Kockás inges tanárok

Gazda Albert, 2016. február 13., szombat 15:55, frissítve: szombat 16:13
Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet

Először is arra vagyok kíváncsi, hogy elsütik-e valahol az esőisten siratta a magyar oktatásügyet fordulatot. Adná magát, nemde? Ha igen, akkor majd nevessünk. Együtt.

Jó, nem muszáj mindig tréfálkozni, kell legyenek komoly dolgok is ebben a világban-országban. A közoktatás épp ilyen. Más kérdés, hogy nincs az a tüntetés, amely engem magával bírna ragadni, és amely kihozná belőlem a lelkest. Ez ilyen személyes dolog: alkalmatlan volnék a társadalmi eksztázisra.

Azaz hiába értek egyet csomó tétellel tartalmilag, ha képtelen vagyok a csatlakozásra formailag. Állítom, hogy ez nem finnyáskodás, csak évtizedek óta nem tudok mit kezdeni szakszervezetekkel és takarodjozó-hazaárulókozó néptömegekkel.

Ezzel együtt két dologra is kíváncsi vagyok. Egyrészt arra, hogy a Kossuth téren a zuhogó esőre fittyet hányva összegyűlt ezrek összegyűlésének lesz-e kézzelfogható foganatja. Másrészt és ezzel összefüggésben arra, hogy milyen folytatást képes szervezni magának a mozgalom. Úgy értve, hogy nagyon messze járunk már az ismert miskolci gimnázium problématérképétől, de hogy mihez kerültünk konkrétan közelebb, nem igazán látom.

Tiszta sor, hogy a kormány jelentős erőket mozgósítva igyekszik összemosni a lázadozó pedagógusokat és a nem különösebben létező ellenzéki erőket, de az is fix, hogy egyelőre semmi nem dőlt el. Sem attól, hogy a feladattal megbirkózni képtelen államtitkár ment – érdemei elismerése mellett –, sem attól, hogy egy felkészültebbnek és összeszedettebbnek tűnő másik államtitkár landolt a székében, sem attól, hogy negyvennégy szervezet nevében tiltakoztak szombaton az emberek.

Palkovics László a tüntetés apropóján összerántott sajtótájékoztatóján mintha nem igazán szerette volna meghallani a hangosabbakat, ám arról laikusként fogalmam sincs, hogy amikor a tárgyalások fontosságát hangsúlyozza – a megmozdulások értelmetlenségével szemben –, akkor mennyire lehet ténylegesen számítani kormányzati kompromisszumkészségre. Semennyire? Hát, előbb-utóbb csak kiderül, kinek mi a valós célja, és hogy közelíthetők-e az álláspontok. Akár ahhoz képest is, hogy az egyik oldal úgy látja, a Klik kinyírása nélkül nincs miről beszélni, a másik viszont hiába tudja, hogy a központosítás gyakorlatilag megbukott, nem hajlandó engedni ebből, és ha minden igaz, 2018-ig nem is fog.

A történet legutóbbi egy-két napjának legérdekesebb része egyébként egy immár csak volt politikus megszólalása volt számomra. Klinghammer István felsőoktatási exállamtitkár a Nemzetnek mesélte el, hogy kinyílik a zsebében a bicska az izgága szakszisoktól. Az idősödő földrajztudós – aki az ELTE rektora is volt korábban – különösen amiatt akadt ki, hogy kócos, borotválatlan és kockás inges tanárok grasszálnak összevissza.

Érteni vélem, hogy Klinghammer mit akar mondani: abszolút lényeges, hogy a tanároknak a biztos tudásuk mellett tekintélyük, megbecsültségük, presztízsük is legyen. Igen ám, de ehhez teljesülnie kell minimum két alapvető feltételnek. Az egyik az anyagi biztonság, a másik a szabadság. Ha úgy tetszik: a borotválatlanság és a kockás ing szabadsága is. A gondolatot, a frissességet, a szellemet tilos öltönybe-nyakkendőbe zárni. A középiskolákban és az egyetemeken feltétlenül.

A rendszerváltás környékén és után ez tökéletesen világos volt még a politika több kulcsszereplője szemében. Az idők változnak, a megbolygatott rendszerek konszolidálódnak, a fiatalok megöregszenek, de akkor sem lenne szabad mindenről megfeledkezni, ami valaha sokat számított. Bár jobban átgondolva simán benne van az egészben, hogy azért – is – történik sok minden, mert vannak, akik még emlékeznek arra önnön praxisukból, hogy az a kockás ing és az a borosta veszélyes is lehet.

G-Közép
Mindent vissza!
Gazda Albert
A kitüntető tudta, hogy van a döntésében trollkodás- és provokációfaktor, és most elégedett lehet.
Tollhegyen
Csak fölénk költözött
Pilhál György
Ilonka néni regénybe illő életet élt. Fájdalmas és emelkedett életet.
G-Közép
Nyüzüge magyar férfiak
Gazda Albert
Kifejezett szerencse, hogy a nők legalább dolgoznak, így nekik nem kell önvizsgálatot tartaniuk.
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása