rKissNelli
rKissNelli

Megszokhattuk, hogy a gyerekkönyv és a szórakoztató irodalom színes, figyelemfelkeltő, néha meghökkentő borítóval jön a világra, de hogy a felnőtt-szépirodalom is feltűnő, esetleg komikus borítást kapjon, azt már kevésbé.

Az idei nemzetközi könyvfesztiválon csak egy Henrik Nordbrandt-kötet, két finn versantológia és Tomas Tranströmer két kötete a díszvendég északi országok versajánlata magyar nyelven. Sajnos – északi díszvendégség ide vagy oda – a tavalyi irodalmi Nobel-díjas svéd Tranströmer nem tiszteli meg jelenlétével a budapesti fesztivált, új kötetének borítóján cserébe egy iszonyúan gusztusos piros alma csügg zöld háttér előtt, ami részint vonzó, másrészt könnyen előfordulhat, hogy az egyszeri olvasó ilyen vitaminhiányos időben vásárlás helyett a háta mögé veti a könyvet, és átrohan a zöldségeshez. Hogy melyik fog bekövetkezni, az a nagy talány.




Tranströmer tehát nem lesz a vendégünk az idén – sajnos –, így ha valakit bővebben érdekel a vele való személyes találkozás élménye, Kányádi Sándort kell megkérdeznie, akivel megtörtént a dolog, és nagyon érdekes anekdotákat tud mesélni a Nobel-díjas költőről, garantált Kányádi-féle humorral. A nemzetközi könyvfesztiválon nem is egyszer dedikál, itt az alkalom.

A Napkútnál megjelent kötet nem az egyetlen kedélyes könyvborító a fesztiválfelhozatalban: Henrik Nordbrandt, Dánia jeles és bőségesen díjazott költője, nemzedékének egyik legfontosabb figurája magyar kiadásban a következőképpen fest: (Ez az első magyarul megjelent önálló verseskötete)

 


Nehezen tudom elképzelni, hogy a magyar középnemzedék bármelyik tagjának ilyen itthoni vagy külföldi kötete legyen, lett légyen az illető akármilyen híres a humoráról. Néhányan elrugaszkodnak persze ilyen-olyan irányba (lásd például Háy János sajátos borítóit saját rajzaival). De azért nem mondhatni, hogy jellemző az ilyesmi, főleg nem a jelentősebb versesköteteknél. Úgy tűnik, szerintünk a líra véresen komoly dolog, amivel legfeljebb fiatal és bohó állapotunkban illik viccelődni. Szerintük, úgy látszik, nem.

A svéd prózaíró Katarina Mazetti magyar kiadója sem maradt adós a közönségnek egy vicces borítóval. Bár tény, hogy maga a regény története sem egy tragédia, hanem egy szatirikus temetői románc egy parasztember és egy özvegy könyvtárosnő között, ezért hát a külföldi könyvborítók is többnyire tehénnel vagy szerelemmel operálnak. A regény nemzetközi népszerűsége egyébként óriási, többnyire szeretik is azokkal a dicshimnuszokkal reklámozni, amelyeket mértékadónak tartott brit lapok zengtek a kötetről. Lásd a tehén feje felett.