A metrópótló hajó sem szent a kalózoknak

Tölgyesi Gábor

Tölgyesi Gábor

2017. március 20., hétfő 15:43

Úgy illene, hogy a csillagászati tavasz kezdetekor, március 21-én hét ágra süssön a nap. Ha ugyanis az időjárás barátságos, akkor varázslatos dolgok történhetnek holnap: például Kaposváron ezer kívánságléghajó emelkedik a magasba, világgá röpítve a hírt, a városban bábszínház épül. Debrecen utcáin, sőt, a klinika gyermekosztályán is mesebeli hősökbe botolhatunk, a veszprémi piacon pedig Lúdas Matyi segít krumplit válogatni, és Döbrögi uraság jól teszi, ha aznap nem vásárol. A budai Várban magával az ördöggel is összefuthatunk, de nem kell félni, Vitéz László is ott lesz, s jól ellátja a baját. A metrópótló hajó utasai ugyanakkor kalóztámadást kockáztatnak. Egy iráni bábszínház, a Dzhivada Zolfagariho ötletére a bábművészeti világszervezet, az UNIMA 2002-ben indítványozta, március 21-e legyen a bábosok ünnepe. A Budapest Bábszínház 2014 óta szervezi a magyar bábtársulatok ünnepét, így a falvakban és a városokban, iskolákban és gimnáziumokban, plázákban, könyvesboltokban, fürdőkben és piacon, villamoson vagy repülőtéri csarnokban is összefuthatunk e napon bábművészekkel. Országhatáron innen és túl is: az előbb említettek mellett Békéscsaba, Győr, Kecskemét, Pécs, Szekszárd, Szeged, Zalaegerszeg, valamint Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad és Temerin lakói találkozhatnak holnap.

A bábművészetben a csodák világát emlegetni nem költői túlzás, így tesz Nánay István színikritikus, az idei bábszínházi világnap magyar üzenetének írója is. „A bábok fittyet hányva a naturalista valóságnak, a csodák világát képesek megjeleníteni, s az élet jelenségeit olyan mértékben és módon tudják sűríteni, mint egyetlen más színházi műfaj vagy forma sem.” – S ez a folyamat nem életkorfüggő – érvel Nánay a legősibbnek tartott, több ezer éves színházi forma mellett. A bábszínház pedig nem gyerekműfaj, még ha a közönsége az utóbbi száz-százötven évben le is szűkült erre a körre. A Budapest Bábszínház szlogenje is évek óta hirdeti: a báb nem korosztály, hanem műfaj. Ez az igazság magától értetődőnek tűnik a hagyományos prózai színházaknál vagy az operaházban. A Gálvölgyi János főszereplésével februárban bemutatott A hullaégető elképzelhetetlen volna a győri Vaskakas Bábszínház művészei nélkül, akárcsak a Radnóti előadása, A párnaember a Budapest Bábszínház színészei nélkül. A Radnóti Színház Turandot-ja is használ a bábok világából ismerős maszkokat, hasonlót figyelhettünk meg az Operában is Eötvös Péter operája, a Szerelemről és más démonokról január végi bemutatóján. Bár a Budapest Bábszínház zömmel gyerekeknek játszik, Misi mókus 1961 óta már félezer alkalommal kelhetett vándorútra, a teátrum előadásai pedig rendre telt házasak – a tavalyi évadot 101 százalékos látogatottsággal zárta −, a klasszikus drámák felnőtt nézőiért így is meg kell küzdenie. – Ha a felnőtt nézők már bejöttek a színházba, nagyon szeretik, amit itt találnak. De azt nagyon nehéz elérni, hogy bejöjjenek – meséli Meczner János, a teátrum igazgatója. – Már a kamaszokban kezd kialakulni egyfajta előítélet, hogy ez csak a kicsiknek való. A nyugat-európai bábszínházaknál is hasonló figyelhető meg. Ez ellen úgy próbálunk tenni, hogy a klasszikus mesék mellett olyan előadásokat is a repertoárba veszünk, amelyek a nagyobbak életének örömeiről, gondjairól szólnak, de drámapedagógiai foglalkozásokat is tartunk. A felnőttelőadásainkon pedig azt igyekszünk megmutatni, a klasszikus drámairodalom alkotásai hogyan tehetők bábszínházi eszközökkel máshogy érdekessé. – Például Shakespeare, Moliere vagy Brecht művei, miközben az elmúlt években olyan vendégrendezők adták egymásnak a kilincset a bábszínházban, mint Alföldi Róbert, Balázs Zoltán, Csizmadia Tibor, Jankovics Marcell, Mácsai Pál, Sopsits Árpád, Valló Péter vagy Vidovszky György.

A báb sajátossága, hogy képzőművészeti alkotásként vesz részt a játékban, amelyben éppúgy megtalálható a konfliktus vagy a szereplő jellemfejlődése, jellemtorzulása, mint a hagyományos színházak előadásaiban. Ám bábszínésznek lenni korántsem olyan könnyű, mint ahogy azt elképzeljük. − Evidencia, a színházban jó színészek kellenek, az operaházban nagyon kell tudni énekelni is – teszi hozzá Meczner János. − A musicalben, operettben nem elég jó színésznek és énekesnek lenni, táncolni is tudni kell. A bábszínházban jó színésznek kell lenni, kell tudni énekelni, mozogni és még bábozni is, ráadásul más az árnyjáték és más a kesztyűs báb technikája. − Vagy épp a jávai vajangé és a marionetté, amely egyszerre lesz majd jelen a Budapest Bábszínház új előadásában, a Holle anyóban.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.03.20.