István-infláció

Gazda Albert, 2016. január 6., szerda 18:27, frissítve: csütörtök 14:48

Néhány héttel ezelőtt láttam a plakátokat az utcán, és eszembe jutott, hogy talán mégis el kéne menni az arénás István, a királyra. Csak egy pillanatig gondolkodtam rajta, aztán elmúlt hamar. Szerencsére. Mindennek megvan ugyanis a maga ideje. Az István ideje a 80-as évek közepén-végén volt.

A nosztalgia ezzel szemben semmi jóra nem vezet. Próbáltam már sokszor, sajnos, és mindig ráfizettem.

Persze simán lehet, hogy nincs igazam. Hiszen ha Shakespeare-t vagy Moliere-t színpadra tudják vinni – érvényesen – évszázadokkal műveik keletkezése után, akkor miért ne tehetnék meg ugyanazt egy Szörényi–Bródyval? Úgyhogy nem is kötözködni akarok a témából kifolyólag, csak elmesélni egy-két apró történetet. A kötözködés amúgy azért sem jöhet szóba, mert az Istvánt és környékét piszkálni éppolyan szerencsétlen dolog, mint mondjuk leszínvonaltalanazni a Székely himnuszt. A kettő között hatalmas ugyan a különbség zeneileg, de bizonyos helyzetekben és időkben a gyengébbikben is annyi az érzelmi töltet, aminek a kifejezésére nincsenek is megfelelő szavak.

Túlzásokba esni helytelen lenne, nem is mennék el szakrális irányba, ami végén arra kellene jutnom, hogy az István szent és sérthetetlen, és csak tisztelni meg csodálni szabad. Igaz, mindig értetlenül hallgattam azokat a megközelítéseket is, amelyek szerint a mű a Kádár-rendszer apológiája csupán – ebben a képletben Vikidál Gyula Nagy Imre szerepét játszotta az eredetiben –, és egy hajszállal sem több. Nem is tudom, lehet, hogy nemcsak csodálkoztam ezeken, hanem fel is háborodtam, mikor először hallottam őket.

Én ugyanis alapvetően másképpen éltem meg ezt. Nagyon másképpen – és innen nézvést tökéletesen irreleváns, hogy mire jutnék, ha mostanság mélyednék el a mű alapos elemzésében.

Az ősbemutató idején a Szovjetunióban éltem. Magától értetődő, hogy nem lehettem ott a Városligetben, sőt a dupla lemezt sem szerezhettem meg azonnal. Ráadásul 1984 júniusában elvittek katonának. Szovjet katonának. Így történt, hogy első találkozásunkkor – mármint Istvánnal, azazhogy Koppánnyal – egyenruhát viseltem. Őrt álltam a körlet kapujánál, Fehéroroszországban, Boriszovban, ebben a Minszkhez közeli városban, hét ágra sütött a nap, izzadtam és fáradt voltam, és egyszer csak megállt mellettem az ezredparancsnok dzsipje. Az ezredparancsnok nem volt az autóban, csak a sofőr, és szólt a rádió. A rádióból meg, bizonyára valamilyen lengyel adónak hála, a Szállj fel, szabad madár szólt teljes hangerővel. Gondolom, nem nehéz elképzelni az élményt. A sokkot. A második-harmadik hónapomat morzsolgathattam, visszavolt még vagy huszonkettő.

Szabad madár, na igen, sokszorosan szabad.

Amikor 1986 májusának végén leszereltem végre – néhány nappal Irapuato és a Szovjetunió elleni 0–6 előtt –, hazatérésem után nem sokkal adta a tévé a Koltay Gábor-féle előadás filmváltozatát. Le voltam nyűgözve oda-vissza. Olvastam utólag sok helyütt, hogy annyi a hiba a mozgóképesített verzióban, mint a nyű, ám ez egyáltalán nem érdekelt engem. Frissen szabadult húszéves emberként miért érdekelt volna? Mint ahogyan azzal sem foglalkoztam, hogy mit akarhatott mondani a költő.

Hogy mi érdekelt? Elsősorban Koppány, másodsorban a lánya. A lányának a hangja. Naná, hogy rögvest belezúgtam Sebestyén Mártába, vettem is tőle később egy csomó lemezt. Ami meg Koppányt illeti: a szerzők nagy érdeme – ezt tartom mind a mai napig –, hogy úgy rakták össze a darabot, hogy a hallgatónak és a nézőnek van választása. Bár a király István lesz a végén, nekem semmi gondot nem okozott, hogy Koppány mellé álljak, neki szurkoljak, és mellette maradjak a legvégsőkig. Akkoriban még nem volt kötelező a happy end, ez egy. A másik, hogy abban a marha nagy birodalomban – egy szerény lélekszámú kisebbség részeként – hogyan is lehetett volna nem lázadnom? Apológia? Ugyan.

Koppány-kedvelés ide, István-hit oda, egyvalami biztos: nem véletlen, hogy a határon túli magyarok elsöprő arányban viszonyultak lelkesen a műhöz, és hogy még 2003-ban is sok százezer ember ment el a csíksomlyói bemutatóra. Itt talán visszautalhatok óvatosan a Székely himnuszra: az Istvánnak is identitásképző és -erősítő ereje volt. Meg lehetett élni általa és rajta keresztül, hogy klassz srácok vagyunk, hogy valakik vagyunk, és még csak nem is egyedül állunk a pusztában. Nem intellektuális kaland volt ez, az érzelmek játszották a főszerepet.

Ezt nem utólag magyarázom túl. Ez akkor volt szerintem ilyen módon érdekes. Akkor és utána pár évig. Az 1990. őszi népstadionbeli bemutatóra már el tudtunk jönni tucatnyian. Nem volt rossz, de az esti fő műsorszámot, az Illés-koncertet az élete legnagyobb formáját futó Szörényi Leventével kerekebbnek, izgalmasabbnak találtuk.

Alighanem akkor hallottam és láttam utoljára az Istvánt az elejétől a végéig. Ennyi dolgunk volt együtt és egymással, erős öt év  jutott nekünk. Az nem kevés. Kb. ennyi kellett ahhoz is, hogy klasszikussá váljon, és immár úgy lehessen szeretni vagy elvetni őt, mint a Bánk bánt vagy az Egri csillagokat. Nekem azt már nem tudja mondani, amit 1984-ben Boriszovban vagy két évvel később Técsőn mondott, de ez alighanem így helyénvaló. Ahogy azzal sincs gond, hogy telt ház lesz 8-án az Arénában, nélkülem. Mindenkinek lehet saját Istvánja, ha szüksége van rá. Vagy akár Koppánya. Kinek mi jut.

G-Közép
A legvidámabb Magyarország
Gazda Albert
Arról soha nem volt szó, hogy mindenáron vidámak is óhajtanának lenni a magyar emberek.
Tollhegyen
Nagyobb volt a füstje
Pilhál György
Bár a lakossági rezsicsökkentés dicséretes törekvés, előfordulhat, hogy visszájára fordul az igyekezet.
Cinkos, aki néma
Legyen a Szózat a nemzet himnusza!
Puzsér Róbert
Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt?
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 09:19
  2. 09:10
  3. 09:05
  4. 09:00
  5. 08:58
  6. 08:46
  7. 08:43
  8. 08:28
  9. 08:26
  10. 08:14
  11. 08:10
  12. 08:05
  13. 08:00
  14. 07:51
  15. 07:34
  16. 07:29
  17. 07:05
  18. 06:34
  19. 06:06
  20. 05:00
  21. 00:01
  22. 23:29
  23. 23:11
  24. 22:55
  25. 22:34
  26. 22:12
  27. 21:59
  28. 21:47
  29. 21:45
  30. 21:41
  31. 21:31
  32. 21:15
  33. 21:14
  34. 21:07
  35. 20:55
  36. 20:42
  37. 20:35
  38. 20:30
  39. 20:18
  40. 20:17
  41. 20:11
  42. 20:03
  43. 19:59
  44. 19:56
  45. 19:50
  46. 19:50
  47. 19:40
  48. 19:39
  49. 19:36
  50. 19:30
hirdetés

Hozzászólások - 3 db

A hozzászólások mutatása