Kopaszfidesz

Gazda Albert, 2016. február 23., kedd 17:36, frissítve: kedd 18:57
Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Van ebben a csodálatos népszavazásos témában egy kérdés, ami kicsit elsikkadt eddig. Miszerint hogy a csudába gondolhatja a Fidesz, hogy ez a balhé így, ahogy megtörtént, jó és hasznos neki. Totálisan érthetetlen.

A sztorit mindenki ismeri, színültig tele van vele az összes felület. A szocialista Nyakó István, aki népszavazási kérdést iparkodott benyújtani a Nemzeti Választási Irodában, kedden reggel egy kupac kopasz fickóval találta szemben magát az intézmény bejáratánál. Ezek a sportos alkatú alakok egyszerűen nem engedték őt közel a megfelelő eszközökhöz, helyette egy Erdősi Lászlóné nevű asszonyt hoztak helyzetbe, aki így négy másodperccel megelőzte a második legnagyobb ellenzéki pártot.

Ez azért fontos, mert az aktuális szabályozás szerint – a korábbi kaotikum elkerülhetősége végett – az iroda egyazon ügyben csak egy beadvány sajátosságait vizsgálhatja. Márpedig Erdősiné is a vasárnapi boltbezárással kapcsolatban kérdezné a népet, meg a szocik is, igaz, más-más előjellel és indíttatásból. A kopasz fickók tehát a jóasszonnyal karöltve lenyomták az MSZP-t, és most nagyokat lehet sírni a magyar demokrácia és jogállam koporsójába belevert friss szögek láttán.

Akad itt még egy finomság: a szocik már egy nappal korábban érezték, hogy nem kizárt a balhé, alelnökük elmesélte, hogy kamerákkal és fényképezőgépekkel felszerelkezve készülnek jó néhányan az irodához. El ne felejtsem, a felvonulást azért lehetett előre megtervezni, mert tudható volt, hogy az épp napirenden lévő boltbezárásos kérdést kedden el fogja meszelni a Kúria, tehát megnyílik az út a következő előtt. Nos, hiába készült a töketlen MSZP, Erdősiné és jól megtermett unokái erősebbnek bizonyultak.

A valódi szervezők persze nem sietnek hencegni azzal, hogy ők küldték a tett színhelyére a kopasz fickókat. Nem terrorcselekmény ez, hogy radikális szervezetek büszkén és azonnal villogni kezdjenek nagyszerűségükkel a nyilvánosság előtt. Annál inkább, hogy az akció különösebben furmányosnak és elegánsnak sem volt nevezhető.

Mi tagadás, tényleg átléptünk egy határt megint.

Magyarországra eddig nem volt jellemző, hogy bárki is a nyers fizikai erő igénybe vételével akarjon szert tenni apró politikai előnyökre. Kisebb polémiákat látok most az interneten arról, hogy nevetséges vagy félelmetes, hogy a hatalom effajta eszközökhöz nyúlni sem szégyell. A jelek alapján mindenki azt feltételezi, hogy a kopasz fickók Kubatov Gábor Fidesz-pártigazgató fradis emberei voltak, és bár a kormánypárt cáfolgat-terelget a maga módján, hinni nem könnyű neki. Nos, szerintem nehéz eldönteni. Ha innen nézzük, félelmetes, ha onnan, nevetséges, de néhány nüansz mindenképp figyelemre méltó.

Az fix, hogy viccnek durva volt ez. Az valószínű, hogy bűncselekmény is történhetett. Az meg világos, hogy hasonló finomságú módszereket tőlünk keletebbre szoktak elővenni. Főként Ukrajnában, ahol a provokátorok alkalmazása bevett gyakorlat a politikai életben. Ugyanott mellesleg mindennaposak a parlamenti pofozkodások is, úgyhogy mostantól tűkön ülve várom az első svungos jobbegyenest a Kossuth téri alsóházi ülésteremből, élő egyenesben. Jó, tőlem lehet balegyenes is, csak legyen.

Egy szó, mint száz, tényleg tempósan haladunk a magyar demokrácia és jogállamiság egyre látványosabb megcsúfolgatásának mocsáros útján. Úgy kell nekünk, mondanám, ha tényleg úgy kellene nekünk. Elvégre a mi többségünk akarta, hogy így legyen.

Vagy nem ezt akarta a többségünk mégsem?

Hát igen, itt van elásva a kutya lényege. Merthogy a reakciók és kommentárok alapján egyre határozottabban kezdem azt gondolni, hogy a Fidesz lassacskán elveszíti a józan eszét és a kontrollt. Az önkontrollt. Abban, hogy az ilyen akciók egy platformra terelik a komplett ellenzéket – DK-tól Jobbikig –, különösebben nagy veszély még nincs a kormánypárt pozícióira. Igen ám, csakhogy a kopaszkodás a saját hívek maradékának sem vonzó vagy rokonszenves.

Nem kell visszamenni egészen a polgári Magyarországhoz – amúgy is olyan messze van már, hogy sose érnénk oda –, mert még az utóbbi évek valóságából kiindulva is állítható: ez, amit láttunk, nem más, mint trollpolitika, és az, hogy a trolloknak tetsszen valami, nem program. A trollok hiába hangosak és dörzsölgetik röhögve a mocskos tenyerüket ezekben a pillanatokban, valójában nincsenek sokan. Soha nem is lesznek. Tartós sikert nem hoz, ha rájuk építenek.

Troll-Magyarország nem ország, és ez előbb-utóbb akkor is ki fog derülni, ha a baloldal vezető ereje számára napjainkban még egy Erdősiné is túl nagy falatnak bizonyul.

G-Közép
10 dolog, ami fontosabb, mint a Bayer-botrány
Gazda Albert
Akkor most lassítsunk picit. Akár meg is torpanhatunk egy pillanatra.
Tollhegyen
Ötvenhatos átirat
Pilhál György
Kínosak a kérdések, ám momentán még a kíváncsiskodó sajtó sem kap információkat.
Cinkos, aki néma
Az élcsapat példát mutat
Puzsér Róbert
Végre célja lett az életemnek: a női kvóta.
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása