Kedves ellenségeink

Gazda Albert, 2016. január 16., szombat 16:39

Magyarország tényleg Európa része lett 2015-ben. Ez az állítás magyarázatra szorul: hazánk közvéleményét – a politika iránt kifejezetten érdeklődők tágabb körét is beleértve – ez ideig alig foglalkoztatták külpolitikai dilemmák. Az emberek jó része többnyire tudta ugyan, hogy ki az Egyesült Államok aktuális elnöke, az viszont már nem feltétlenül volt kristálytiszta, hogy például Vlagyimir Putyin államfő-e Oroszországban, vagy éppen miniszterelnök. Arról nem is beszélve, hogy mennyire érdektelen volt a Nyugat menekültpolitikájának karaktere vagy minősége. Nem perdöntő bizonyíték, de sokat elmond a dolgok alakulásáról, hogy az online sajtóban hányan kattintanak külpolitikai hírekre. Nos, a korábbi totális semmi után fölöttébb látványos ezeknek a számoknak a növekedése.

Számtalan – egymástól részben független – tényező felbukkanása és kölcsönhatása játszott szerepet abban, hogy a helyzet megváltozott. Három közülük kiemelendő. Az egyik a kelet-ukrajnai háború, a másik a migránsválság és a nemzetközi terrorizmus, a harmadik Orbán Viktor magyar miniszterelnök szabadságharca. A fontossági sorrend tetszőleges. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz a kicsit talán különös – de jellemző – felfogáshoz, amely szerint sokan egyszerre képzelik el Magyarországot Európa részeként, illetve kíváncsi és magányos kívülállóként. Afféle derék legényként, aki keményen, okosan, bátran áll a viharban, és hiába fenekednek ellene idegen hatalmak, meg nem törhetik.

A fenekedők is sokfélék lehetnek, attól függően, hogy miről mit gondolunk: a szíriai–ázsiai migránsoktól az Európai Unió gonosz bürokratáin és a világ csendőre Egyesült Államokon keresztül az imperialista oroszokig terjed a mezőny. Néha az iszlám radikalizmus terroristái is beúsznak a képbe oldalról, bár a magyar emberek sokáig mintha nemcsak Dzsakartát és Isztambult, hanem Brüsszelt és Párizst is távolinak sejtették volna, és meg sem fordult a fejükben, hogy nálunk is bármikor beüthet a mennykő. Azt csak zárójelben jegyzem meg: örvendetes, hogy az új típusú polémiáknak hála, háttérbe szorultak a regionális ellentétek, és bár nem tudunk vitás kérdésekről, amelyek megoldódtak volna a szomszédok közt Közép-Európában, ezek nincsenek most szem előtt. Vannak helyettük kiemelt ügyek, amelyekben egyetértünk, és ez jó.

A kétezres évek első évtizedének vége óta gyakran van olyan érzése a szemlélőnek, hogy mindent Orbán Viktor irányít a közelünkben. Ez nyilván vicc, de csak félig. Az nem kérdés – még ha ellenfelei önmaguk erejét-tudását önként degradálva elutasítják is ezt –, hogy a magyar miniszterelnök bír az előre gondolkodás ritka és hasznos képességével. Ez óriási előny számára itthon és immár nemzetközi kontextusban is. Számításai nem jöhetnek be mindig – egy példa: biztos, hogy a 2002-es választási vereség váratlanul érte –, de amikor megtervez valamit, majd végrehajtja a tervet, igyekszik kalkulálni a cselekvés közép- és hosszú távú hatásaival. Orbán Viktor nem reagáló, hanem alakító politikus. A világpolitika folyására persze szerény a hatása, de a tervezés így is hasznos: ami nem jön be, azt még mindig lehet korrigálni, ha meg bejön, nincs más teendő, mint elégedetten betakarítani a termést.

De van itt még valami. Ha a globális mozgások irányát nem is befolyásolja a magyar miniszterelnök, azt igen, hogyan viszonyulnak ezekhez hívei és rajongói. Képes elérni, hogy vele tartsanak akkor is, ha harcos a kedve, és akkor is, ha barátságos. Ezt nem lekicsinylően mondom, hanem viszonylag természetesnek tartom. Az embereknek szükségük van iránytűre, és olyan emberre is, akinek jól áll a kezében ez az iránytű. Akinek el lehet hinni, hogy észak északra van, sőt szélsőséges esetben azt is, hogy délre. Nyugtalan időkben ez mindig könnyebben megy. Hogy miért érdekes ez? Azért, mert nemcsak Magyarország önképét határozza meg, hanem pozícióját is – Európában és a világban elfoglalt helyét. Az elmúlt huszonhat év alapján elmondható: amikor baloldali kormányok voltak hatalmon, akkor az ország mindig kisebbnek látszott, mint amekkora. A kulcsszó az alkalmazkodás volt. Amikor viszont Orbán Viktor van a kormánynál, hazánk nagyobbnak próbál látszani a méreteihez képest. Ez az alapállás parodisztikus hepciáskodásnak is tűnhetett nemegyszer, 2015-ben azonban kézzelfogható eredményeket hozott.

Az előző ősz kudarcai után – emlékszik még valaki a netadó környéki süllyedésre? – a magyar miniszterelnök telibe trafálta a céltáblát. Hogy mindenki másnál korábban ismerte-e fel a migránsválság valós súlyát, vagy csak szerencséje volt, a végeredmény szempontjából egykutya. Ami számít – a politikai haszon felől nézvést –, az a tény, hogy előbb tudott nevet adni a jelenségeknek, amelyek utóbb megrengették a kontinenst, és rengetik azóta is. Hogy erre aztán olyan kampányokat épített, amelyek nem rokonszenvesek, az is mellékes. Ahhoz képest legalábbis, hogy akár bevallja, akár nem, az európai döntéshozó politika kénytelen Orbán Viktor után menni, és ha a jelszavak újrahasznosításától el is tud tekinteni, a cselekvésben nincs módja érdemben különbözni.

A korlátlan befogadás kultúrájának lőttek. Hogy morális szempontból ki mit gondol erről, az szintén másodlagos, a praktikus szempontok számítanak. Lehet ugyan, hogy a fejlett nyugati gazdaságok elbírnak sok millió menedékkérővel, az érintett országok választói azonban nem. Ez politikai földindulást hozhat sok helyütt. Úgyhogy a kérdés nem az, hogy megőrizhető-e a határok szabad átjárhatósága. Hanem az, hogy Európa mint fogalom és Európa mint a lakóhelyünk milyen lesz ezután.

Nem véletlen az sem, hogy 2016 elejének Magyarországán – friss felmérések szerint – nagyobb Angela Merkel német kancellár elutasítottsága, mint Vlagyimir Putyin orosz államfőé. Mondhatjuk ugyan, hogy magyar ember nem szurkolhat Putyinnak, ám ez a helyzet totális félreértése. A magyar ember legalább annyira ellendrukker, mint amennyire drukker. Gondoljunk csak a parlamenti választások 1990 óta íródó történetére: hányszor szavaztunk valakire, és hányszor valaki ellen.

Vlagyimir Putyin népszerűsége, és az, hogy a jobboldal egy része meggyőződéses atlantistából oroszbaráttá lett, nem azzal magyarázható, hogy elfelejtették, milyen volt a szovjet blokkban sínylődni, és tömegek lettek volna hirtelen, tiszta szívükből KGB-sek. Ez főként a súlyos jelenségekkel szemben gyámoltalan, de a magyar miniszterelnökkel szívesen kekeckedő – vagy ilyennek láttatott – nyugati politikának köszönhető. Inkább ellendrukkerség, mint drukkerség, és vastagon benne van maga Orbán is, aki ezt a nyugati politikát szívesen ábrázolja ellenfeleként. Hogy Vlagyimir Putyin a médiában ráadásul tökös fickóként tűnik fel, aki dettó rosszalló pillantásokkal bombázza ugyanazt a Nyugatot, az a kirakó utolsó eleme.

Eközben sem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy Magyarország az Európai Unió része – gyarapodását-csinosodását is jórészt ennek köszönheti –, és hiába hasonlít jobban a magyar miniszterelnök cselekvő politikusként az orosz elnökre, mint a német kancellárra, nincs szó arról, hogy néhány év múlva átjelentkeznénk az eurázsiai szövetségbe. Butaság is lenne, hiszen – visszautalva e szöveg elejére – még csak az imént lettünk tényleg részévé Európának. Hogy mi lesz néhány év múlva, azt amúgy senki sem tudja. Azt sem, hogy kik lesznek a barátaink és kik az ellenségeink. Orbán Viktor sem tudja. Tervei kell, hogy legyenek, de tudása még nem lehet erről. Hiszen van valami, amiről eddig nem esett itt szó hangsúlyosan: miniszterelnök tervez, isten végez.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 16.

hirdetés
G-Közép
A rezsidémon visszatér
Gazda Albert
A nyavalyás Brüsszel mostanában szót sem szól, a rezsidémon szunnyadozik, dobáljuk meg kaviccsal.
Betűpörkölt
Ócskavas a levelek között
Tompos Ádám
Hulek Károly nem keresett valami sokat, ezért fémhulladékokat gyűjtött.
Cinkos, aki néma
A magzat védelmében
Puzsér Róbert
Számomra a napnál világosabb, hogy az abortusz gyilkosság. Csakhogy nem vagyok fanatikus.
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
  1. 15:25
  2. 15:05
  3. 15:00
  4. 15:00
  5. 14:58
  6. 14:55
  7. 14:50
  8. 14:45
  9. 14:45
  10. 14:42
  11. 14:22
  12. 14:02
  13. 13:56
  14. 13:55
  15. 13:45
  16. 13:42
  17. 13:28
  18. 13:25
  19. 13:16
  20. 13:05
  21. 12:58
  22. 12:55
  23. 12:46
  24. 12:42
  25. 12:35
  26. 12:30
  27. 12:19
  28. 12:15
  29. 12:09
  30. 11:59
  31. 11:51
  32. 11:45
  33. 11:32
  34. 11:31
  35. 11:20
  36. 11:13
  37. 11:12
  38. 11:03
  39. 10:53
  40. 10:50
  41. 10:41
  42. 10:30
  43. 10:18
  44. 10:06
  45. 10:06
  46. 09:53
  47. 09:45
  48. 09:45
  49. 09:33
  50. 09:25
hirdetés

Hozzászólások - 11 db

A hozzászólások mutatása