Hogyan fél Orbán Viktor?

Gazda Albert, 2016. március 11., péntek 12:28
Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Nem is tudom, mókás vagy szomorú, amikor lépten-nyomon lekommunistázódik-ledestruktívozódik az ember. Mintha muszáj lenne valaki-valami mögött állni minden pillanatban. Elvi alapon. Holott nemcsak a kormányról, bárki másról is beszélgethetnénk naponta. Csak hát minek? Az elmúlt hat év tükrében az elmúltnyolcév nyoma és történelmi jelentősége ugyan nem tűnt el – egyáltalán nem –, ám az aktualitása valamicskét mégiscsak veszített a varázsából.

A legviccesebb az volt még annak idején, amikor a 2010-es választások, azaz főként a kormány elgyurcsánytalanodása előtt némely politikai gondolkodók nagy előszeretettel jobbosozták az Indexet. Még szerencse, hogy konzervatívnak azért ők sem nevezték. Tették ezt azért, mert szabadszájúságunkban odáig mentünk, hogy nem tehetségesnek és rátermettnek írtuk le a miniszterelnököt.

Az akkori és a mostani helyzet között van egy fontos különbség. Hat-nyolc évvel ezelőtt sokan gondolták, hogy a szétzüllött baloldali–liberális világnak lehet élet-, építő- és konszolidációképes alternatívája. Azóta kiderült – azaz most úgy látszik –, hogy ez tévedés volt: a Fidesz pont annyira érdekelt a társadalom töredezettségének a fenntartásában, mint elődei. Kompromisszumok nincsenek, csak indulatok vannak és háborús pszichózis. Orbán Viktor nem Kádár János. Nem csak azért, mert nem végeztetett ki senkit ötvenhat után. Azért sem, mert az aki nincs ellenünk, az velünk van elve helyett a kategorikusabbat alkalmazza. Ebben a képletben nemcsak azok ellenzékiek, akik más elveket vallanak – és más pártokat támogatnak –, hanem mindenki más is, aki nem áll be a táborba, az egyetlen zászló alá. Ebben a képletben a Fidesz-árva már nem a mi emberünk – hanem destruktív kommer. Azok embere.

A másmilyen korszakok másmilyenségére visszatérve: az a különbség, hogy most nincs alternatíva. A kritika adja magát, majdhogynem annyira, mint a második Gyurcsány-ciklusban. Azonban napjainkban a csalódott – vagy úgymond bizonytalan – polgár annyira sem lehet elkötelezett, amennyire egy indexes újságíró jobbos volt 2008-ban.

Nincs mi iránt elköteleződni. Nincs olyan ellenzéki párt, amely esélyesnek és vállalhatónak tűnne egyszerre. A Jobbik hiába cukiskodik, világok választják el tőle a közép felé szakadt hontalanokat, miközben a többpárti baloldal egyes elemeinek váltig ugyanazt ismételgető prominensei semmivel nem lettek rokonszenvesebbek és választhatóbbak. Az, hogy az Orbán-kormány mit művel, ebből a szempontból semmit nem segít rajtuk.

Ezekkel kapcsolatban nincsenek kételyek, az ezek ugyanazok igazságának észben tartásához nem kellenek bizonyítékok. Úgyhogy ha szembejön például az SZDSZ szellemi-filozófiai örököseiként tündöklő demokratikus koalíciósok alelnökének a nyilatkozata, abba nem megerősítésként, hanem szórakoztatóipari termékként célszerű beleolvasni.

Íme: „A szabadság ünnepét nem lehet betiltani – A válsághelyzet nem érintheti a gyülekezési jogot. Az Orbán-kormány láthatóan nagyon fél március 15-től. Előbb a TEK nyilvánította védett területté a Nemzeti Múzeum környékét, ahol a miniszterelnök beszédet mond; a terrorelhárítók akár a tér kiürítéséről is rendelkezhetnek. Aztán arról érkeztek hírek, hogy a kormány 4000 lengyel bérünneplőt importál, hogy legalább legyen valaki a nemzeti ünnepen, aki egyetért Orbánnal – még ha nem érti is, amit mond. Tegnap a kormány végül kihirdette a válsághelyzetet is, amit – tekintve, hogy már a bejelentése se felelt meg a törvényi előírásoknak – nem kizárt, hogy a magyarok gyülekezési jogának korlátozására használna fel.”

Nem kizárt, hogy.

Ismerős? Hát igen: a taxisblokád idején Horváth Balázs belügyminiszter fontolgatta, hogy a tömegbe lövet.

Vannak kultúrák és szubkultúrák, ahol hiába múlnak el évtizedek, nem változik semmi. A reflexek, a szavak, a gesztusok mindig ugyanazok. Generációk jönnek és mennek, de senki nem tanul semmit. A kör egyre szűkül, az érdeklődők száma csökken, mégsem veszik észre, hogy őket és az üzeneteiket is rettenetesen megunta a publikum nagy része, érdemi növekedésre minimális sanszuk sincs.

Azt mondják: Orbán Viktor mindig mást mond, aszerint, hogy érdekei mit kívánnak-követelnek. Meglehet. Naná hogy meglehet. De az hogy az ördögbe nem esik le nekik, hogy pont ezzel veri őket, és azért könnyedén, mert ők képtelenek mást mondani? Bármiről? Meg hogy ami huszonöt éve még ütött, azon már csak sírunk vagy kacagunk?

Attól tartok, Orbán Viktornak nincs miért félnie március 15-étől. Sőt: április 4-e vagy május 1-je felől is nyugodtan alhat.

G-Közép
Lázár János jobbról előzi Orbán Viktort
Gazda Albert
A miniszter nem szereti az Európai Uniót!
Tollhegyen
Ponyvaregény
Pilhál György
Sose gondoltam volna, hogy a mexikói asszonyok varrják a legjobban a luxuskabriók tetőponyváját.
Cinkos, aki néma
A kallódó Európa gazdára vár
Puzsér Róbert
Megértem a brit felháborodást – az azonban aligha volt elegendő ok cserbenhagyni a közös Európát.
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása