Mennyire autentikus választás volt a szülőföldje, Mallorca a Kedves idegen, egy ’idegen férfi az idegen kultúrában’ történetéhez?
– Titkos álmom volt, hogy egyszer szülőföldemen forgassak, de azt nem sejtettem, hogy első nagyjátékfilmemben ez máris megvalósulhat. Otthon, hazai környezetben sokkal kényelmesebb dolgozni, ennek ellenére az első forgatókönyv-változatokban nem számoltam Mallorcával, mert egy általános közegben és egy univerzális történetben gondolkodtam. Mindez 2006-ban volt, aztán évekig készítettük elő a filmet, rakosgattuk össze a költségvetését, s eközben változott a történet is. Idővel képbe jött a szülőszigetem, mert rájöttem, hogy a sajátos mallorcai kultúra, a helyiek zárt világa talán még jobb apropót is szolgáltat a történetem kulturális találkozásához, annak érdekesebbé tételéhez. Az utóbbi időben ugyanis igen sok idegen költözik a szigetre, nyaralót vásárolnak, s kezdetben idegenül mozognak az új közösségben, de ez három-négy hét elteltével meglepő módon kezd megváltozni. Vicces, de például a főszereplő Colm Meaney-nek is van háza Mallorcán.

Fotók: Béres Attila



Tényleg? Így biztosan könnyebb volt becserkészni a filmhez…
– Tudja, Mallorca szerencsés helyzetben van, hogy híres, mert így híres emberek is járnak oda (nevet). A főszerepre volt egy kívánságlistám tizenöt színésszel, köztük Colm Meaney-vel. Egy nap valaki rábökött a nevére, mondván, úgy tudja, neki van egy háza Mallorcán. Ezen én őszintén meglepődtem, de rövid nyomozás után kiderült, hogy Colm Meaney tényleg vásárolt egy ingatlant a szigeten. Sikerült megszereznünk a telefonszámát, s az egész tényleg nagyon furcsa volt, mert amikor felhívtam, ő vette fel a kagylót. Előbb bemutatkoztam, majd azt mondtam neki, hogy én is helyi vagyok, s első rendezésembe szívesen látnám főszereplőnek. Erre kedélyesen azt válaszolta, hogy ugorjak be másnap a forgatókönyvvel, elolvassa és meglátja. Kiderült, hogy mindössze 15 kilométerre lakott a szülőházamtól.

– Meglehetősen eltérő képet kapunk Mallorcáról a képeslapok sugallta napsütés, vakációzó világához képest. Ezt a turisták előtt kevésbé ismert világot mennyire tudatosan akarta pozicionálni a filmjében?
– Igen, a Kedves idegenben valóban a többség számára nem ismert Mallorca arca látható. A szigeten kívül, tehát még Spanyolországban is túlnyomórészt a prospektusok világa ugrik be Mallorcáról az embereknek. Én is egy hegyi faluban nőttem fel, s szerettem volna egyszer megörökíteni ezt a világot. A telek a hegyekben például kifejezetten hidegek nálunk, még hó is esett most januárban. Meg is mutathatom a képeket a mobilomban. Ezek a hegyek meseszépek, a helyiek fantasztikusan kedvesek, nyitottak, s különböznek más spanyol emberektől.

A film alaptörténete szerint egy bezárt boltban húzza meg magát az idegen. A bezárt bolt a gazdasági válságra utaló, tudatos szimbólum?
Nem ön az első, aki ezt megkérdezi tőlem (nevet). A forgatókönyv korai változatában is bezárt bolt szerepelt, s azt még a gazdasági válság előtt írtam. Az az igazság, hogy ez a jelenség nem egyedi Mallorcán, a filmben szereplő épület pedig valójában is egy bezárt bolt a faluban, ahol forgattunk.

Mennyire nehéz manapság spanyol elsőfilmes rendezőként érvényesülni?
Borzasztóan nehéz, én is hat évig készítettem a Kedves idegent. Ráadásul a kulturális kormányzat most erősen visszavágta a mozgókép-finanszírozást, így az elsőfilmesek különösen nehezen jutnak lehetőséghez. A mozikban pedig a nagy nevekre kíváncsiak az emberek, Amenabar, Almodóvar filmjeit milliók nézik, és nagy kópiaszámmal indulnak a filmszínházakban, míg a kisebb alkotások kevesebb moziba jutnak el, és az érdeklődés is szerényebb rájuk. Ha viszont nem megy egy film, hamar ki is kerül a mozikból. Spanyolországban emellett nagyon átitat mindent a politika, magam is megdöbbenve tapasztalom, hogy ha bal- vagy jobboldali kormány támogat egy játékfilmet – legyen az bármilyen kismértékű is a teljes költségvetéshez képest – , mennyire indulatos politikai kommentek születnek az internetes fórumokon az ellentétes oldal szavazóitól.