A Cirque du Soleil 1994-ben született előadása, az Alegría feszítette szét annak idején a cirkuszi sátor kereteit, került az arénák reflektorfényébe, tette igazán híressé társulatot – csak ezt az előadást szerte a világon eddig több mint tízmillióan látták. A darabot 2001-ben a legmodernebb színpadtechnikával felújították, azóta is az 1984-ben alapított kanadai csapat legsikeresebb előadása.

Az Alegría – ami spanyolul boldogságot, örömöt jelent – egy ütközet mitologikus meséjét jeleníti meg barokkos miliőben: a király halála után az idős madarak és a fiatalok összecsapnak a hatalom megszerzéséért. Udvari bolondok, dalnokok, koldusok, arisztokraták és bohócok, akrobaták, táncosok és zenészek jelenítik meg a történetet a hagyományos cirkusz és a színház eszközeivel.

Ilyen a világhírű Cirque du Soleil
Ilyen a világhírű Cirque du Soleil

A magyarországi premier előtt belestünk a kulisszák mögé a Sportarénában. Mintha csak egy profi futballcsapat edzésére váltottunk volna belépőt. A színpad mögött kialakított  gyakorlótérben moldáv, orosz, ukrán és belorusz fiúk gyakorolták az orosz rúdszámot: ketten a vállukon tartották a rugalmas rudat, a harmadik több méter magasra ugorva duplaszaltózott hátrafelé, majd magabiztosan megérkezett a rúdra. A szelídség és fegyelem aurája lengte körül őket, több tucatszor türelmesen tökéletesítgették a mutatványokat: a Cirque du Soleil művészei a cirkusz világából és az élsportból érkeztek, gyerekkoruk óta erre trenírozták magukat.

Eközben a félig lejtős, kékben és zöldben úszó színpad tetején már felállították a zenekar helyét, egy tornász pedig repülőember-számát gyakorolta: egy kötelet egy kézzel tartva szédületes sebességgel pörgött egy stilizált kupola csúcsa felé. Őt váltották az oroszul beszélő fiúk, majd megérkeznek a trambulinos lányok és fiúk is a színpadra: szaltókkal, gyors cigánykerekekkel előre-hátra, föl a levegőbe. Mielőtt végképp beleszédültünk volna a látványba, a gyakorlótérre pillantottunk vissza: ott újabb lányok melegítettek be, negatív spárgákkal lazítottak.


Tekintsék meg Nagy Béla képriportját:


Tettünk egy kitérőt a varroda felé is, ahol javában folyt a munka, magyar segítőkkel: az Alegría hatszáz jelmezt használ fel, amelyet minden előadás előtt átnéznek, szükség esetén javítanak, a táncoscipőket pedig minden alkalommal újrafestik. A kékben virító tolldíszek mellett megcsodálhattuk a méretre szabott, az arcra tökéletesen simuló, karneválokat idéző maszkokat is: már minden kész volt az újabb, a boldogságot végül elhozó küzdelemre.