai magyar politikában sem másik erős és hatékony történet, sem másik márka nincs. Ami volt, elkopott, tönkrement. A történetek addig ütnek, amíg hiteles szereplők mesélik őket. A márkák sem maradhatnak topon anélkül, hogy elismernénk értékeiket.

Innentől két irányból kell megközelítenünk vizsgálódásunk tárgyát. A parlamenten belüli – ám hatalmon kívüli – politikai képződmények sorsgörbéje nem egyforma. A létező baloldal szavatossági ideje lejárt. Slussz, passz. Kampec. Az MSZP is márka volt, de akiknek vigyázniuk kellett volna rá, gondozniuk, frissíteniük, szidolozniuk, új tartalmakkal megtölteniük, nem figyeltek. Nem voltak tehetségesek. Ugyanez még igazabb az SZDSZ-re – talán vannak, akik nem felejtették még el a múlt ködébe veszett rendszerváltó formációt.

A Jobbikkal más a helyzet. Vona Gáboréknak most is van történetük. De az éppen erjed. Nehézségekbe ütközik folytatni. Az első fejezetek ugyanis szubkulturális gettóba zárták szerzőiket. Volt ezekben spiritusz, sőt közösségteremtő erő is. De a közösség – hogy is mondjam finoman – nem volt mindig rokonszenves a szépre-jóra vágyó tömegek számára. Vona Gábor felismerte a korlátokat, megpróbálta ellopni a Jobbik lelkét. A küzdelem ez idő szerint kétesélyesnek titulálható. Nem sokat segít benne, hogy néha úgy tűnik: Orbán Viktor hamarabb tudja, hogy mit fog tenni Vona Gábor, mint a Jobbik-elnök maga. Ezzel együtt igaz: az utóbbi évek egyetlen nem szőröstül-bőröstül reagáló típusú politikáját a Jobbik viszi.

Schiffer Andrásnak egyébként abszolút igaza van: fel kellene vázolni a közösségért felelősséget viselni tudó ember képét. A Fidesz korábban azt állította – most is hajtogatja, ha eszébe jut –, hogy az ő sztorija is erről szól. Időközben azonban kiderült, hogy nem mondott igazat. A Fidesz a Habony Árpádok, Mészáros Lőrincek, Rogán Antalok képét vázolta fel. A márka leglényegesebb beltartalmi elemeit kicserélték.

Úgyhogy nem kizárt, hogy az értelmes üzenetekre várakozó népek – a bizonytalan, választani sehogy sem képes szavazópolgárok – konkrétan ilyesmire várnak. Hogy kiderüljön: mégis van a politikában harmadik út. Bizony, az új történeteket valakinek tudnia kellene megírni és elmesélni. Muszáj lesz ezzel érdemben, mélyebben foglalkozni. Hogy legalább nagyjából készen legyünk, mire az óra körbejár, és az inga visszaleng.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 06.

hirdetés
G-Közép
Lopjunk el 23 000 000 forintot méterenként!
Gazda Albert
Tartható vagy tiszavirág-életű lesz-e a négyes metrós rekord?
Betűpörkölt
A diótörő hatalma
Tompos Ádám
Sokan szerették volna, ha fény derül Kemény János módszerére, a kődiót ugyanis rajta kívül senki sem tudta megtörni.
Cinkos, aki néma
A robotika első mozgóképes mítosza
Puzsér Róbert
A Westworld ember és gép viszonyának tömegkulturális feldolgozásában megnyitotta az első fejezetet.
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása