Mozgósítás

Gazda Albert, 2016. február 29., hétfő 10:26, frissítve: hétfő 11:23
Szimpatizánsok ünnepelnek a Magyar Szocialista Párt irodájánál Salgótarjánban
Szimpatizánsok ünnepelnek a Magyar Szocialista Párt irodájánál Salgótarjánban
Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet

Igény volna rá, ahogy mondani szokás.

Ezt most Salgótarjánban bizonyították be az úgynevezett szavazópolgárok – de megtették már máskor és máshol is, kicsiben és országosan egyaránt. A vasárnapi időközi polgármester-választás legfőbb tanulságai közt nagy újdonság nincs: érzelemdús hangulatban különösen jólesik a proteszt. A magyarok amúgy is szívesen szavaznak valami ellen, és ha sikeres a mozgósítás, megvan az eredménye.

Az önkormányzati választásról hajlamosak voltunk azt gondolni, hogy másképpen működik, mint a parlamenti, és egy nagyvárosban is van jelentősége a jelöltek személyiségének, az emberek ráadásul valamiért jobban kötődnek a már rutinos figurákhoz. Így juthatott sok-sok ciklus olyan polgármestereknek itt-ott, akikről az ördög se gondolta volna, hogy alkalmasak a szerepükre. Ezért is indokolt visszafogottnak lenni a messzemenő következtetések levonásakor: a speciális viszonyok is – amelyeket a fővárosból nézve aligha ismerhetünk mélyebben – alaposan befolyásolhatják a végkifejletet.

Ezzel együtt van, ami jól látszik. Egyebek mellett az, hogy jóval magasabb volt a részvétel Salgótarjánban, mint 2014 őszén, amikor a szocialista Dóra Ottót megválasztották. Valamint hogy a szintén MSZP-s Fekete Zsolt ezúttal lényegesen nagyobb különbséggel verte meg fideszes ellenfelét, mint amennyire ez másfél évvel ezelőtt Dórának összejött.

Első ránézésre a mozgósítás sikerének is nevezhetnénk a történteket tényleg, ám második nekifutásra a balsiker szó használata tűnik helyesebbnek. Azért, mert mozgósításban a vesztes Fideszt lényegesen profibbnak szokás tartani, és az országos sajtóig eljutott információk alapján is a kormánypárt volt az, amely keményebben pörgött jelöltje érdekében: Kövér László házelnöktől a gulyáságyúig jó néhány eszközt alkalmaztak.

A másik oldalon az MSZP és a DK embere állt – őt egy városi egyesület is támogatta –, és ott volt habnak a tortára a Jobbik jelöltje és a Munkáspárt Nógrádban egykor népszerű, azóta inkább mókás elnöke is. Az eredményt sem a felállás, sem a felhajtás, sem a helyi közvélemény-kutatások nem jelezték előre.

Eleve hajlamosak vagyunk azt gondolni: az MSZP és a klasszikus baloldal más erői alig-alig léteznek már hazánkban, mivel az országos felmérések is ezt szokták állítani. Ehhez képest történt az, ami történt: immár a negyedik fontos időközi választást veszítette el a Fidesz, úgy, hogy Újpesten, Veszprémben és Salgótarjánban balos jelöltek nyertek, míg Tapolcán a Jobbik örülhetett.

Hiába sejlik tehát sikeresnek a centrális erőtér projekt az összes intézet adatai szerint, ha a valóság négyből negyedszer nem igazolja vissza mindezt. Lehet, hogy az a töketlen baloldal sehol nincs – szét van forgácsolva, hiányoznak a karizmatikus-tehetséges vezetők az éléről, ami a táborából megmaradt, az is hallgatag és óvatos –, de a legfontosabb pillanatokban mégis felbukkan a semmiből.

Harcias időkben a mozgósítás az ellenfél szavazóit is mozgósítja. Van, hogy kristálytisztán látszik, mi ellen lehet protestálni. Mondom, Magyarországon nem megnyerik, hanem elveszítik a választásokat a pártok, ez mindig így volt. Gondoljunk 1994-re vagy 2010-re, a két földindulásra. A szavazók nem hornistásodtak el annyira az MDF-ciklus végén, de orbánisták sem lettek akkora arányban a Gyurcsány-korszak elsöprő elutasításakor. A szavazók csak megunták az unalmas, kellemetlen, agresszív arcokat.

Nincs szervezett ellenzék? Ha a Fidesz továbbra is ilyen monumentális erőket vet be a felépítése érdekében, akkor lesz. Hiszen akkor igény is lesz rá, ennyi a lényeg.

G-Közép
A tépelődő Vona Gábor
Gazda Albert
Gyanakvóan nézik, akik hittek benne. Tartózkodóan figyelik, akiknek szeretné elnyerni a bizalmát.
Tollhegyen
Egy „össznemzeti” nagykövet
Pilhál György
Jó, hogy leálltunk azokkal a hátas ugrásokkal. Ennyi már balesetveszélyes lenne.
Cinkos, aki néma
Az élcsapat példát mutat
Puzsér Róbert
Végre célja lett az életemnek: a női kvóta.
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása